Heedless Elegance
Libra

(metal.hu • 2021)

Armand

2022. február 23.

0

Pontszám

8

Az első negyedév általában zenei téren is holtszezon, ilyenkor kevesebb a kiemelt lemezmegjelenés, így a januártól márciusig terjedő időszak tökéletesen alkalmas arra, hogy az ember még egy kicsit elidőzzön az előző év azon albumai között, melyek személyes szinten ilyen-olyan okok miatt kimaradtak a szórásból. Nálam legalábbis zenehallgatás szempontjából évek óta így telik egy-egy év első három hónapja. Elmerülve a 2021-ben előttem elsikkadt lemezek között, az előző évi listákat böngészve akadt meg a tekintetem ezen a szokatlan nevű hazai csapaton.

 A különféle írott és íratlan (lásd: legnagyobb videó megosztó) fórumokon fellelhető egytől egyik pozitív kritikai visszajelzések alapján pedig úgy döntöttem, adok egy esélyt a metalcore vonalas Heedless Elegance második albumának, ami a Libra címet kapta. A szálakat felgöngyölítve, elöljáróban annyit érdemes tudni a budapesti ötösről, hogy 2018 környékén alakultak és már 2019-es Wanderer albumuk is igen jó fogadtatást kapott. Akadt olyan fórum, ahol az év lemeze címét is elnyerték, tehetségkutatókon tették le a névjegyüket, illetve a világjárványt megelőzően még a boszniai Balkan Metal Meetingen is bemutatkozhattak. A zenekar néhány tagcserét követően jelentkezett meg a második nagylemezét Libra címmel a metal.hu kiadványaként. De álljunk is meg egy pillanatra magánál a korongnál! Ha kételkedsz abban, hogy manapság a hazai undergroundban van-e még létjogosultsága a CD formátumnak, akkor a Libra az a kiadvány, ami eloszlathatja a kételyeidet. A kereszt alakban kihajtható digipak ugyanis nemcsak a földalatti színtéren, hanem a mostanában többnyire digisleeve verziókkal vagy szimpla műanyag tokokkal operáló mainstream vonalon is unikum. A kétszáz példányra limitált, kézzel sorszámozott album ráadásul nem az utóbbi időszakban underground szinten sajnálatos módon elharapódzott pro CD-R verzióban, hanem gyári ezüstkorongon jelent meg. A gyulai No Silence Stúdióból kigördülő anyagok esetében már megszokhattuk, hogy a hangzás nemzetközi színvonalú, így a Libra esetében sem lehet hiányérzetük a dobhártyáknak. A megszólalás, illetve külalak tehát – a borítógrafikával együtt – csillagos ötös. Ez azonban önmagában édeskevés az üdvösséghez… ne, de nézzük a tartalmat!

A Heedless Elegance legnagyobb fegyvere a vokálokért felelős Konter Samu hangjában rejlik. A srác az extrém vokalizálás teljes skáláját felvonultatja a bő félórás anyagon. A zenekar egyébként a biográfiájában mindenféle előtag nélkül, szimplán metalként kategorizálja saját muzsikáját. Ha mindenáron további jelzőkkel akarunk dobálózni, akkor a nu vagy a modern előtagok, illetve a core szókapcsolat a leginkább helyénvalók, esetleg a deathcore jelző is a csapatra húzható. Szóval szimplán kortárs metallal van dolgunk. A nyitódal kapásból torkon is ragadja a hallgatót. A Forgó Zsolt–Varga Dani gitárduó szaggatott, Meshuggah-t idéző témáira építkező Failure rögtön egy vokális bemutató, black metalos rikácsolás, a fiatal Corey Taylor-ra hajazó hangszálkínzások, mély hörgések és zenei oldalról egy rövidebb blasbeat téma is akad a dalban.

A klipesített Friends is hasonló vonalon mozog, bár itt már hangsúlyosabbak a szintén Slipknot-ot idéző, a szövegmondás és az acsarkodás határán mozgó énektémák, a szándékosan visszafogott középrész pedig a Korn-t hívja tetemre. A Split-ben a srácok magasabb sebességfokozatba kapcsolnak ugyan, de még így is megmaradnak a masszív középtempóknál. A meglehetősen sűrűre hangszerelt dal rá is telepszik az emberre, de mégis itt sütik el az egyik legkönnyebben memorizálható témát. A szintén videoklippel megtámogatott The Blaze Of Glory a lemez slágere, már ha a sláger kifejezésnek ebben a zenei közegben van bármilyen létjogosultsága. A címadó tétel is egy komolyabb feladvány, melyben Csobán Albert és Erős Mátyás ritmusszekciója is kiélheti magát. A Grace lírai felvezetése ilyen előzmények után elsőre mellbevágó lehet, Samu itt olyan fátyolos, dallamos éneket hoz, amelyre a srácoknak a jövőben is lehet majd építkezniük, de természetesen ebben a szerzeményben is az extremitásoké a főszerep. A There’s Just No Way To Make It hasonló szerkezetű tétel, ellenben a dallamok ezúttal vissza-visszatérnek. A The Answer pedig a maga hat és fél percével egy nagyszabású levezetőként zárja a lemezt.

A Heedless Elegance tehát „készen van”, a budapesti srácok a Librával egy olyan anyagot tettek le az asztalra, ami nemcsak a mai kortárs magyar underground viszonylatában kiemelkedő, hanem egy nagyobb lélegzetvétel után akár a nemzetközi színtérre való kikacsintásra is feljogosíthatja alkotóit.