Ismét az történt velem, hogy keresgéltem valami új hallgatni való után és ezúttal is eredményes volt e nemes küldetésem. Egzotikus országból származik, teljesen frissen, igazi különcök módjára adják elő idegbeteg agymenésüket és még ráadásul a borítója is olyan, ami mellett én tuti nem tudnék úgy elmenni, hogy ne akarnám hallani azt, ami mögötte rejtőzik. Lement párszor és úgy gondoltam, hogy erről érdemes lenne írni. Ráadásul kutakodás közben felfedeztem azt is, hogy a Dalisay napokon belül e debütálást, vagyis recenzióm tárgyát újra ki fogja adni, mégpedig angol címmel. Ez egészen pontosan július 29-én lesz, szóval így van aktualitása is a cikknek. A Dalisay 2006 óta létezik mint banda és death/thrash metalban utazik, legalábbis az orákulum ezekkel a tényekkel fogadott a róluk szóló oldalán. Ehhez képest elég későn jött a bemutatkozás: egy 2018-as EP és a debütáló album szerepelt ezidáig a nevük mellett, de mint említettem ez változóban van, mert már a spájzban az újra kiadás. Szóval elsőre semmi különös nincs a Dalisay körül, bár filippínó származásuk ad egy plusz izgalomfaktort, mivel nincs olyan bődületesen sok metal banda arrafelé. Na, de ha csak egy percet belehallgatunk az Ang Trahedya ng Dalisay at Ketungin albumba akkor nagyon hamar megállapíthatjuk, hogy nagyon egyedi módon nyúlnak az extremitásokhoz.
A Death kései korszaka és az Atheist számít az elsődleges vezérfonálnak, amire nem restek rápakolni egy jó adag progresszivitást, heavy metalba hajló szólókat valamint totálisan sárgaházas vokált. Egy triót üdvözölhetünk a Dalisay személyében és tagjai nem is foglalkoznak egyébbel, más csapatoknál nem találjuk meg neveiket. Ez azért fontos információ, mert minden kreativitásukat egy helyre koncentrálhatják. Minden figyelem az egyke gyereküknek jut és ez meg is látszódika végeredményen. A thrashes kezdéssel indító Botod azon nyomban megköveteli a figyelmünket és az adrenalin szintünket egyből a plafonig pumpálja.
A szélvész gyors kezdésre aztán rátelepszik az irtó menő, „kurva kemény gyerek vagyok” stílusú groove. Vaskosan és erősen szól a gitár, szinte már gépies textúrájú. Mondhatjuk, hogy death metalhoz méltó hangzást sikerült találnia Jorel Torres barátunknak, aki a riffek mellett a vokálról is gondoskodik. Nem kell sokat várni arra sem, másodperceken belül megérkezik az is, és hát…ha van valami amiről beszélnünk kell…na az az ő torkában lakozik.
Ennek a palinak elképesztően elmebeteg előadásmódja van. Ha valaki nagyjából velem egyidős, annak mond valamit a Tasmán ördög nevezetű Looney Tunes karakter. Na, nekik mondom, hogy képzeljék azt el, hogy őt bekokainozva beállították volna egy kísérletező kedvű death/thrash banda élére és szabadjára engedték a stúdióban. Az én fülemnek is szoknia kellett ezt az akár avant-garde-nak is nevezhető stílust, de azt kell mondjam, hogy félúton már teljes egészében hatalmába kerített. Végtelenül agresszív, sokszor torkaszakadtából ordítja végig a fájdalmasan lassan múló másodperceket. Merthogy ez a muksó cafatokban köpködte ki véráztatta tüdejének maradványait a buli végén az fix. Talán most már nyilvánvalóvá vált mindenki számára, hogy miért is tudott annyira magával ragadni ez a lemez. Egyszerűen imádom, ha a kísérletezőkedv találkozik a kreativitással párosult újítószellemmel. Pláne, ha még tehetség is párosul ezek mellé.
Ezek a sokszor gyorsan ledarált szövegek, torokrepesztő ordítások a váltakozó intenzitású, sebességű zenével párosulva egy olyan mixet alkotnak, amire nem fogunk minden bokorban rálelni. A különböző szekciókra bontható dalok, mint amilyen az emlegetett Botod is mindig tartogatnak számunkra legalább egy olyan dalrészt, amit nem feltétlenül vártunk volna és mégis utólag belegondolva teljesen passzol, részévé tud válni az összképnek. Témák tekintetében meglepően földhözragadt a Dalisay és leginkább a mindennapok borzalmait, nyomorát tárja elénk, noha mindezt tagalog nyelven tárják elénk, szóval túl sokat nem fogunk érteni belőle. Mindenesetre concept albumról van szó, ami végigvisz minket a romlás útján. Az ártatlanságból szép lassan a sors a bűn és a romlás felé visz minket, mi már csak utasai vagyunk az életünknek.
Vannak azonban olyan részek, ahol a vokál és a hangszeres szekció totálisan ütik egymást és egyáltalán nem reflektál Jorel torka a közben lejátszott hangjegyekre. Van ahol ez működik, máshol viszont ez inkább hibának tűnik és esetlenné teszi azt a szekciót. Talán még őrültebb oldalát mutatja a bagázs a Karnal dalban, ahol tébolyodott keringőre hívnak minket. 10 másodpercenként változó őrület ez, ami az ibolyalelkűeknek akár szédülést is okozhat, olyan gyorsan váltakoznak a kaotikus strófák. Nem minden esetben működik a dolog, dalszerzés ügyileg is még van tér a banda előtt, de ha egyszer összefog állni a kép, akkor egy veszettül egyedi és méregerős albumot lesznek képesek az asztalra tenni. A zenei tudás az már adott. Mark Gilbert Saguibo remekül kezeli a basszust és Jux Mauricio dobolása óramű pontosságú. A ritmusszekció betonbiztos lábakat ad a nem kicsit elmebeteg Jorel alá, aki szerintem az egésznek a kreatív agya.
A rövid Sa Bunganga ng Pagkabaliw is képes volt rám benyomást tenni a középen elhelyezett, meglepően finom, kellemes szösszenetével, ami adott egyfajta eleganciát az amúgy meglehetősen vaskos és szigorú témáknak. Mondhatni megágyaz a két maratoni szám egyikének, ami most éppenséggel az Ang Libing na Naipundar ni Jetro R Soler. Ebben igazán megmutathatja a Dalisay azt, hogy milyen dalszerzői vénával rendelkezik. Az Atheist és a technikás Death ezekben a dalokban tör a leginkább felszínre. Konkrétan, ha a Sound of Perseverance korszakát nézzük a Death-nek, akkor számos hasonlóságot tapasztalhatunk, és mégis…az érzet az teljesen mai. Itt újra csak Jorel-re és az ő atomtámadást szenvedett hangszálaira tudok mutatni. Minden poént persze én se akarok lelőni, tessék felfedezőtúrára indulni, és ha nem is fog minden másodperce lehengerelni minket, de egy végtelenül egyedi élményben lesz részünk, akkor ha a Dalisay Ang Trahedya ng Dalisay at Ketungin korongjára esik a választásunk. Július 29-től újra elérhető lesz CD formátumban a Harrowing Industries kiadó jóvoltából.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
