„Az igazi művészet lényege, hogy igent mond az ijesztőnek hangzó lehetőségekre és rémísztő kihívásokra. A művészet önmagáért létezik – akárcsak maga az univerzum.„

Kicsoda Serj Tankian? A metal körökben szinte azonnal rávágják, hogy az örmény-amerikai System Of A Down frontembere. De mint az az életben lenni szokott valami ritkán kizárólag fekete vagy fehér… A System sztorija példa lehet sok-sok underground zenekarnak. Úgy lettek világhírűek és halmoztak sikert sikerre, hogy hittek a zenéjükben, nem kötöttek kompromisszumokat és végig önazonosak tudtak maradni. A siker persze nem jött azonnal, és egy idő után a kreatív ellentétek is kiéleződtek Serj és másik alapítótag, a gitáros-énekes Daron Malakian között. Ez az oka, hogy a Mezmerize/Hipnotize lemezek óta mindössze két dalt készítettek el.

Az a két dal (a Protect the Land és a Genocidal Humanoidz) sem született meg könnyen 2020-ban. Már az, hogy írjanak és adjanak ki új dalt sem egy hagyományos ötlet előzte meg, hanem egészen pontosan az örmény-azeri területek határán fekvő Hegyi-Karabah megtámadása és az ottani vérengzések. Az emiatt és az 1900-as évek eleji örmény népirtás elismeréséért folytatott harcuk és az újabb küszöbön álló hasonló fenyegetés miatt érzett düh és tenniakarás indukálta, és végül politikai állásfoglalásként is megállta a helyét. Egyrészt jelentős (~700 000$) pénzösszeggel tudták támogatni a sérülést szenvedett és veterán katonákat, másrészt sikerült az addig egyoldalú azeri-török naratíva helyett a megtámadott szemszögét is bemutatni és ezzel nagyobb figyelmet kelteni. A politikai hangvétel a SOAD egész történetén végigvonul, első hivatalos koncertjüket a Sunset Stripen a Roxyban épp az amerikai nemzeti ünnepén, a Memorial Day napján adták, de ott is megemlékeztek az 1915-ös, 1,5 millió örmény életet követelő népirtásra.

A memoár egyébiránt amellett, hogy Tankian szemszögéből megmutatja a System felemelkedését a csúcsig és azokat az okokat, amik miatt a két említett dalon kívül már 20 éve nem készült új lemezük. A zenei út persze nem merül ki a zenekarral kapcsolatos sztorikban, bár kétségkívül érdekes, ahogyan Daronnal egymásra találtak. A szólólemezeiről, a Serjical Strike nevű kiadójáról, a filmzenékről, a musicalről mind-mind érdekesen, sztorizva mesél. A történetnek azonban a személyes vonatkozásai is nagyon megkapóak. Az, ahogyan Bejrútból eljutott az USA-ba, majd Új-Zélandon találta meg azt a helyet, ahol sokkal inkább otthon érezte magát, de az örmény gyökereinek felfedezése is fontos szál a könyvben. A mű akkor is élvezhető és számos hasznos felfedezéssel és tanulsággal szolgál, ha nem vagy die-hard SOAD vagy egyáltalán zenerajongó. Olyan – időnként spirituális – gondolatokat és tapasztalatokat oszt meg, amiket érdemes átgondolni és akár felhasználni. Nekem több ilyen aha élményem is volt az olvasás során. Magamra és az életemre ismertem néhány olyan dologban, amit Serj is csak évekkel később értett meg.

Szóval tegyük fel újra a kérdést: kicsoda Serj Tankian? Arról a legismertebb, hogy az örmény-amerikai System Of A Down frontembere. De az önéletrajz elolvasása után számos olyan tevékenységét fel tudom sorolni, ami jelenleg sokkal inkább jellemzi, mint az SOAD. A művészet mellett a politikai aktivitás talán legfontosabb az életében. De a család, az örmény gyökerei, a barátai és a spirituális gondolkodás mind-mind meghatározzák az embert.

Tanulságos olvasmány, amit Draveczki-Ury Ádám értő és kiváló fordításában sokat tud adni.