Tényleg csak néhány perc késéssel kezdődött el a K3 koncertje. Az egyik barátom mesélte korábban, hogy az egyik nótájukban Jordan Rudess, a Dream Theater oszlopos tagja játsza a billentyűs részt. Nagy dolog, mondhatnátok, mi van abban rendkívüli, ha Rudess beszáll egy bandához? Igaz, de a K3 magyar zenekar! Ha már ezt is nézzük, akkor igazán különleges a dolog, nem?
Nos, a trió nagy lendülettel játszotta a kb 40 perces műsort, remek hangulatot teremtettek, a közönség jól vette őket, ők pedig élvezték a muzsikálást. Milyet is? Gondolom nem meglepő, hogy a „kölcsönvett” Dream Theater tag miatt leginkább ahhoz hasonló progresszív metalt.
 A gitáros srác (Kállai Janó – Cry Free is) sem volt semmi, de nekem inkább a basszer munkája tetszett, már régóta szeretem azt a hangszert, főleg ha nem csak színpadképnek használják.
A zenekar tagjai: Kállai János – gitár, Szuna Péter – basszusgitár, Nagygyörgy Gábor – dob. Megszereztem a cdjüket, ajánlom minden progresszív rajongó figyelmébe!

Átszerelés, és 9 után néhány perccel színpadra lépett Tony Macalpine, Billy Sheehan, és Virgil Donati. Ezzel elkezdődött a kb 100 perces műsor, zene reklámok és megszakítás nélkül! (Vagy ez egy másik műsor?)

Hűen lemásolom a tracklistet, amit a végén ismét sikerült beszereznem:
1. Winter In Osaka
2. Nederland
3. Empire In The Sky
4. Chromaticity
5. Lay Off
6. Don’t look Down
7. Ballade De Bastille
8. Dog Boots
9. Witch & The Priest
10. Def Bitch Blues
11. Suspense
12. Stream Dream
13. Taj (Drum Solo)
14. X-mas Island
15. Confrontation/Naked (ráadás rész)

Mit is lehet írni a zenéről? Csapatunk egy tagja találóan megállapította, hogy tömény volt. Ez így igaz.  Talán túlságosan is profi. Az eddigi koncerteken a zenészek valahogy jobban törődtek a közönséggel is. Itt ilyen nem volt, persze más stílusú zene, nem lehet nagyon bevonni a rajongókat, nincs énekeltetés, nincs énekes, aki „beszél” a közönséghez, de azért több is telhetett volna Macalpinetól, mint, hogy barátságosan ugyan, de csak a számok címeit mondja be. Már amelyiket.

Fenti morgásom nem csökkenti a zene által okozott élvezetet, csak a hangulatot próbáltam leírni. Számomra pl. újdonság volt, hogy Tony játszik zongorán is. A többiek ezt már tudták. Én ámulva figyeltem, ahogy jobb kézzel a zongorán, ballal pedig a gitáron játszik egy időben, és a road segít lefogni a húrokat! Egyébként a zongora nem igazán szólt szépen, a többi hangszer abszolút rendben volt.
Volt basszusgitár szóló és dobszóló, mindkettő profi és élvezetes.

Koncert után cd vásárlás, és rövid várakozás, aztán sikeres dedikálás mindhárom zenésznek megvan az aláírása!