Egyből felfigyeltem a Kryptos nevére az AFM bandái és a promós anyagok között böngészve. Mikor pedig utánanéztem a zenekarnak, kicsit meglepődve konstatáltam, hogy egy indiai old school heavy/thrash formációról van szó, akik már 1998 óta léteznek és ez már a hatodik nagylemezük a sorban. Meg kell mondjam, nem találkozom sűrűn indiai származású metal bandával, így nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fogok hallani és látni a klipekben.
A lemez többszöri meghallgatása után elkezdtem kicsit jobban megismerni a diszkográfiájukat is, a korábbi két albumukat is néhányszor meghallgattam. Az egyik legszembeötlőbb különbség a Force of Danger és a korábbi két korong között, hogy nincs olyan jó, erőteljes hangzása. Nem tudom, hogy ez miért lehet, pedig a producer, masterelésért és keverésért felelős személyek közül az egyik továbbra is közreműködött a lemez felvételében. Egyáltalán nem rossz a hangzás, de visszafogottabb, halkabb, mint a korábbiak esetében. A másik, amit egyből kiemelnék, az az énekes, Nolan Lewis karcos, érdes hangja, ami ugyan most is megvan, de nem olyan mértékben, mint előzőleg. A bandába új dobos érkezett a lemez elkészítése előtt (Vijit Singh), aki remélhetőleg hosszabb távon is maradni fog, mert ezen a poszton elég sok tagcsere volt már náluk.
A dalok e három lemez alapján hullámzóak, vannak nagyon jók, illetve „tölteléknek” ható tételek is, nekem a legjobban ebből a hármasból a 2019-es Afterburner tetszik, azon van a legkevesebb „töltelék”. A Force of Danger-t nézve nem véletlen, hogy a címadó dal kapta az első klipet, ami viszont olyan szintén elkapott, egyből imádtam. Zseniális középtempós nóta, tökéletesen fülbemászó refrénnel és igazán headbangelős dallamokkal, mely a régi időket idézi. Ezen kívül természetesen vannak még remek, menetelős számok, mint például a nyitó Raging Steel-Hot Wired kettős, a szinte végig kétlábdobos Thunderchild, a Nighthawk vagy a záró Shadowmancer is. A dalokban jó zenei témák sorakoznak, jó szólókkal operálnak és a kicsit több mint 35 perces játékidő, 3-4 perces számok miatt nem válik unalmassá az album (ebben a tekintetben a 2016-os Burn Up the Night 4-5 perces számait kicsit hosszúnak éreztem).
A lemez borítója és a dalszövegek is illenek a koncepcióhoz. Meg fogom hallgatni az összes lemezüket és oda fogok figyelni a bandára, mert jól hozzák ezt a retro, old-school stílust.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
King D. Meglepődtem, hogy nem ismered őket… pedig a Kryptos már többször szerepelt a hírekben is. Patent kis banda, és természetes érdemes kóstolgatni az indiai színtért is, van még pár jó csapat.