Burning Sun
The Shadows of Darkfang Keep (EP)
Mielőtt még augusztus 22-én megjelenne a Retribution címet kapó második Burning Sun lemez, Papi Zoli barátom úgy döntött, hogy a két lemez közé beilleszt egy fantasy, dungeon synth, ambient EP-t, mely által a 2023-as Wake of Ashes (ajánlónk itt olvasható) albumon megismert World of Warcraftos Emaly karakterének egy újabb fejezetét ismerhetjük meg.
Előre le kell szögeznem, hogy nem vagyok ezen stílusok, műfajok feltétlen híve, szakértője – mint ahogy az a Hangpróbáknál is látható, olvasható. Legtöbbször számomra unalomba fulladnak ezek a lemezek, pár kivételtől eltekintve – hiába, nekem csak a hangulati faktor, atmoszféra nem elég. Az megint csak nem, hogy odaképzelek valamilyen sztorit, történetet, hogy hú, mi minden történhet egy-egy ilyen stílusú korong meghallgatása közben. Na, itt megvan az egésznek a háttértörténete, amit a 6 dalos, 21 perces EP alatt tök jó volt elolvasni – javaslom mindenkinek, hogy úgy hallgassa, hogy közben olvassa a bandcampen a lyrics résznél fellelhető történetet, amit Zoli írt. És így legalább nem kell képzelegni, a leírt történetbe tökéletesen bele tudja magát az ember élni, ahogy haladunk előre a számokon és a Darkfang Keep kastély romos helyiségein, kriptájában.
A remek sztori mellé pedig kapunk egy érdekes, többnyire végig élvezhető fantasy dungeon synth/ambient zenét az olasz Marco Ricco (Icon of Ember) személyétől, aki tökéletesen szövi bele az epikus részeket a nagyrészt sejtelmes, titokzatos, vészjósló részek közé. A címadó, The Shadows of Darkfang Keep dal nagyon kellemes billentyűjátékkal indul, amit a már említett titokzatos, sejtelmes játék vált fel, hogy aztán a dal utolsó harmadában a sztoriban is említett kivehetetlen sikolyok, suttogások hangját halljuk, ami véleményem szerint piszok mód feldobja nem csak ezt a számot, hanem az egész EP-t. Ilyen dolgokat hiányolok én például a HP-n hallott sok anyagról, mint ez, ami kimozdítja a szokásos, hagyományos dungeon synth panelek közül. Jó párszor meghallgattam az EP-t – amit nemsokára fizikai példányban is át fogok venni Zolitól –, és egyáltalán nem vált sem unalmassá, sem egysíkúvá; igaz, ez valószínűleg a háttértörténetnek is köszönhető, illetve annak, hogy mindössze 21 perces. A borító remekül illeszkedik a történethez, amit most is Füredi „Mira” Márta készített, mint a debütlemeznél és a következő lemeznél is majd.
Minden tiszteletem Zoli felé, hogy egy másik stílus/műfaj irányába is kimozdult és kipróbálta magát, ami teljesen jó végeredményt is hozott. Ám én már nagyon várom augusztus 22-ét és a Redemption lemezt, amiről az első, Shadows Undone dal már meg is hallgatható.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
