The Idoru – interjú

Győr Sándor

2007. május 23.

0

– Kezdjük talán a bemutatkozással! Nem vagytok már kezdő zenekar, de mivel ez az első interjúnk Veletek, nem árt egy kis áttekintés. (korábbi csapatok, megalakulás, tagok, ilyesmi…)

– Egyszer volt, hol nem volt egy Newborn névre hallgató HC banda, amely a friss generáció számára talán nem sokat mond, de aki az ilyen jellegű zenékbe jobban beleásta magát, az biztos vágja és kívűlről fújja a sztorit. Szóval ez a Newborn éveken át működött, és bár jelentős európai ismertségre tett szert, mégis oszlásnak indult, elsősorban zenei nézeteltérések miatt… Jakab Zoli kiválásával és Andris belépésével egy teljesen új irányvonal kezdett kibontakozni, amit Newborn néven már nem lett volna stílszerű tovább vinni, annak ellenére, hogy Zolit leszámítva mindenki maradt. Így aztán Idoru néven folytatódott a történet, ami nem is baj, hiszen azóta is jelentősen átalakult a felállás. A Brand New Way album felvételei után kiszállt Ádi, az eredeti dobos, és mivel pont ekkortájt lett vége a Very Bad Things-nek, ahol addig doboltam, és épp nem volt jobb dolgom, boldogan igent mondtam Szalkai Tibi felkérésére. Majd később Máté is besokallt, az ő helyére pedig Mohácsi Matyi került, aki egyébként a Shell Beach-ben is bőgőzik. Szóval a mai Idoru-nak már nem sok köze van a Newborn-hoz, zeneileg semmiképp, felállásilag pedig csak épphogy.

– Zeneileg hová sorolnátok magatokat?

– Mondtak már ránk mindent, az Emo jelzőt halljuk a leggyakrabban, egyesek szerint System of a Down kópia vagyunk, de volt már olyan is, aki a Beatrice-t hozta fel párhuzamként :). Biztos igazuk van, de azért a Ricsén kívűl mást is hallgatunk néha :). Én már rég nem foglalkozom a jelzőkkel, a műfaji skatulyákkal. Amikor zenét hallgatok, sosem kezdek el azon morfondírozni, hogy ez vagy az a muzsika most akkor milyen stílusba is sorolható, egyszerűen csak átadom magam a zenének és megpróbálok vele együtt lélegezni. Ha valaki hasonló hozzáállással hallgatja az Idorut, mint én a kedvenc bandáimat, annak nagyon tudok örülni! Az pedig, hogy Emo-e vagy Beatrice, az nem különösebben érdekel.

– Hogyan látjátok a helyzeteteket a hazai/nemzetközi zenei életben?

– Jövünk fel, mint a higany! 🙂 Nem kell különösképpen ecsetelnem hogy országunk könnyűzenével foglalkozó médiumai mennyire jeleskednek értékközvetítés terén. Mindannyian tudjuk, hogy amit nap mint nap látunk a TV-ben, az konszolidáltan fogalmazva is fostenger, és még csak nem is tudom a médiát okolni, mert sajnos úgy látszik, tényleg erre van igény. Nehéz érvényesülni ebben a közegben, de úgy érzem, jó úton haladunk. Amit mi meg tudunk tenni, az az, hogy megpróbálunk minél jobb dalokat írni, majd ezeket úgy összepróbálni, hogy a koncerteken letaglózzon mindenkit, aki csak arra téved, aztán meglátjuk, mennyire jön majd be az embereknek. Az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy szépen gyarapodik az érdeklődők száma és bekerültünk a köztudatba. Hogy ezek után mennyire tudunk még előrelépni, az majd kiderül, de én nem aggódok a jövőt illetően. Külföld egy más ügy, az ottani működésnek is meg vannak a maga próbái, amiket igyekszünk hősiesen kiállni. Az eddigi visszajelzések pozitívak, de hosszú út áll még előttünk.

– Most végre hazai kiadótok van. Hogyan találtatok egymásra?

– Igen, a korábbi anyagok Magyarországon nem kerültek kiadásra, viszont az internetnek és a temérdek koncertnek köszönhetően mégis eljutottak kellő mennyiségű emberhez, így a Monologue megjelenésekor már nem egy teljesen ismeretlen zenekart kellett beharangozni, a kiadónak sem volt akkora kockázat, mintha egy debütálló lemezről lett volna szó. Örülünk, hogy az Edge-hez kerültünk, mert hasonlóan gondolkodnak, mint mi és rajta vannak, hogy ebből az anyagból a lehető legtöbbet kihozzák.

