Micsoda memória frissítést kapunk a Xenokorp-tól az év végére! A porngrind, a BDSM és a fetisizmus megszállottjaként ismert német Dead újramasterelt debüt albuma CD-n, és bakeliten érkezik majd hozzánk december 10-én. Aki kicsit is jártas a grindcore világában, azt bizonyára nem kerülte el az eredetileg 1995-ben, a Poserslaughter Records gondozásában megjelent You’ll Never Know Pleasure… címet viselő album. Egy alapkő, és egyben stílusteremtő albumról van szó. Míg a Napalm Death a grindcore-t, a Carcass a goregrind-ot angol földön, addig a Dead, az erősen punk/hardcore behatású death/grind fétisizmust Németországban szülte meg a kilencvenes évek elején.
Az elrettentően sok 20 szám az albumon, közel egy órás szórakoztatást nyújt a hallgatónak, ám nem kell megijedni, a legtöbbjük 5 perc allati! Amúgy, nagyonis élvezhető és durván technikás zene egyáltalán nem fárasztó. Sőt, meglepő és mulatságos… ha-ha! Talán a 11 perces Spread Your Legs, Whore (nem is tudom mi), éppen kimaradhatott volna. Mondjuk, még azon is lehet mosolyogni egyszer, de nem 5 részben. A szövegek a stílusnak megfelelően nyomdafestéket nem tűrnek, és remélem eltekintetek attól, hogy fordítsam akár a címeket is. De nem kell pallérozott nyelvtudás ahhoz, hogy értsük őket. Mindjárt a nyitódal, Rectal Punishment már magáért is beszél… Azonnal szerethető a harmincnyolc másodperces bünti. Körülbelül ugyanilyen gyönyör ér minket a következőkben is.
Eszméletlenül jól játszanak, és a metalzone is imádnivalóan zümmög nekünk! A szexuális fétisektől duzzadó Receive My Golden Shower baromi agresszív riffekkel van tele, abszolút példaértékű, hogyan kell zenével (vagy, ha úgytetszik sárgazuhannyal) arcot bontani! Itt szó sincs arról, hogy valami érthetetlen zajból kellett volna kipiszkálni az egyes hangszereket, és az újramasterelt hangzás sem rondított bele valami “sterilizáló” plug-innel! Ezek a (kilencvenötben még) srácok úgy játszottak akkor, hogy az újkeletű hurkáraeditált jutúbvideókban, a hangszereiken hokizó influenszerek csak vakargathatják a fejüket, „hogyapicsába szólt ez így!?„. Arról nem is beszélve, hogy a punk/hardcore és death/grind elemek észrevétlenül váltakoznak egy számon belül is, és egy pillanatra sem érezhetjük erőltetettnek. A trióból, mindenki szerepet vállal a vokál részekből is. Hörgés, károgás, torzított vérhányás. Majdnem olyan harmóniákra számíthatunk, mint a boy band-ektől várható, csak itt épp gangbang közben.
A számok elején, végén és néhol közben is megjelennek filmekből (olyan hatást keltő) bevágott hanganyagok, amelyek nem hagyják elfelejteni, hogy nem egy mezei grind lemez szól, hanem kőkemény német pornó aláfestő zenéje. Különböző párbeszédek hangzanak el (most ezeket sem fordítanám nektek), de kifejezetten mókásak, nyilván ez volt a cél…Van két feldolgozás nóta is az albumon, Highest Power és a Die When You Die, amivel az amerikai GG Allin-nak tisztelegnek, aki néhány évvel az album megjelenése előtt távozott közülünk. A Hey Baby, Why Don’t You Love Me című bónusz track is egy remek punk élmény, de az öt részes Spread Your Legs, Whore ráadást nem tudtam igazán értékelni, de van egy olyan érzésem, hogy nem vagyok eléggé beleásva a szuperverzitás sötét bugyraiba, hogy értsem is. Ezt mondjuk nem is bánom…Mindenképpen jó, hogy újra előkerül ez az album, nem szabad hagyni, hogy elfelejtődjön ez a zseniális önkifejezési forma! Azért, ha anyu otthon van, jobb ha felveszed fülhallgatót.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Valamikor ismertem ezt a lemezt, tök jó róla újra olvasni-hallani! Kisgyermekesek biztos nem ezzel nyitják a hétvégét szombat reggel, de eljöhet még az idő…
Az összevetés a mai, (az itt megszólaltatott stílusokban) sok esetben agyontisztított hangzással helytálló, még ha ezt a fésületlenséget ma már és nem vállalom minden nap 🙂
Jó kis bizarr cucc, örülök, hogy újra találkoztam vele egy reménykeltő friss író cikkén keresztül:)
Gyerekkorom óta nem láttam/hallottam ezt az albumot:-D! Köszi, hogy írtál róla. Érdekesnek tartom az újra kiadást. Egy követ fújtak a Punget Stench-el, de igazából nem jutottak be annyira az underground köztudatba, mint a bizarr osztrákok. Azért jó, hogy újból felbukkant, lehet, hogy elő is ásom az albumot egy kis gyerekkori nosztalgiázáshoz.