Amikor a promó áradatot böngészgetve rábukkantam a Neptunian Maximalism (vagy röviden: NNMM) 2025. április 11-én megjelent legújabb albumára, azonnal tudtam: valami olyasmi akadt a kezembe, melyhez hasonlót csak nagyon ritkán hallani. A brüsszeli székhelyű alakulat 2022 után most ismét egy friss, Le Sacre Du Soleil Invaincu (avagy: A legyőzhetetlen Nap rítusa) névre keresztelt anyaggal rukkolt elő, hogy a hallgatót elrepítse a végtelen, spirituális zenei kísérletezés univerzumába.
A hosszúságában és hangzásvilágában is monumentálisnak mondható korong, olyan érdekesebbnél érdekesebb műfajok egzotikus, improvizatív elegyét alkotja, amely mellett az „átlag” hallgatónak is nehéz szó nélkül elmennie. E néhol már-már túlviláginak tetsző végtelen hangfolyam alap lüktetését és pszichedéliáját természetesen a jó öreg drone és doom metál szolgáltatja, míg ízét és esszenciáját az indiai klasszikus és török népzenében megjelenő, free jazz stílusban felhasznált hangszerek adják. A 2018-ban alapított zenei társulat feje, Guliiaume Cazalet (multi-instrumentalista, énekes, zeneszerző és producer) kezdetben három zenész társával; Jean-Jacques Duerinckxszal (szaxofonos), Sébastien Schmittel (dobos) és Pierre Aresevel (dobos) hívta életre ezt a kísérleteivel elképesztő mélységekbe eljutó projektet, majd 2019-ben a csapat újabb hat taggal, családias létszámra bővült. 2020-ban megüresedett az alapító dobszekció mindkét széke, helyükre Stephane Fedele (dobok, gong) és Lucas Bouchenot (dobok) érkezett, hogy segítsék a kutatásban az idővel teljes zenekarrá bővült művészek közösségét.
Ebből az egységből született meg a(z) NNMM Le Sacre Du Soleil Invaincu címmel ellátott legújabb munkája, amely három részre osztható: a lassan, vontatott nyűgösséggel és különösen erős elvontsággal kibontakozó At Duskra (31:41), az Arcana XX: The Fury Ov Judgement Horns-ra (31:15), melynek első tételében a lemez nyitó szakaszának tulajdonságai unalomig csúcsosodnak, illetve a befejező, rendkívüli természetessége révén dinamikusan hullámzó és pszichedeliájával magával ragadó At Dawn-ra (32:59). Bár felsorolt adottságai következtében nehezen fogyasztható, aki nekivág ennek a minden tekintetben elvont és dús szellemi tartalommal megtöltött – akár minden egyes újabb lejátszással újra gondolható – kísérleti zenének, az szinte garantáltan nem fog csalódni.
A hallgató lelki szemei előtt megelevenedik egy egzotikus, az univerzum lüktetése által végtelen békével átitatott táj, avagy a maga organikusságában elemi mély energiáktól vibráló végeláthatatlan tér, mely a teljes szabadság érzésével kecsegtet. Néhol, mintha a mindent átható fény, néhol pedig a világ felfoghatatlan távolságban lévő sötét bugyraiban megbújó szél süvítését hallanánk. Itt mindenki kénye – kedve szerint kalandozhat, ennek a tartalmas üdülésnek csupán a zenészek adnak keretet, akik tudatos rendet teremtenek az összevisszaságnak tűnő szellemi és instrumentális gondolat folyamnak. Az utolsó tételekben felcsendül némi morgás és olykor lágyabb éneklést is hallhatunk, de a mű egészére jellemző marad a vokál teljes háttérbeszorulása, így pusztán mindvégig – remekül felhasznált – hangulati elem marad.
Az anyag a I, Voidhanger Records gondozásában látott napvilágot, mely CD, LP és digitállis formátumban is elérhető. Keverte és masterelte: James Plotkin és Guliiaume Cazalet.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
