Nem volt rövid buli. Nem sok ilyen kiszámítható hely van koncertek terén, mint a Zöld Pardon, gondolok itt arra, hogy a bulik nagyjából fél kilenckor kezdődnek és tízre vége is van. Szerencsénkre a Living Colour még korábban is kezdett, így bő másfél órát nyomtak.
Sajna setlisttel nem szolgálhatok, de tuti volt a Glamour Boy (kedvenc!) és a Cult of Personality, (szólóorgiába torkollt) Sacred Ground meg a ráadásban a Time’s Up!

Persze nyilván egyféle „Best of” bulival készültek, hiszen nem valami új stúdióalbum turnéja során léptek fel. A fellépés apropóját egy viszonylag friss DVD az „On Stage at World Cafe” megjelenése szolgáltatta. Sajna ezt egyelőre nem sikerült beszerezni – a merch stand kissé érdekesen van megoldva a ZP-ben, mivel egy konténerben van és nagy érdeklődés mutatkozott, ami miatt szinte csupán egy-két ember jutott be egyszerre, illetve ez okból mi ki is hagytuk.

Valószínűsítem, hogy a DVD-s bulihoz hasonló lehetett a setlist. Ahogy visszaemlékszem és mellé puskázok a LC lemezekről, valószínűleg volt még Visions, talán az Open Letter To a Landlord, esetleg Nothingness (de könnyen lehet, hogy tévedek). A What’s your favorite color-t viszont hiányoltam – legalábbis nem maradt meg bennem, hogy hallottam volna. (Egy setlistet szívesen vennék, ha sikerült valakinek szert tenni rá).

Mindenesetre számomra eddig a nyár bulija volt, valamint kis csapatunk egy illusztris tagja szerint „minden idők egyik legjobb ár/érték arányú koncertje”.
Természetesen a tagok (Corey Glover -ének, Vernon Reid – gitár, Will Calhoun – dob, Doug Wimbish – basszusgitár) mindannyian top muzsikusok illetve fekete zenei gyökereiket le sem tagadhatnák (nem is akarják természetesen).
Vernon Reid gitárjátékával kapcsolatban (meg úgy összességében is) hallottam már Jimmy Hendrixet emlegetni, megjegyzem jogosan. Szinte érezhetően ott lebegett a szelleme a színpadon.

Aztán természetesen volt jammelés, elszállás, szóló, mókázás, meg hatalmas hangulat. Jól összeszokott társaságként (hisz az eredeti felállásról van szó) tolták a rock-funk-soul-jazz-stb keveréket.
Nem volt teltház, de azért kellemesen megtelt a nézőtér. A csapat és a közönség egyként élvezte a bulit. Most sajnálom csak, hogy tavaly a Szigeten nem láttam Őket.

A képekért köszönet Joe barátomnak valamint a spamdog1-nek (YouTube). Külön köszi a ZP szervezőinek ezért a buliért.