– Ma már nem akkora meglepetés, de azért mindenképpen érdemes lenne beszélni a korábbi japán kiadós kapcsolatról. Mit is kell erről tudni?

– Nem tudom, én csak annyit érzékeltem az egészből, hogy beszálltam egy zenekarba, majd pár hónap múlva már Japánban vagyok!:) Sok összetevője volt ennek, Máté (az eredeti bőgős) gyerekkora óta japán-mániás, és régi álma volt, hogy egyszer eljusson oda, ő tehát maximálisan rajta volt az ügyön, de Tibi is rengeteget levelezett az Alliance-Trax kiadóval. Daiki (a kiadó főnöke) pedig igazi HC arc, aki nagyon is képben volt az európai zenekarokat illetően, tudta, mi az a Newborn, az Idorura pedig kíváncsi volt, majd amikor hallotta a zenét, azt mondta: Srácok, kiadom a lemezt és megcsinálom a turnétokat! Hihetetlen, de ennyire egyszerűen történt.

   

 
– Sikerült ott koncerteznetek is. Meséljetek! Biztosan érdekes lehetett egy másik kultúrában mozogni.

– Valóban!:) Az igazság az, hogy én például azóta is ezt az élményt emésztem, pedig már jó régen volt. A koncertek nem annyira tértek el az itteniektől, hasonló klubok, csak jobbak, hasonló közönség, csak lelkesebb, voltaképp ugyanaz, mint itt, de mégis olyan hihetetlenül álomszerű az egész. A japánok a szépségre és a harmóniára mentek rá, és ez számomra roppant szimpatikus hozzáállás. Nem feszülnek semmin, tisztelik embertársaikat, elfogadnak mindent úgy, ahogy van és ami a legfontosabb: képesek egójukat a háttérbe szorítani a közösség érdekében! Lenne mit tanulnunk a japánoktól.

– Merre turnéztatok még? Amennyire tudom, Európában is sokfelé ismert a The Idoru név.

– Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában már-már kisebbfajta sztárok vagyunk :), de borzasztó sok helyen jártunk már. Ausztria, Németo., Franciao., Hollandia, Belgium, Svájc, Horvátország, Litvánia, Lettország, stb. Persze nem stadionturnékra kell gondolni, többnyire klubkoncertekről volt szó.

– Most térjünk rá az új lemezre! Mennyi idő alatt készült el?

– Némelyik dal már a Hopeless Illusions idején is körvonalazódott, de az intenzív dalszerzés –ha jól emlékszem- valamikor tavaly télen kezdődött el, aztán nyáron még jobban ráfeküdtünk. Emlékszem, rengeteg koncertünk volt akkoriban, ráadásul a Blind-dal is nyakig benne voltunk a lemezfelvétel munkálataiban, sőt, az is előfordult, hogy a stúdió egyik feljátszójában Blind ének-, a másikban Idoru gitárfelvétel zajlott egyidőben! Én meg csak futkároztam a két helység között és közben szétélveztem magam, hogy 2 lemezem is készül egy időben és egyik jobb mint a másik!:) Nem tudom pontosan megmondani, hogy mennyi időt vett igénybe, de nem egyhuzamban készült, mert nekünk is koncertjeink voltak közben és a stúdióban is futott vagy 6 project párhuzamosan.

– Csak új dalok kerültek fel rá? Volt olyan kész nóta, amit lehagytatok? Maradtak fel nem használt témák?

– Igen, a lemezen új dalok vannak, összesen 11-et vettünk fel, de csak 10 került végül a korongra. A 11.-et én eleve csak úgy becéztem „Nem szeretem dal” :), mert éreztem, hogy nem üt akkorát, mint a többi. Egy darabig alakítgattuk, megpróbáltunk kihozni belőle mindent, de ígyis-úgyis szar volt, aztán inkább félreraktuk. Majd egyszer talán kihozzuk, ha valamelyikünk meghal, akkor nagyon sokat fog érni!:)

– Nekem első hallásra az tűnt fel, amellett, hogy felismerhető az, hogy Ti nyomjátok, mégis jobb a hangzás. Ráadásul valahogy változatosabbak is a dalok, pedig eddig sem az egysíkúságról voltatok híresek. Tudatos volt vagy most ilyen nóták születtek?

