A Képes Krónikák Kiadó egy két kötetes képregényben foglalta össze azt, amit a hazai rockzene történetéről alapfokon tudni érdemes. Sőt, az alapokon túl bizonyos részek igazán az undergroundba is betekintést nyújtanak.

A Magyar ​Rocktörténet ’60-’70 és ‘80-’90 két igazi hiánypótló kiadvány, ami képes visszarepíteni az olvasót egy olyan korba, ami a mai fiatalok számára teljesen elképzelhetetlen. Sőt, ha belegondolok, a hatvanas/hetvenes évek sztorija még nekem is csak néhány részletében volt ismert. A művek nagy erénye, hogy bár a zenei vonal a hangsúlyos, mégis bepillantást nyújtanak a korszak politikai, társadalmi életébe is.

A mű egy zenerajongó fiatalember – Pallaghy Karcsi – életén keresztül kalauzol végig minket a magyar rockzenei élet evolúcióján 

Az első kötet a ‘60-as és ‘70-es évek vasfüggöny mögötti világába és zenei életébe a kalauzol az 1966-os táncdalfesztivállal kezdődően. Megismerhetjük a korszak mára örökzölddé vált slágereit és klasszikus előadóit. Olyan csak hírből és a szülők elbeszéléseiből ismert dalok, énekesek és zenekarok dalaiból jönnek részletek, amiket amúgy kábé mindenki ismer. Nekem általában ezeket olvasva rögtön el is indult a dallam a fejemben.

Anno Édesapám mesélt valami Budai Ifjúsági Parkos – talán Omega – koncertről, amiről még azelőtt leléptek, hogy a rendőrök elkezdték a verést… Szóval nem volt könnyű az a korszak. És egész jó bepillantást nyerhetünk abba is, hogy milyen volt a TTT (tűrt, tiltott, támogatott) kategória, amelyekbe az egyes zenekarokat sorolták, attól függően, hogy a hatalom szempontjából mennyire számítottak veszélyesnek vagy épp hasznosnak. Meg

A főhősünk a saját kudarcba fulladt zenészi pályafutása után a másik oldalra állt, és persze végig tűzközelben volt (televízió, rádió, hanglemezkiadó). Nagyjából testközelből követhetjük végig az Erdős Péter vezette cenzúrát, meg aztán azt is, ahogy a rendszerváltáshoz közeledve lazul a rendszer és jönnek a lehetőségek. Nem marad ki a CPg-s balhé sem.

Olyan fontos és a magyar zenei élet szempontjából fontos mérföldköveket érintenek, mint az István, a király rockopera megszületése és bemutatója, a Queen koncertje, de a rendszerváltás utáni korszak is jól dokumentált. Itt vannak azok a filmek is (Kopaszkutya például), amik nagyban kapcsolódnak a zenei korszakokhoz.

Olyan underground helyszíneken játszódik a történet, mint a kultikus Fekete Yuk, megjelenik az első Hajógyári szigeten rendezett fesztivál, amiből mára egy hatalmas üzlet lett teljesen más karakterrel, de olyan szereplők is megjelennek a képregényben, mint az idén 50 éves VHK, de Nagy Feró is, aki nagyon sokáig az underground zavarosában halászva boldogult, miközben rengeteg zenekart is segített. A történet során ott lehetünk a hazai metal születésénél és az persze a hazai alter szcéna (URH, AE Bizottság, Pál Utcai Fiúk, Kispál és a Borz, Quimby) is előkerül, ahogy a punkok sem maradnak ki. Persze a slágeresebb és a mainstream előadókról sem feledkeznek meg (KFT, Tátrai Band, Hungária). Tényleg nagyon alapos és láthatóan sok-sok kutatás után jól keretbe helyezett és kiválóan megírt történetet kap az olvasó. További különlegesség, hogy az egyes évtizedeket más más rajzoló készített el, ami elsőre ugyan fura, de ez is ad egyfajta különleges ízt.

Tök jó, hogy a kötetek végén fel vannak tüntetve azok a dalok és lemezborítók, amik szerepelnek a történetben. Talán még egy-egy Spotify lejátszási lista jól jött volna hozzájuk. De ne legyünk elégedetlenek, ezek így is szuper kiadványok, amiket jó szívvel ajánlok mindenkinek, akit valamennyire is érdekel a hazai zenei élet fejlődése. Remélem van terv a folytatásra, hiszen a 2000-es és 2010-es évek hazai rock/metal színtere is rengeteg megosztásra érdemes zenekart, koncerthelyszínt és sztorit rejt.

A kiadói webshopban különféle konstrukcióban megtaláljátok: https://kepeskronikak.hu/webshop/