A görög underground black metal fáklyájaként is számon tartott Dødsferd 2018 végén megjelent Diseased Remnants Of A Dying World albuma óta nem igazán adott ki új anyagot egészen a mostani Skotos EP-jéig. Igaz a tavalyi év során Loyal to the Cult I-II címmel kiadtak egy 9 CD-s összeállítást, melyen 2007 és 2015 között megjelent lemezüket szedték csatarendbe, valamint egy Death Shall Purify the Wounds of Your Fragile Mortality nevű válogatásanyagot, mely inkább a bandavezér Wrath személyesebb hangvételű, életének különböző korszakaiból származó dalait tartalmaz, melyeket eddig nem igen prezentált sehol. A banda egyébként idén ünnepli 20. évfordulóját. Wrath, a zenekar szellemi atyja 2001-ben tűzte ki zászlajára a mizantrópia, a halálimádat, az emberiség elleni negativitás, vlamint a keresztényellenesség eszméit. Ezekkel az eszmékkel megtöltve érkezett meg új EP-je, ami igazából 2 vadonatúj dalát és bonuszként a már fentebb említett 2018-as albumának 5 tételét tartalmazza.
Az indító Skotadi egy a kora nordikus ízeken érlelt fekete atmoszférába burkolt, mélyen depressziós és misantrópikus nóta. Gyors, nyers hangzása, robbanásszerű ütemei, tremolótépő gitárszólói egy jeges fuvallatként száguldanak át rajtam, kirázva belőlem az élet minden reményét. Valami hasonlót produkál a Cursed To Die At First Light is brutális tempójával és rövidre fogott középtempós betéteivel, Az alattuk suhanó andalitóan melankolikusan szóló áradataiban pedig Wrath majdhogynem meseszerű vicsorgó gyűlölet présel ki magából dalának szövegeit. Ez a két dal 10 percben megmutatja, hogy milyen is az igazi sötét művészet.
A bónuszként felkerült Disying Remnants Of A Dying God lemez dalai egy kifinomultabb black metal album arculatát mutatják. A My Father, My Wrath daluk címe alapján akaratlanul is a Behemoth jutott az eszembe, de a karizmatikus riffelések helyet itt egy dallamos, inkább melankolikus dark metalos balladának mondható témákat kapunk a ’90-es évek black metal hatásaival átszőtten. Az ezt követő An Existence Without A Purpose már 100%-osan hozza a tradicionális görög black metal iskola jeles példáit. Vastag gitárok, hipnotikus hangzás és a jellegzetes dicsőséget sugárzó életerő, ami csak a görög hon black csapatira jellemző. De ugyan ezt tükrözi az őt követő 16 perces sötét áhítatot hozó Diseased Remnants Of A Dying World fennkölt dallamaival. A lassan vonulatú ólom gitárjaikban van valami Celtic Frost (Dying God Coming Into Human Flesh), a klasszikusabb, feszesebb tempóiban pedig egy adagnyi Bathory hatás, amik mintha csak a Kaktonia – Brave Murder Day albumának jellegzetes hipnotikus szólóiba csavarodnának bele.
A Loyal To The Black Oath sátáni nyitása után egy depresszióba mártott fájdalmas sikolyokkal teli lassú ingoványba csap át. A melankolikus doom hangulatú témákba okosan beletekertek egy progresszív, pszichedelikus lüktetésű vonalat, amitől még nyomasztóbb hangulatot kap a dal. A záró Back To My Homeland… My Last Breath pedig az eddigiekből kiszakadva egy üvöltözős, primitív folk rituáléval tesz pontot az egész „album” végére.
Dødsferd EP-jén lényegében kettőt kapunk az egyben. Remek reklámfogás, és egy 2 dalos mini-lemez estében egyben minőségi szolgáltatás is. A két új dal és a kellemes atmoszférájú bónuszok remek hangulatot tudnak varázsolni.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.