– Tudatos is, meg nem is. A témák ösztönösen jönnek, azt nem lehet erőltetni, de tudatosan formálódnak dallá. Ha mondjuk születik 2-3 kellemes téma és csak úgy egymás után pakoljuk, abból még nem lesz dal. Ezt a fázist már komolyabban át kell gondolni, hogy mi után mi jöjjön, hogyan kell egy részt átvezetni a másikba, egy-egy rész hányszor szerepeljen egy dalban, hogyan keltsünk feszültséget, illetve hogyan oldjuk azt fel, stb. A másik fontos dolog a változatosság; ne nagyon hasonlítsanak egymásra a számok a lemezen, de ugyanakkor valamennyire egységes is legyen…ezek mind-mind a tudatos munka következményei. Mindannyian agyaltunk rajta, hogy mitől lehetne még jobb az egész és a Bakery Stúdiós Varga Zoli is sokat segített. Bár a dobolásra több időt is adhatott volna, azért jó munkát végzett és tényleg szépen szól a lemez!:)

– Volt valami terv a nótaírás megkezdése előtt?

– Igen, az hogy készüljenek el a nóták! 🙂 Sokféle terv volt, úgy 2 éve még az is szóba került, hogy legközelebb dupla lemezt kellene csinálni, aztán rájöttünk hogy hülyeség. Legnagyobb örömünkre az a terv, hogy egy ízléses és meggyőző rock albumot kell leraknunk az asztalra 2007-ben, valóra vált.
 
– Ejtsünk pár szót a szövegekről, a mondanivalóról? Ha gondoljátok, akár végigvehetjük a dalokat egyenként is.

Hát ez az a kérdés, amit inkább passzolnék, ha nem baj, mert nem sok közöm van a szövegekhez. Tibi és András írta őket, szerintem kimondottan jól sikerültek, de én is úgy hallgatom, mint bárki más kívülálló. Sosem kérdeztem tőlük, hogy mire gondoltak szövegírás közben, azt tudom, hogy nekem mit jelentenek, de ez annyira szubjektív és mindenkinek mást mond… nem azok a kimondottan szájbarágós dalszövegek.

– Klipet terveztek-e? A Lack of Credibility videója is nagyon ötletes lett.

– Van már új videó, interneten és -csodák csodája, de- a televízióban is látható egy ideje. A Monochrome c. számra készült és hát elég furcsa egy klip. Az biztos, hogy nem egy szokványos darab, stop motion technikával készült, fekete-fehér és kis drótfigurák nyomják benne a rockot, mindenféle fémes környezetben. Miközben a bábuk kedvükre örömzenélnek, az őket körülvevő sok kis kacat meg fémforgács életre kell, majd szép lassan összeáll egy szörnnyé, akit nyugodtan nevezzünk csak Monokrómnak :), és aki a szám végén szépen felfal mindenkit egyenként… Sok véleményt hallottam már erről a klipről, és csakúgy, mint a zenénk, ez is eléggé megosztja az embereket. Van, aki szerint az Év Videója, de olyan is, aki ilyen szart még életében nem látott. Mindenesetre a világ egyik legolcsóbb videóklipje, az tuti, mindössze egy 2500 Ft-os fényképezőgép-állványt kellett hozzá venni és rászánni a kattintgatásra pár hónapot :). Egyébként a Tonyő haverom meg én csináltuk ketten, a vágásban pedig Lóránt Demi segített.

 

– Érdekes a borító és tetszik, hogy a weblapotokon is hasonló a design. Nekem viszont kicsit furcsa, hogy leginkább angolul találok meg mindent. Nem tervezitek a magyarosítást?

– Régebben volt róla szó, de aztán valahogy megfeledkeztünk róla. Nem is hiányolják olyan sokan, meg akit érdekel, az veszi a fáradságot és lefordítja, amit nem ért. A fontos infók úgyis mindig kiderülnek. A borítót, honlapot, pólókat, mindent az András dizájnol, ez a módszer bevált, így lesz egységesen Idorus a külcsíny.

– Az új lemez dalait elég sok magyar helyszínen lehet majd élőben is hallani. Eddig a vidéki helyszíneket nem erőltettétek túlzottan. Volt ennek valami oka vagy csak így alakult?

– Korábban tényleg elég kevés koncert volt vidéken, de idén tavasszal erre is jobban rámentünk, nemegyszer heti 2-3 bulit is nyomtunk és ezt a nyári fesztiválszezon után ősszel is folytatni fogjuk. Most egy kicsit nagyobb promóciója van a zenekarnak az új lemez kapcsán, így már van értelme országon belül is többet mozgolódni.

– Külfödi koncertek merre várhatók?

