Kerek 30 percben foglalta össze debütalbumát a francia Warkunt, amelyet a death metal nyelvén fogalmazott meg, mindenféle cicoma és kísérletezési ficam nélkül. Az anyag a Great Dane Records-nál jött ki, mint oly sok hasonló kiadvány, és direkt, szinte azonnal értelmezhető, egészen otthonosan csengő nyolc halálmetal szerzeményt tartalmaz némi holland és svéd behatással.
A formáció 2016-os születése roppant fiatal bandának ábrázolja az ötösfogatot, de ha vetünk egy pillantást a zenekari fotóra, láthatjuk, hogy nem épp tizenévesek bontogatják a szárnyaikat, hanem számos más csapatban megfordult zenészek társasága döntött úgy, hogy itt az ideje összehozni egy old-school death metal hadosztályt. Elkészítettek egy demót 2017-ben, majd egy évre rá kigurították az első harci kocsit a garázsból.
Olyan anyag ez, amelyről egy mondatban mindent el lehet mondani, amit fontos tudni róla. Zömében középtempós kétlábdob-kerekeken gördül tova a gépezet, begyorsulásokkal és lassúbb tempóval kiegészítve, vasgyúró riffekkel és death metalos gitárharmóniákkal, olykor a Sinister régi frontemberére, Mike van Mastrigt-re, máskor meg inkább Glen Benton-ra emlékeztető vokálkísérettel. Nem emelkedik ki a hasonszőrű anyagok közül, de el sem marad tőlük. Én azokat a részeket érzem erősebbnek, ahol lassúbb középtempóban araszolnak előre a dalok, ahol a zene lánctalpakon gyűri maga alá a földet, miközben a stílusra jellemző (harci) gitármelódiák kúsznak a kimért riffekre. A Destructive Velocity és a Dark Days to Come dalokban találhatók ilyenek. Az utóbbinak az utolsó bő egy perce egészen Bolt Throweresre sikeredett, ami csak jót jelent. De minden dalnak vannak súlyos pillanatai. Igazából még a gyorsabb nótákban is nagy szerepet kapnak a középtempós betétek, belassulások. A The Enslaving Poison vagy a Struggling with Insanity ezenfelül még fogós vokáltémákat is produkál.
A hangzásról annyit, hogy bár nem a legjobb produkció, amit valaha hallottam, a CD igencsak megdörren és a legfontosabb összetevő, a súlyosság, kellőképpen érvényesül. Ennél sokkal többre nincs szükség, mint ahogy arra sem, hogy tovább részletezzem az albumot. Azok fogják igazán élvezni ezt a korongot, akiknél az old-school death metal egyébként is gyakori vendég. Nálam mindenképpen az, és ezzel a debüttel fel is kerültek a franciák a képzeletbeli nyomkövető listámra.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.