Szerencsére az elmúlt év kényszerleállás, és elzárkózás sokak számára nem volt terméketlen. Sőt, talán azt is mondhatjuk, hogy a szellem, a katasztrófák nyomása alatt még kreatívabb, aktívabb is lehet. Sal Abruscato-val a A Pale Horse Name Death frontemberével és zenekarával 2020-ban így történt, hogy meglehetősen gyorsan, mindössze három hónap alatt rögzítették az új, negyedik albumot Infernum In Terra címmel, amely valószínűleg az eddigi legkiválóbb munkájuk. Tekintve, hogy sok év várakozás után a 2019-ben megjelent elődje friss emlékként él bennünk, mégsem valamiféle folytatásra kell számítani.
Megszólalásban mindenképpen részletgazdag, precíz, benne tökéletesen felidézhetjük a régiidők doom-hangzását, a vállunkra nehezedő gitárriffek a föld alá, legalább hat láb mélyre akarnak juttatni minket. Nem emlékszem, hogy hallottam volna tőlük ennyire súlyos témákat ezidáig. Néhol furcsa hangok, hangszerek jelennek meg, segítve a sötét és fullasztó atmoszférát. Az intro azonnal valahová a tizennegyedik század New England-jába kalauzol minket és szinte érezni lehet Black Phillip közelségét. Ez a sötét, boszorkányos hangulat teljességgel átitatja az egész albumot. A dalszövegekben gyakori a biblikus ihletésű téma és történet is. Természetesen főhősünk semmivel sem lett jobb kedélyállapotú, de már nem az önmarcangolás és a depresszió a zászlóvivő, legalábbis nem közvetlenül.
Sal jól ismert énekhangja ezen a lemezen megmarad nyersen és a kétszólamon kívül nem jellemzően használ egyéb studiótrükköt, így nagyon szépen érthető a mondanivaló, tisztán és világosan. A dallamvezetés is egyszerű, de jól kihasznál minden hangot a moll-skálán, hogy garantálja a melankóliát. A kilencvenes évek elején ezeket a motívumokat, jól belénk plantálták, úgy tűnik örökzöld marad. Abruscato egy korábbi interjúban azt nyilatkozta, hogy ő játszott fel minden hangszert, a szólók kivételével.
Ezért talán sikerült is a homogén, ám magával ragadó alapanyaghoz, óvatosan, csak kicsit felemelő dallamokat csempészni, ami nagyon szerethetővé, és egésszé varázsolja a lemezt. Meglehet, a spontanitás, vagy az elmúlt év nyomasztó hangulata miatt, az Infernum in Terra lett a zenekar eddigi legérettebb albuma.
Önmagukhoz képest, egy mindenben új forma amit hallunk, ám nem feltétlenül egyedi. Az bizonyos, hogy számomra remekül visszahozza a ’90-es évek doom, és grunge hangulatát plusz 30 év súlyát.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.