Nem hiszem, hogy annak, aki követi a hazai underground extrém vonalát, be kellene mutatnom a saját magát misanthropic black metalnak tituláló Vrag projektet. Direkt nem írtam zenekart, mivel ez a formáció egy egyszemélyes küldetés, Neubauer Roland (Witcher, Frozen Wreath) zenei kinyilatkoztatása. Immár negyedik nagylemezét adta ki Rendületlenül címmel.
A borítón látható (Grafit és hamu remek munkát végzett ismét) erdő, közepén egy hatalmas sziklával azt a stabil, és megmozdíthatatlan erőt jelképezi, amit ez a hat számos album képvisel. Gyors, blast-beatekkel ellátott fekete zúzdával indít a címadó nóta, telis-tele hangulatos riffel, heroikus pillanatokkal, számomra igen pozitív üzenettel. A lemez nagy része egyébként ezt a tempót diktálja, szóval el lehet könyvelni az eddigi leggyorsabb Vrag albumnak a produkciót. Zeneileg ha valamihez kellene hasonlítani, akkor a Mgla, késői Burzum, illetve nekem még néhol beugrott a már régóta feloszlott bolgár Aryan art neve is.
Az Egyedül a világ ellen című nóta lehetne a Pokolgép „Kitaszított” dalának black metalos verziója is, a mondanivaló miatt. Egy nagyon fülbemászó, mégis agresszív, főleg a középtempót tartó dalról van szó, ami egy hallgatás után is megmarad az emlékezetben. A BlazeBirth Hall bandáinak hangulatát megidéző bevezetéssel indul az Árny vagyok dal, ami átvált a Mgla jobb pillanataira emlékeztető blastbeates, hangulatos témára. A dalszöveg a mai világtól való teljes elzárkozást, és a régi értékek hiányának érzését jeleníti meg. Ultra gyors dobjátékkal indul az Él a múlt című következő dal, ami már tényleg igen szokatlan a Vragtól, de nagyon jól áll neki. A dal refrénjében én személy szerint a Det som engang var című Burzum klasszikusból véltem felfedezni egy részletet, nyilván nem biztos direkt módon lett beillesztve, de kellemes nosztalgikus pillanatokat okozott. Szerintem amúgy a címadó dal mellett ez a legerősebb a lemezen, egyszerre mizantróp és a tradicionális, szomorú de egyben felemelő.
Az album egyik legjobban „Vragos” trackje az Ahol az érték megsemmisül címmel érkezik, erősen fülbemászó refrénnel. Azért is írtam ezt, mert úgy érzem, hogy talán ez a szám rendelkezik a legkevesebb újjítással, és bármelyik Vrag lemezen elfért volna. Dalszövegileg nagyon aktuális témát feszeget, de főleg érzésekről beszél. Kifordult magából ez a világ, és lassan már tényleg csak a nosztalgikus hangulatok, emlékek maradnak arról, hogy például milyen volt, mikor voltak még igazi évszakok, telek például. Mikor még csak szó volt róla, hogy az emberiségnek oda kellene figyelnie a természetre, környezetére. Most meg lehet nézni, hova jutottunk. Lassú akusztikus kezdéssel indul a lemezt méltón lezáró tétel, az Önmegtagadás, ami fokozatosan vált át gyors, black metal darálásba. A dalszöveg itt is, nagyon személyes kinyilatkoztatás. A lemez hangzása tiszta, szerintem eddig a legjobb a Vrag albumok közül. Minden hangszert nagyon szépen ki lehet hallani, de mégsem mondanám túl sterilnek a produkciót. A dobról nem tudom eldönteni, hogy gépi-e, vagy élő, de nagyon korrektül megírt témák vannak benne.
A lemez borítóját mint már említettem, a Grafit és hamu készítette, mestermunka mint mindig. A CD bookletjeben olvashatóak a dalszövegek, Vragról készült fényképekkel kiegészülve, nagyon igényes a kivitelezés. Aki egy nagyon szuper hazai black metal lemezt szeretne hallani, annak nagyon ajánlom ezt az albumot (is), nem fog csalódni benne. Engem nagyon megtalált, egy jó párszor már lepörgött a CD. Egy igazán egyedi, és filozofikus megnyilatkoztatás, mely a nevéhez hűen a Filosofem Records kiadványaként látta meg a napvilágot CD formátumban. Nagyon remélem, mint a Witcher esetében is, itt is tervben van vinyl kiadás, mert meg is érdemelné ez az album.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
