Nem tagadom a svéd Mercy 1985-ös anyaga csak a napokban került elém, amikor is az epic doom Istenség a Candlemass szülinapos második nagylemeze, a Nightfall kapcsán akartam volna egy kis megemlékező írást ejteni, amin már Messiah Marcolin énekelte doom himnuszait. Azonban a szívemnek oly kedves album helyett a heavy metal dicső korai érájában tevékenykedő, a szerzetesi ruhában lófráló Eddie „Messiah” Marcolin korábbi csapataként (ami nevezhető zenei pályafutása ugródeszkájának is – ezelőtt csak egy gimis bandája volt Sounds néven) ismerté vált Mercy második albuma ragadta meg a fantáziámat, melynek dalai hallatán erősen földbe gyökeredzett a lában. A zenekar 1979-ben alakult akkor még Turbo néven, majd 1980-1990 között már Mercy néven működtek. 2002-ben egy rövid időre újra összeálltak, de az alapító-gitáros Andree „Witchking” Veljaca 2005-ös halálával végképp befejeződött az zenekar története. Tíz éves tevékenységük ideje alatt hivatalosan négy lemezt adtak ki: 1984 – Mercy, 1985 – Witchburner, 1989 – King Doom, 1990 – Black Magic. Zenéjük, amolyan ősi előfutára, útmutatója az epic heavy doomnak és annak a horror metalnak, amire King Diamond is törekedett Mercyful Fate zenekarával.
Koncertjeiken Marcolin kifestette magát, ami akkoriban nem épp a megszokott megjelenés volt a deszkákon. Szövegeik középpontjában különböző okkult és vallásos utalások, rituálék álltak, mint ahogy azt második lemezük a Witchburner abszolút ősi epic heavy/doom veretes, a klasszicista szabbatista-éra lassú nehéz fém vonalán kovácsolódott Your Pervert Priest daluk nyolc és fél perces dallamaiban is hallhatóak. Nagyjából ugyan ezen az üllőkről lepattant kézműves munkák szikráiból, szilánkjaiból származnak a Pains of Golgata hisztérikus fejhangon sikongató King Diamond világát előidéző metal villázásai és kissé lazább, szellősebb témákra eresztett Pray horror metal riffjei.
Mercy-Sweden 1986.avi
A Welcome to My Graveyard egy szélvész power metalos harci vágta Messiah Marcolin jellegzetes visítós kiállásaival teletűzdelve, amit orkánként tépnek szét Veljaca villámokon acélozott szólói. A dal viharai lenyugszanak a Judgement Day ólom lassú dülöngélései és barokkos gitártémáinak hullámai alatt, amikbe bekerült egy enyhe hard rock ízű ének dallam is. És, hogy újra a lovak szemét korbácsolva vonuljunk a csatába arról a Voodoo Kills fémkesztyűs csapásai és drasztikusan belassuló témaváltásai gondoskodnak, amik igazán záró, és egyben címadó tételük a Witchburner epikus mágiájában kapnak ólom szárnyakra.
Mercy (Messiah Marcolin) Judgement Day - Heavy/Doom Metal Sweden
Hogy a Mercy munkássága mennyire befolyásolta a Leif Edling általa alapított Candlemass vonalát arról most nem nyilatkoznék. Ezt döntse el mindeni a maga belátása szerint. De az biztos, hogy 1986-os Epicus Doomicus Metallicus albuma után Messiah Marcolin a legtökéletesebb választás volt a csapat énekesi posztjára, aki itt még jobban tudta kamatoztatta az előbb hallott Witchburner albumról áthozott epikus, himnikus dallamait. A Mercy ezután a lemeze után, amit nyugodtan nevezhetünk a legjobbnak, még két albumot készített el Rick Wine-nal a frontvonalban, majd 1990-ben egyik napról a másikra pihenőágra mentek egészen 2002-ig. Amikor is, ahogy már fentebb említettem egy rövid időre újra összeálltak és készítettek két újabb lemezt: 2002 – Vitctory March, 2003 – Underground. De gitáros, alapítójuk Andree Veljaca halálával teljesen beszüntették akkori tevékenységüket.