– Idén nyáron szlovák, cseh és horvát állomások lesznek, ősszel pedig kilátásban van egy nagyobb turné egy legendás zenekarral, de erről konkrétumokat még nem mondanék, mert addig úgysem hiszem el, amíg ott nem vagyunk!:) Hamarosan kiderülnek a részletek és akkor majd beszámolunk a fejleményekről. A japán sráccal is folynak tárgyalások a lemezkiadással és a turnéval kapcsolatban, de erről is korai lenne még bármit is mondani. Többször előfordult már, hogy beharangoztunk valami olyasmit, amiből végül semmi nem lett, úgyhogy inkább várunk, amíg 1000%-ra le nem fixálódnak a dolgok.

– Van-e olyan banda (akár hazai, akár külföldi), amelyikkel szívesen koncerteznétek?

 – Hát az Andrisnak szerintem a Satanic Surfers, a Matyinak a Tool vagy az Oceansize, a Bignek az AC-DC, Tibornak mondjuk az Incubus, nekem meg a Spatzen Jodler Sextet :). Bárkivel szívesen turnéznánk egyébként, de egyelőre nem mi válogatjuk meg, hogy melyik világklasszissal kelhetünk útra.

– Ha jól tudom, ketten érdekeltek a Blind Myselfben is. Mennyire zavarja ez a csapat életét? Vagy esetleg jelent előnyt is?

– Tibi kb. 4, én 2 éve kerültem a Blindba. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű csinálni a kettőt egyszerre, óriási energiabefektetéssel jár, állandóan próbálni kell, koncertezni, lemezt írni, ráadásul mindkét banda elég komoly célokat tűzött ki maga elé… Simán előfordulhat ősszel, hogy letolunk egy hosszabb Idoru turnét, ami mindennapos koncertezéssel és rengeteg buszozással jár, majd miután hazajöttünk, rögtönk indulunk a következő körre a Blinddal. Nem vagyunk egészen komplettek, az egyszer biztos!:) Mégis, nyomós okunk van rá, hogy miért hozunk ennyi áldozatot: Hiszünk ebben az egész Rock’n’roll szarságban! És amíg nem kell egy időben két nagyon fontos turnén lennünk, addig mindent meg fogunk tudni oldani, ha ez mégis bekövetkezik, akkor bevetjük a dublőreinket!

– A többieknek van más zenekara/projectje?

– Matyinak van még a Shell Beach és az Ozone Mama, Tibi egy Hardcore Jukebox nevű feldolgozás-zenekarral kedveskedik a true HC-arcoknak, a Big meg egy furkó noise rock bandát akar összehozni. Dalok még nincsenek, csak a név: Üszök 🙂

– Titeket is, mint BPRNR bandát ismertelek meg. Ez egy elég jól működő csoportosulás. Miben látjátok a tagság előnyét?

– Leginkább abban, hogy nem kell mindent nekünk intéznünk, és folyamatosan szerveződnek a koncertek. Másfelől pedig mostanra elég nívósan cseng ez a BPRNR név, egyfajta védjeggyé is vált, kicsit olyan, mint a Tokaji bor, csak kicsiben. Sokan, ha egy zenekar szórólapján kiszúrják, hogy „BPRNR presents”, felkapják a fejüket és talán pont emiatt mennek el majd a koncertre… Aztán lehet, hogy szart sem ér, de mi szeretünk ott lenni :).

– A zenekar(ok) mellett mivel foglalkoztok? Szabadidőtökbe mi fér még bele?

– Mindenki dolgozik, ki-ki a maga módján. Szalkai kábelbarátként, ha gond van a tetőn, Tibi megy és megszereli az antennádat! Matyi videótékás, ha valami teljesen idióta romantikus filmet akarsz nézni a barátnőddel, mindenképp kérd ki a tanácsát! Big bankos, az a feladata, hogy telefonon zaklasson a tartozásaid miatt :). Andrást akkor keresd, ha sürgősen megújítanád a honlapodat, legalább olyan hamar kész lesz, mint ez az interjú! Én pedig szívesen csinálok neked névjegykártyát, reklámtáblát, de fénymásolok is, ha kell…

– Végül van-e bármi, amiről beszélnétek, csak kimaradt a kérdések közül?

– Szerintem mindent megkérdeztél, ami lényeges. Nyáron temérdek koncert lesz! Nézzétek az oldalunkat, minden infót megtaláltok és gyertek ha tudtok! Ja, még annyi, hogy most néztem, mennyi kurvajó zenekar játszik nálunk a nyáron! Járjatok nyitott szemmel és hegyezzétek a fületeket! Na, mást tényleg nem tudok mondani, egy ősi Budakeszis közmondást leszámítva: Amit ma nem tehetsz meg, halaszd holnapra!:)