Don Gatto – Interjú az amcsi turné apropóján

Győr Sándor

2023. július 25.

0

A Don Gatto sosem ül sokáig a babérjain, ám most minden eddiginél nagyobb út előtt állnak. A Hemlock meghívására az USA-ba repülnek augusztusban, ahol megmutatják az amcsiknak, milyen is a magyar hardcore virtus. Erről is kérdeztük a mindig közlékeny Acélos Balázst. A zenekar egyébként már dolgozik a következő anyagán, ami rendszeres a koncertezés mellett időnként az interjúk is megakasztanak.

Mondhatjuk, hogy folyamatosan mozgásban vagytok. Ennek eredménye a hamarosan kezdődő amerikai túra is. Hogyan jött össze? A „hivatalos” közleményen túl a szaftos részletekre lennék kíváncsi.

Szaftos részletek sajnos nincsenek, de bárcsak lennének, haha! Még 2018-ban játszottunk párat az amerikai Hemlock zenekarral, akik amúgy nagyon cukik, főleg az énekes fiú, Chad. Van egy kis notesze és oda írkálja be a legfontosabb dolgokat, mint például az egyik, szinte minden nap használt magyar szót, ami a pinaméz, haha. Na, aztán már akkor is szóba került, hogy kimehetnénk Amerikába valamikor, de most jött el az idő: 30 éves a Hemlock és csináltak egy kurva hosszú turnét, valami hetven állomással és mondták, hogy pattanjunk repcsire és menjünk gyorsan, mert új magyar szavakat tanulnának.

Nem ismeretlen számotokra külföldön játszani, de azért ez mégis nagy kaland lesz. Mire számítotok?

Én Amerika tagadó vagyok. A Balatonban sem hittem sokáig, de amikor 4 évesen elvittek a szüleim Szepezdre és láttam, hogy tényleg ott van az a kurva nagy víz, meg kiugrott abból a kibaszott homokozó vödörből egy akkora varangyosbéka, mint a Gérard Depardieu feje, azonnal elhittem, hogy van Balaton.
Amerika ugyanez. Majd ha tényleg ott leszek, csak onnantól kezdve hiszem el, hogy van. Mondjuk most dumáltam egy kicsit a Vörös Andrissal, aztán mondta, hogy tényleg van Amerika, mert ő már volt ott. Lárifári, lehet, hogy ő is csak egy beépített ember.

Na, de amúgy biztos kurva vicces lesz olyan dolgokat látni, mint ami a filmekben van. Ennél viccesebb csak a Kákonyi feje lesz a repülőn, mert hát nem ő a légiközlekedés legnagyobb rajongója és most elég finoman fejeztem ki magam, haha.

Különben egy nagy kirándulásnak fogjuk fel az egészet, ahol néha gitározunk meg éneklünk is. Nincsenek akkora elvárásaink, mint annak a híres magyar zenésznek, aki elégedetlen volt a közönség méretével és a publikumról készült fotókat digitális technológia segítségével megmuzérolta, aztán így lett hirtelen a 10 nézőből mondjuk 20. Mondjuk az nem zavarta, hogy pár embernek ugyanaz volt a feje, haha. Biztos valami ikertalálkozón játszottak.

Készültök valamivel a hosszú utazásra? Illetve arra is kíváncsi vagyok, hogy mit vártok az amerikai közönségtől?

Persze. A Kákonyi elolvasta az összes repülőgépszerencsétlenséges cikket a neten és azt tervezgeti, hogy mennyit kell innia és ezt mikor kezdje el, hogy végig tudja aludni a 8 vagy mennyi órás repülőutat. Az amerikai közönség meg szerintem kockás inges, nagydarab szakállas faszikból fog állni főleg, meg neccharisnyás milfekből. A faszik jó nagyokat csapnak majd a hátunkra és mondják, hogy „great show, man!”, a csajok meg majd árgus szemekkel bámulják a Nyulat, de neki felesége meg gyerekei vannak, úgyhogy rábasztak.

Bevallom, én abból a hírből értesültem a Hemlock zenekarról, amiben a turnéról is. (ez az én tudatlanságom, bocs!) Mit érdemes tudni róluk?

Harminc éve nyomják a metált, kibaszott sok dolgot árulnak a zenekari butikban, nagyon kedvesek, Chad az énekes mindig ugyanabban a pólóban van a zenekari fotókon és kurva sok híres zenekarral játszottak már együtt. Slayer, Slipknot, Korn, Don Gatto, haha.

A Don Gatto rajongók igazi család, a posztokból azt láttam most is egyöntetűen álltak mellétek a támogatói csomagok terén. De ugyanez igaz valamennyi felhívásotokra. Szerinted mi ennek a titka?

