2020-ban, a Covid-járvány miatti kényszerpihenő alatt és a turnék elhalasztása/lemondása miatt több zenész is úgy döntött (hiába játszik/játszott már több bandában is), új zenekart hoz létre, akár úgy is, hogy neves(ebb), ismert(ebb), sok bandában játszó zenészek alapítottak egy újabb együttest. Úgy gondolom, mindenképp érdekes ennek apropója, mivel például készíthettek volna a már meglévő bandáikkal új lemezt (van, aki készített is), ám mégis, vannak, akik egy új banda megalakítása mellett döntöttek.
A jelen esetben, tavalyi év második felében megalakult Wizardthrone-nál is ez a helyzet. A tagokat nem feltétlen kell bemutatni a zenehallgatóknak, igaz, némelyiküknél meglepő (lehet), hogy teljesen más műfajú bandában játszanak, mint azt eddig megszokhattuk tőle/tőlük. Gondolok itt elsődlegesen természetesen Christopher Bowes-ra, vagy ahogy a banda koncepciójában hívják, C. Hyperiax Bowes (Alestorm, Gloryhammer), akinek az említett két bandája nem igazán ilyen zenét játszik, ám elmondható, hogy itt is, mint az egyik zeneszerző és dalszövegíró, és mint a zenekar billentyűse tökéletes munkát végez és le a kalappal előtte, hogy megmutatja/megmutatta, hogy ebben a stílusban is gyakorlatilag egy kiváló albumot tud letenni az asztalra (amihez nyilván kellettek a zenésztársai is). Rajta kívül a többi tagnak is megvan a koncepcióhoz illő elnevezése és nagyon érződik azon bandák hatása, melyben játszanak már. Vincent Jones, az Aether Realm énekesét egyből felismertem a tavalyi, Redneck Vikings from Hell album (és az előzőek) többszöri meghallgatása után (annak ellenére, hogy kicsit hasonló a károgós/üvöltős-harsh éneke, mint Järi Mäenpää-nak). A további talpalávalót pedig olyan zenészek adják, mint Matthew Bell gitáros (Forlorn Citadel, Troldhaugen, Autumn’s Dawn, stb.), Mike Barber gitáros (Deathcode Society, Fever Sea) és Eric W. Brown dobos (Swashbuckle, Nekrogoblikon, Vale of Pnath, stb.).
Az abszolút kijelenthető, hogy rendkívül profi, minőségi zenéről van szó, minden hangszeres tökéletes munkát végez. Zeneileg elég sok mindent kapunk ez alatt a kicsit több mint 44 perces játékidő alatt (ami lehet, hogy valakinek túlságosan tömény lesz, számomra elsőre sem volt az, és azóta sem, akárhányszor meghallgatom, sőt, egyre jobban tetszik), talán úgy tudnám leírni legjobban a zenét, hogy melodikus, epikus, szimfonikus, death/black/power metal a javából (Bowes humorfaktorát erősíti az „extreme wizard metal”, mint műfaji besorolás).
Az is lehet, hogy valaki szerint túlságosan sok a billentyűs rész a dalokban és túlságosan előtérbe van helyezve ez a hangszer, amit én szintén nem érzek így, a második dalban (az első klipes nóta, Frozen Winds of Thyraxia) például a billentyűszóló zseniális, utána, ahogy folytatódik a gitárszólóval, ugyancsak (és ez a további dalokban sincs másképp). A címadó dal zúzdája szintén telitalálat, lehengerlő, brutális gitárszólókkal (talán a kedvenc dalom a lemezről). Az is nagyon tetszik, hogy nem igazán van üresjárat a lemezen, annyira változatos, ami a lemezt záró 13 perces tételt is jellemzi (aminek az outroja is fantasztikus). Ahogy már előbb is említettem, fel lehet itt fedezni némi Aether Realm, Gloryhammer, Nekrogoblikon, Wintersun, Children of Bodom, vagy akár Cradle of Filth hatást is, de említhetném a Bal-Sagoth, Kull bandákat is, mint fő inspirációk. Nyilván, van benne valami, de én nem mondanám és gondolnám, hogy bármennyire is „lenyúlták” volna bármelyik említett banda zenéjét, vagy hogy semmi eredetiség/saját ízlés ne lenne ebben a bandában és lemezben, sőt, pont, hogy belevitték a saját egyéniségüket, és letettek egy szinte hibátlan lemezt az asztalra, aminek a hangzása, keverése és masterelése is remek és bitang.
Ehhez tartozik az is, amit már megszokhattunk Bowes-tól, a saját, egyedi ízvilágú történet/koncepció, ami most egy sci-fi ihletettségű, intergalaktikus világban játszódik, ami kicsit hasonló, mint a Gloryhammer történeti koncepciója. Ehhez jön még hozzá az igazán impozáns lemezborító és booklet.
Nem tudom, hogy ezzel a bandával komolyabban számolnak-e a tagok és szeretnének-e ezzel is turnéra menni majd, ha adott lesz a lehetőség, az mindenesetre bíztató, hogy a Napalm Records vette égisze alá őket. Én nagyon örülnék, ha hallhatnám élőben is ezeket a bomba dalokat és a bandát.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nálam is inkább a Covenant – Nexus Polarisa jön hatásként elő (amit überelni nagyon nehéz…nem is sikerült) Alapjában jó lemez, de csak elszáguldott mellettem.
Nekem sokszor a fülemben csengett a Covenant Nexus Polarisa, miközben ezt hallgattam. Tényleg tetszetősek a billentyűs betétek akár szólóban, akár háttérként. Érdekes emellett, mennyire egytempójú, sebes az egész zene és a sokféle nyomatékos akcentussal (nem mondanám modorosnak) elénekelt, elkántált szövegek. Ez valami színház. Kösz, hogy írtál róla!
Köszi, Winci!
Igen, nekem is eszembe jutott a Nexus Polaris is itt-ott. Azt nem írtam bele a cikkbe, hogy a hangzás/keverés/masterelés nem csak hogy bitang, hanem rendkívül modern, brutális.