Masturbace
The Way Through The Labyrinth 1993-1994 (2020)
Elég a banda nevét elolvasni, vagy akár ránézni a borítóra és megállapíthatjuk, hogy nem egy küldetéstudattal, mögöttes ideológiával felvértezett csapatról van szó, épp ellenkezőleg… Ha sikerül túllépnünk a szerencsétlenül elsült névválasztáson és nem ragad kitörölhetetlenül a retinánkba a borítókép, akkor egy valóban földalatti cuccal ismerkedhetünk meg. Bár a prágai csapat idén tölti be a harmadik X-et, kötve hiszem, hogy itthon egy maréknyi kemény magon kívül bárkinek is mondana valamit a nevük.
A cseh tréfamesterek sosem kapkodtak, három évtized alatt csupán három nagylemezt kalapáltak össze, persze voltak járulékos megjelenéseik is, demók illetve split kiadvány képében. A friss kiadványuk egy gyűjteményes anyag, az 1993-ban kazettán megjelent harmadik demóval és a következő évben kihozott The Labyrinth of the Rotten Square című bemutatkozó koronggal, azaz összesen 22 nóta került fel a CD-re. Mindkét felvétel remasteren esett át, de a demóval nem sikerült csodát tenni. Balgaság lenne a hangzást számon kérni a csapaton, nyers demós megszólalással állunk szemben, ahogy azt a korabeli magyar felvételektől megszoktuk. Egyszerű, primitív, vagyis punkos riffek, dobolásként pontatlan csörömpölés, valamint az üvöltözés és a hörgés között balanszírozó énekhang. A korai dalok még a csapat anyanyelvén lettek rögzítve; nekem bőven elég, amit a számcímek alapján ki tudok sakkozni a témákból, többet nem is akarok tudni a szövegekről! Kilenc középtempós kirohanás a jóízléssel és a technikás játékkal szemben, 20 perc terjedelemben. A második tételben akusztikus részek és női ének is felbukkan. Nem is érdemes több szót vesztegetni a demóra, az 1994-es bemutatkozó anyag ellenben szintekkel jobban sikerült. Talán szerencsésebb lenne a helyzet, ha ezzel kezdődik a korong és a demó csak a CD végére került volna fel! Persze a nagylemeztől sem kell csodákat várni, kb. olyan alakulatokkal hozható párhuzamba a Masturbace muzikalitása, mint a Wehrmacht és a korai Crumbsuckers, vagy a perverzebb témák révén egy szolidabb megközelítésű Impetigo.
A faék egyszerűségű, a hatláb mélyen elterülő undergroundban is ismeretlen földalatti gárdák barátai most újabb gyöngyszemet illeszthetnek a roskadozó polcukra. Szennyes, aljas, romlott lelkületű muzsika, melynek esetében ezek a jelzők mind erényként értendők.
(Andris)
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.