Fűt-fát ígérünk az embereknek folyton, aztán ebből természetesen semmi nem teljesül, haha. Amúgy meg szerintem csak sajnálnak minket… Ott ez a kis balfasz Gatto, segítsünk nekik… Menjenek csak szépen ki Amerikába, csak ne jöjjenek haza soha többé! Komolyra fordítva a szót, fogalmunk sincs. Valamiért szimpatikusak lehetünk pár embernek… Nem tudom… De nagyon hálásak vagyunk a segítségért, ha nem rendeltek volna ennyi támogatói pakkot, szerintem már egy hónapja el kellett volna indulnunk az Államokba gyalog, hogy időben odaérjünk.

Még a turnéra visszatérve várhatunk valamiféle videós élménybeszámolót menet közben vagy legalább ha hazatértetek ha már úgyis klipkészítéssel is foglalkozol?

Persze, mindenképpen szeretnénk csinálni valami kisfilmet a kalandjainkról. Dobjuk ki a szállodaszoba ablakán a tévét a medencébe, meg ilyenek. Megnéztük az összes Pantera házimozit, szóval van miből meríteni.

A DIY hozzáállást mindig is a zenekar alapfilozófiájának láttam. Ezt tervezetten így akartátok a kezdetektől vagy így alakult? Nektek mennyire kényelmes ez? 

Nekünk ez jutott, haha. Talán egy éve már beszéltünk arról, hogy kéne valaki, aki segít a szervezésben, vagyis inkább helyettünk szervez, aztán maradt minden a régiben. Illetve most az van, hogy rátestáltam a Zolira pár dolgot, amivel én már nem szeretnék foglalkozni. Ha két gyerekre, két kutyára meg egy feleségre van ideje, akkor szerintem erre is, haha.

Ha jól számolom a nyárra 16 koncert jut, de nem ütközik nagy nehézségbe annak, aki Don Gatto-ra vágyik élőben, hiszen egész évben mozogtok. Mi hajt titeket?

Bűnünk a rock, Sanyi!

Az idei Toxic Weekenden is ott voltatok. Mennyire érzitek az ilyen tematikus fesztiválok létjogosultságát?

Abszolút. Nagyon jó kis buli volt idén is, rengetegen voltak rajtunk, meg hát hiába volt ez egy punk/hardcore fesztivál, a közönség szerintem minden koncert alatt legalább ötször bekiabálta, hogy Akela. Amúgy a Metal Factory meg a Rockmaraton is fasza volt, mert nem baj, ha színesebb a zenei kínálat, sőt, de valakinek meg pont az kell, hogy csak ilyen zenék legyenek, mert mondjuk egy black metaltól már elsírja magát. Akelaaa!

Amúgy melyik fellépés típus (klubkoncert, szabadtéri fellépés, fesztivál buli) áll hozzátok a legközelebb?

Ha nincs 5 méter távolság a zenekar meg a közönség között, az már fasza, szóval kábé mindegy, hogy klub, vagy szabadtér vagy fesztivál. Az óriás színpadok helyett viszont jobbak a kisebbek – nem mintha eddig túl sok óriás színpadon játszottunk volna – csak férjünk el kényelmesen és ne kelljen arra figyelni, hogy mikor kaszáljuk le gitárnyakkal a Zoli fejét. Meg mondjuk az se feltétlenül jó, ha esnek-kelnek az emberek a színpadon, meg beleverik a mikrofont a fogadba, bár mi választottuk ezt a stílust, szóval én aránylag jól kezelem az ilyesmit.

Ha már említed, akkor a hétvégi esztergomi akció elég közönségközeli lett. Amúgy is jó a viszonyotok a rajongóitokkal, de az ilyen azért nem mindennapos. Láthatóan Ti is élveztétek. Egy-egy ilyen váratlan eset mennyire okoz fejtörést nálatok?

Nem nagyon volt fejtörés. Elkezdett esni az eső, aztán kitaláltuk, ha már ott van az a sörsátor, akkor használjuk ki és játsszunk ott, a közönség között. Kurva szar lett volna úgy, hogy a színpad előtti 20 méteres helyen ázik 4 ember, a többiek meg a sörsátor alól nézik a koncertet.

A Sawdown már öt éves. Ti is érzitek, hogy kellene már néhány új dal a közönségnek?

Persze… Meg már nekünk is kell. De ne siettess, Sanyi, attól, hogy ilyen provokatív kérdéseket teszel fel, még nem lesz hamarabb kész az a kurva lemez, haha.

Amúgy van már három új számunk, ha sikerül még egyet összerakni, szerintem vesszük is fel, de hát nagyon lassan haladunk… Most is valami interjúkérdésekre kell válaszolni, egyszerűen nincs idő a dalszerzésre, szólóírásra, haha.

Elnézést, hogy feltartottalak, de ha már belekezdtünk, akkor csináljuk jól! A három új szám a jellegzetes Don Gatto stílus melyik pólusát erősíti? A For the Friendship-féle dallamosabb vagy a Welcome to Ferocity-s keményebb vonal várható inkább?

Semmi baj, Sanyi, semmi baj, haha! Ö… Ezek az új számok inkább dallamosabbak, de azért van bennünk kemény rész is. Pár év és meghallod, haha!

Nagyon köszönjük az interjút és kellemes utat kívánunk!