Last Man Stand – Catastrophobia – Glasgow Kiss

Egyik titkos favoritom a feltörekvő, de nem feltétlenül a metal mezőnyből a budaörsi Glasgow Kiss. Legutóbb az 3 éves szülinapjukat ünneplő koncertjükön találkoztunk, a budaörsi Városi Klubban. Tehát ideje volt már az újabb „közös” koncertnek, ami számomra azért is érdekes volt, mivel egy némileg módosult felállásban illetve megújult programmal készültek. Na, de ne szaladjunk ennyire előre.

Elsőként a lelkes fiatalokból verbuválódott Last Man Stand vette birtokba a Rocktogon színpadát, mégpedig meglepően nagy számú közönség előtt. A csapat még meglehetősen az út elején tart, igazi „sulizenekar” egyelőre, tekintve a sablonos témákat, dalszerkezeteket. De voltak azért biztató jelek is, mégpedig a „boszorkányégetős” nóta meg az új, aminek ezen a koncerten volt az ősbemutatója (a címére sajna nem emlékszem) azért reményteljesebb képet mutatott.

Természetesen a feldolgozások sem hiányoztak, volt Zombie a Cranberries-től, meg Nightwish – Come Cover Me. Ez utóbbi nem sikerült annyira jól, azért kell némi bátorság illetve adottság is Tarja dallamait visszaadni. A bátorság megvolt. Igazából a műsor alatt végig azt éreztem, hogy még folyik az útkeresés, (erős NW a hatás) és ezek a nóták valószínűleg nem lesznek hosszú távon a koncertprogram részei, mivel nyilván fognak még bőven javulni.

Másodikként az igen érdekes felállású (bár annyira azért nem új koncepcióval rendelkező) Catastrophobia következett. Az öttagú csapat érdekessége alapból az, hogy két basszer nyomul a bandában. Na ez a koncert elején azért nem annyira kedvezett a hangzásnak, de aztán eléggé sikerült helyre tenni. Az ötös láthatóan rutinosabb csapat már, ráadásul náluk már kezd letisztulni az irány is.

Egyfajta groove-os ízű rockot játszanak, amiben azért fellelhetők egyéb stílusjegyek is. Az énekes meg nekem Mike Patton kicsit agyahagyott dolgait jutatta eszembe a Faith No More időkből. A chiken mcnuggets c. nóta igazán jó példája ennek. Sőt, itt minha a zenében is lett volna némi FNM íz. Nem volt rossz, na! A végén aztán hangszercserék után kaptunk valami hip-hop, rap dalt, ami poénnak lehet, hogy jó, de nálam nem vált be.

Rövid átszerelés után jött számomra az est fénypontja, a Glasgow Kiss koncertje. Szóval, ahogy korábban említettem módosult felállásban, trióban léptek a színpadra. A Tonó – gitár, Zsoca – dob, Farmer – bassusgitár összeállítású triót egy VJ is segíti, aki sajnos ezen a bulin, a terem adottságai miatt nem igazán tudott kibontakozni. Viszont a csapat YouTube oldalán rengeteg koncertvideót nézhettek meg, amit ráadásul kifejezetten ajánlok is.

Pedig amennyit a minimális helyre vetített képekből kivehető volt ötlettes, látványos vizuális élményt is kaphattunk volna. Az első pár dalban tehát olyan instrumentális dalokat kapott a hallgatóság, mint az Orion és Mars, a Takony (micsoda cím ez már?), a Hullám, majd jött az első olyan nóta, ahol már ének is volt.

Az Órák című szerzeményben Janka énekelt. Jó kis nóta ez is, csakúgy, mint az egyetlen lemezes dal, a Kacsacsőrű emlős, amit zárásként kétszer is hallhattunk egymás után. Nekem mondjuk ráadásként jobban esett volna például a Miles Davis. Igazából nem nagyon hiányoztak a vokális témák, pedig nálam azok a zenekarok, dalok szoktak igazán működni, ahol az énekdallamokba bele lehet kapaszkodni. A Glasgow Kiss pedig nyilván nagyon jól teszi a dolgát, ha ennek ellenére is egymásra találtunk.

Ami miatt gyanítom, hogy sokat hallunk még a srácokról, és amivel engem is megfogtak, az a fiatal koruk ellenére már birtokukban lévő hangszeres tudás és az, hogy ezt merészen és ugyanakkor tudatosan használják a dalszerzés és előadás során. Sok Glasgow Kiss koncertet még!