Nagyon izgalmas dolog néha kevésbé ismert terepen mozogni, és új dolgokat felfedezni. Ezúttal Dél-Amerika, egészen pontosan az Andok-hegység által uralt Chile zordságába szeretnélek elkalauzolni benneteket. Utazásunk során az idegenvezető szerepét a Wooden Veins nevű zenekar tölti be a nemrég megjelent In Finitude (Végesség – a szerk.) címre keresztelt első nagylemezének hathatós segítségével. És hogy milyen stílusban teszi ezt? Kérem szépen, doom elemekkel sűrűn átszőtt, avantgard metal köntösbe öltöztetett szerzemények felsorakoztatásával igyekszik a zenekar elrepíteni a hallgatóságot a már említett fenséges környezetbe. Ismerkedjünk is meg hamarjában a banda történetével, a lemez megalkotása során felhasznált ötletekkel, inspirációkkal, és persze magukkal a dalokkal.
„A csillagok fiai, a hold éneke vagyunk, az emberiség állati üvöltése…” – fogalmazza meg önmagát a zenekar, amely 2020-ban két korábbi doom metal banda, a Mourning Sun és a Mar Der Grises néhány volt tagjának kollaborációjaként látott napvilágot. Az új projekt megalakítása Eduardo Poblete billentyűs ötlete volt, aki – miután kilépett a Mourning Sun-ból – nem tétlenkedett sokáig, maga köré gyűjtötte Javier Cerda énekest, Juan Escobar gitárost/basszert, valamint a The Outside és a Tetractys soraiból ismert Albert Atalah dobost, és közösen megalapították a Wooden Veins-t.
2020. augusztusában az első kislemezzel párhuzamosan megjelent egy videoklip is, mely a The Veiled Curse című dalra készült. Mivel a dal széles körben kapott pozitív visszajelzéseket, és teljesen lenyűgözte a kritikusokat, a zenekar hozzálátott, hogy elkészítse a komplett nagylemezt. Az album anyagának tematikáját a Javier Cerada billentyűs által korábban megírt könyv, a Poética de Arturo H. Lobos ihlette, amely az életről és a halálról, illúziókról és impulzusokról, továbbá a lét egzisztenciális reflexióiről szól. Amint azt Juan Escobar, a zenekar gitárosa megfogalmazta:
„A lemez számos olyan lírai-, és zenei pillanatot tartalmaz, amely személyes élményeket tükröz vissza, de sokszor nagyon nehéz a felgyülemlett érzelmeket egy dalba összesűríteni. Az alkotói folyamat során számtalan olyan időszak volt az életünkben, melynek során értelmet nyert ez az utazás a hangok világában, velük eggyé válva, azok legtermészetesebb módon történő kifejezésével. Az In Finitude rendkívül fontos része az életünknek – egy út, melyen elindultunk, és amely emberként határoz meg bennünket.„
Amikor összefutok valahol az avantgard metal kifejezéssel, azonnal egyik kedvenc zenekarom, az Arcturus által megírt fantasztikus dallamok kezdenek duruzsolni a fülemben. A Wooden Veins azonban máshonnan közelít a stílus felé, amint azt a cikk elején már említettem, az anyazenekarokból átörökített doom elemek erősen dominálnak a lemezen. Mindezek fényében mondhatnám azt, hogy az album ilyen szempontból csalódás, ám ha tárgyilagosan tekintek a műre, akkor mindjárt változik a helyzet.
Elkezdődik az első dal, hátra dőlsz, lehunyod a szemed, és máris egy olyan világba csöppensz, ahol mindig lemenőben van a nap, és csupán az emberek elvékonyodott árnyéka (Thin Shades) mutat a horizont mögé igyekvő, vörösen izzó korong felé. Miután átveszi az uralmat a szürkeség, már csak a szavakon túli (Beyond Words) érzelmek hatnak rád, melyek a nappali világosságot követő sötétség beköszöntével türelmetlen és izgatott hangorgiaként zúdulnak rád jófajta black metalos száguldás formájában.
A Herradura (by the sea) minden bizonnyal nem a méltán híres tequila fajtát hivatott tovább népszerűsíteni, sokkal inkább valószínű, hogy a spanyolországi Granadánál található tengerpart szakasz, illetve az ott tartózkodáskor felszínre tört érzéseket tolmácsolja ez a melankolikus szerzemény. A Délibábok (Mirages) vizionálásához tökéletes társ a soron következő dal, mely a maga szűk nyolc és fél percével egyúttal a lemez leghosszabb tétele. Az egész dalt végigkíséri az a furcsa lebegés, amelyet ez a csodás természeti jelenség képez a szemünk előtt, és ebben a tételben hallhatjuk a lemez egyik legjobb, legsodróbb gitár-, és dobjátékát egyaránt.
Úgy gondolom, ennyi részlet kiemelése bőségesen elég ahhoz, hogy irányt mutasson a hallgatóságnak a lemez egészét illetően. Minden dal egy külön hangokba öntött élmény-, és érzelemhalmaz kivetülése, melyek rendkívül hatásos módon interpretálják a zenészek mondanivalóját. Az album odafigyelést, nyugodt körülményeket és zenei finomságokra érzékeny hallójáratokat igényel. Minden tétel tartalmaz valamilyen titkot, valamilyen meglepetést. Az csupán rajtad múlik, hogy megnyílsz-e előttük, és átadod-e magad a dallamok által kiváltott érzelmeknek. Az In Finitude a chilei együttes mélyen őszinte és személyes debütálása.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Uh, ezt nem is tudtam, hogy Mar Der Grises tagok szerepelnek benne! Akkor lehet, hogy lecsaptam volna rá a promók között:) De ahogy látom jó helyre került.
Mindig sikerül valami kuriózumot választanom! Jó kis lemez, kellemes zenehallgatást!