A zalaegerszegi Monastery padlóig tapossa a gázpedált. A veterán death metal osztag idén tért vissza egy remekbe szabott kislemezzel, melyről a Fémforgácson is megemlékeztünk az EP-kre szakosodott rovatunkban. A Chimera korong szinte ki sem került a CD lejátszómból és máris itt az újabb kiadvány, sőt a kiszivárgott információk szerint még ebben az évben új nagylemez és újrakiadás is várható a bandától. A zenekarvezető – dobos Billy és társai ezúttal nem friss felvétellel álltak elő, hanem a csapat múltjának egy szeletét húzták elő a kalapból.
A Fuck This World (a cím mit sem vesztett az aktualitásából, sőt…) eredetileg 2003-ban jelent meg. Tehát idén látszólag semmi különösebb aktualitása sincs az újrázásnak, hacsak nem az a tény, hogy a kislemez ebben az évben válik nagykorúvá. A zenekar sztorija szempontjából viszont releváns cuccról beszélünk, ugyanis a ’90-es évek legelején felbukkant Monastery-nek ez volt a kvázi visszatérő anyaga. A death/thrash csapásvonalon elindult zenekar a ’90-es évek közepén két ígéretes kazettaalbum után került jégre és a márciusban ismét megjelentetett Fuck This World-del tértek vissza a magyar undergroundba. Az eredeti borítót lecserélték egy, az idei kislemezhez hasonló színvilágú frontképre. A többek között a Beatrice és a Telegram soraiból ismert gitáros, Vedres Joe stúdiójában rögzített hanganyag pedig a soproni MD Stúdióban a Moby Dick-es Smici jóvoltából kapott egy remastert. Az eredeti kiadványt nincs szerencsém a gyűjteményemben tudni, de a maga idején hallottam a felvételt. A felfrissített változat megszólalása közel áll a Chimera EP-hez, a hangzásba tehát ezúttal sem lehet belekötni.
A kislemez műsorideje szinte másodpercre pontosan negyedóra, melyen kilenc track osztozik, négy teljes dal, illetve öt közjáték, melyek közül az intro és az outro foglalja keretbe a kislemezt. A Dying Earth egy középtempós betonozás, melybe begyorsulásokat is iktattak, Frytz mély morgásával súlyosbítva. A Blead inkább groove-os death metal, jó kis szaggatásokkal, Billy dobhangzása néhol az extremitása csúcsára járatott Pantera „Trendkill” lemezét juttatta eszembe. Az ének kapcsán is lehet emlegetni a dallasi cowboyokat. A Tuning hasonló csapás mentén halad, olyasmi mint egy bedurvított Prong a Cleansing időszakból, persze a vokál jócskán túltesz Tommy Victor énektémáin. Frytz a hangszálait ebben a tételben gyilkolja a legváltozatosabb módokon. A rövid címadó pedig egy kétperces dühkitörés. Az anyagon tehát feltűnnek modernebb gitártémák is, de az EP-n hallható muzsika alapvetően death metalt kínál.
Az eredeti EP beszerzése manapság már komoly kihívás, a zenekar viszont a Monastery sztori egyik sarokköveként tekint erre a negyedórás anyagra, mely az újrakiadás révén most bárki számára könnyedén a gyűjteménybe illeszthető. Érdemes megismerkedni vele!
(Andris)
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.