
Tényleg csak néhány perc késéssel kezdődött el a K3 koncertje. Az egyik barátom mesélte korábban, hogy az egyik nótájukban Jordan Rudess, a Dream Theater oszlopos tagja játsza a billentyűs részt. Nagy dolog, mondhatnátok, mi van abban rendkívüli, ha Rudess beszáll egy bandához? Igaz, de a K3 magyar zenekar! Ha már ezt is nézzük, akkor igazán különleges a dolog, nem?
Nos, a trió nagy lendülettel játszotta a kb 40 perces műsort, remek hangulatot teremtettek, a közönség jól vette őket, ők pedig élvezték a muzsikálást. Milyet is? Gondolom nem meglepő, hogy a „kölcsönvett” Dream Theater tag miatt leginkább ahhoz hasonló progresszív metalt.
A gitáros srác (Kállai Janó – Cry Free is) sem volt semmi, de nekem inkább a basszer munkája tetszett, már régóta szeretem azt a hangszert, főleg ha nem csak színpadképnek használják.
A zenekar tagjai: Kállai János – gitár, Szuna Péter – basszusgitár, Nagygyörgy Gábor – dob. Megszereztem a cdjüket, ajánlom minden progresszív rajongó figyelmébe!
Átszerelés, és 9 után néhány perccel színpadra lépett Tony Macalpine, Billy Sheehan, és Virgil Donati. Ezzel elkezdődött a kb 100 perces műsor, zene reklámok és megszakítás nélkül! (Vagy ez egy másik műsor?)
Hűen lemásolom a tracklistet, amit a végén ismét sikerült beszereznem:
1. Winter In Osaka
2. Nederland
3. Empire In The Sky
4. Chromaticity
5. Lay Off
6. Don’t look Down
7. Ballade De Bastille
8. Dog Boots
9. Witch & The Priest
10. Def Bitch Blues
11. Suspense
12. Stream Dream
13. Taj (Drum Solo)
14. X-mas Island
15. Confrontation/Naked (ráadás rész)
Mit is lehet írni a zenéről? Csapatunk egy tagja találóan megállapította, hogy tömény volt. Ez így igaz. Talán túlságosan is profi. Az eddigi koncerteken a zenészek valahogy jobban törődtek a közönséggel is. Itt ilyen nem volt, persze más stílusú zene, nem lehet nagyon bevonni a rajongókat, nincs énekeltetés, nincs énekes, aki „beszél” a közönséghez, de azért több is telhetett volna Macalpinetól, mint, hogy barátságosan ugyan, de csak a számok címeit mondja be. Már amelyiket.

Fenti morgásom nem csökkenti a zene által okozott élvezetet, csak a hangulatot próbáltam leírni. Számomra pl. újdonság volt, hogy Tony játszik zongorán is. A többiek ezt már tudták. Én ámulva figyeltem, ahogy jobb kézzel a zongorán, ballal pedig a gitáron játszik egy időben, és a road segít lefogni a húrokat! Egyébként a zongora nem igazán szólt szépen, a többi hangszer abszolút rendben volt.
Volt basszusgitár szóló és dobszóló, mindkettő profi és élvezetes.
Koncert után cd vásárlás, és rövid várakozás, aztán sikeres dedikálás mindhárom zenésznek megvan az aláírása!

Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.