Kapcsoljuk be az időgépet! 2024. december 30. Téli Zaj – ide kell visszamenni az időben, hiszen onnan datálódik az ismeretségem az este főhősével, házigazdájával. A NANANA mindenképp különleges és üde színfoltja a hazai underground rock színtérnek. Úgy tudnak frissek lenni, hogy közben rendesen visszanyúlnak a nyolcvanas évek dark/new wave/alter közegébe, de ezt olyan köntösbe csomagolják, ami láthatóan működőképes és a tizenévesektől kezdve azokat is érdekelheti, akik az említett korszakot megélték. Nem véletlenül kerültek be az NKA induló előadói programjába sem, ennek bizonyítéka a most megjelent Ready To Bite című lemezük, aminek lemezbemutatója az A38 koncertterme volt. A jeles eseményre – hiszen egy lemezbemutató mindig az – egészen színes fellépőlistát raktak össze Lottiék.

A nyitás, főképp ilyen korai – valljuk be a 19:20 azért inkább kapunyitásra sztenderd – időpontban nem feltétlenül hálás feladat. Nos, a Sajnos nevű csapat jól megoldotta és abban is biztos vagyok, hogy szereztek néhány új szimpatizánst is az egyre nagyobb számú hallgatóságból. Nagyon fiatal a zenekar (életkorilag és bandaként is), de mindenképp ígéretes. Ez volt a harmadik koncertjük és azért az elég menő, hogy ez már az egyik legjobb fővárosi klubban nyomhatták. A fiatalságuk a rutin hiányában nyilvánult meg, mert kicsit még elveszettek a színpadon, dalaikban viszont van valami plusz. Láthatóan még keresik az utat, de én úgy érzem mindenképpen jó az irány, hogy valami olyan kerekedjen ki, ami egy újabb színfoltja lehet a hazai rock szcénának. Számaikban vannak egész kemény témák és nagyon popos cuccok is és ezt akár egy számon belül is összehozzák. A pláne ebben az, hogy egyáltalán nem kínos, valahogy gördülékenyen megy. Engem legalábbis meggyőztek.

Másodikként a Swim Swim Naked duó következett. Már gyanús volt, amikor mindenféle kütyüket pakoltak a színpadra, de megpróbáltam a „legyünk nyitottak az újra és ismeretlenre” hozzáállásba helyezkedni és azóta is többször gondoltam vissza az élményre… Nagy Krisztina és Makkay Dani full elektronikus zenéje úgy lógott ki az este line upjából, hogy közben totál beleillett. Írtam is Brigiri kolléganőmnek, hogy szerintem a Fekete Zajon késő éjszaka nagyon hangulatos lenne az előadásuk és nem is tévedtem, már voltak a Delta színpadon. Érdekes, mert bár dalaik bőven táncolhatóak, mégis jóval több van bennük, minthogy valami tucat rádiós popzenének lehetne nevezni. Sőt, azzal le is degradálnám őket. Külön erény, hogy figyeltek a megjelenésre és bár a cucc miatt eléggé helyhez kötötte őket, azért a mozgásra is figyeltek. Láthatóan sokan ismerték is őket.

Az este fényét az olasz Kæry Ann tovább emelte. Ez a gitáros énekesnő vezette csapat a friss Moonstone lemezét mutatta be, amin a 2023-as debütáló Songs of Grace and Ruin dark folkjához képest sötétebb és súlyosabb irányba fordultak. Olyasmi doom irányba fordultak és erre épült a koncertprogram, ami old school Paradise Lost emlékeket idézett bennem itt-ott My Dying Bride hangulattal. Nyomokban volt a dalokban azért a korábbi stílusból is, meg valahol a ott volt az olasz temperamentum is, de nagyon visszafogott módon éreztem, ahogy a lassan hömpölygő dalok alatt izzott.

Nagyon érdekes volt a színpadkép, mert például az énekes/gitáros Kæry Annt véletlenül sem tippeltem volna zenésznek. Elegáns és visszafogott öltözete alapján valami visszafogott helyszínen hosstessnek is simán beleillett volna, de irodában sem tűnt volna ki a tömegből. A bőgős lány viszont már dögös gót stílust hozott, amit a fehér Rickenbacker basszusgitár is erősített. A mozgást a gitáros srác vállalta magára, így összességében nem lehet panasz az előadásra. Érdemes a Moonstone lemezben elmerülni a stílus rajongóinak.

Ahogy a bevezetőben említettem, a NANANA egy Téli Zajos koncerttel lopta be magát a szívembe. Tavaly nyár végén pedig sikerült elcsípni őket a Magyar Zene Háza szabadtéri színpadán, ahol „megerősítették a pozíciójukat” nálam. Ott említették, hogy készül a lemez és lehet ugyan szidni a Spotify-t, de nagyon hasznos az újdonságértesítő funkciója, így amikor megjelent a Ready To Bite album, azonnal értesültem róla. És nagyon jó lett. Ahogy a Sajnos frontembere is elmondta, hogy a koncert előtt zavarbaejtően sokat hallgatta, ugyanezt tettem én is. Az alig fél órás anyag egy utazás, amit ajánlok minden post punk/dark/new wave/alter rajongónak.

A Pink Dark Air/Before I Leave kezdés tökéletes indításként egyből lúdbőrös élményt okozott. Lotti hangja borzongató és ahogyan használja. Ha csak ennyi lett volna a koncert én már akkor is elégedetten távoztam volna, de persze koránt sem erről volt szó. Érdekes kontrasztott jelentett Kæry Ann szettjéhez képest, ahogy egy fehér melegítő alsóban meg egy sima fehér hosszúujjú pólóban lépett fel, de fergetegként lakta be a színpadot az elejétől kezdve. Voltak pillanatok, amikor úgy uralta, hogy az volt az érzésem, mintha egy fehér boszorkány látnék. Annyira szuggesztív önmagában is, hogy elvitte a hátán a műsort. Bocs srácok, de egy ennyire erős karakterű hölgy elhomályosított titeket, bármennyire is jól toltátok!

Az amúgy elejétől a végéig kiváló lemez másik kiemelkedő darabja számomra a Bite Bite Bite élőben még erősebbet harapott. A ’80-as évek dark/wave-jében gyökerező dal a kiváló dallamaival is emlékezetes lenne nagyon, de a refrén még erre is rápakol egy lapáttal. Az albumzáró Twinkle-re pedig hat vokalista hölgyet is a színpadra invitáltak és a közönség segítségével valóban bensőséges élményt nyújtott ez a bevallottan altatódalként indult darab. Ha altattad már a gyermekedet órákon keresztül, érteni fogod miről beszélek és milyen érzést nyújt. Egyetlen „negatívumot” tudok csak felhozni, nekem nagyon rövid volt a koncert. Ebből is kitűnik, hogy mennyire jó volt. Remélem hamarosan ismét át tudom élni, mert azóta dallamtapadásom van.

Az esemény a MOL-Új Európa Stage – Európa feltörekvő hangjai programsorozat részeként, a MOL-Új Európa Alapítvány, valamint a Liveurope és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg. Öröm, amikor ilyen fiatal és színvonalas produkciók megkaphatják azt a támogatást, hogy szélesebb közönség is megismerhesse őket. Köszi az A38-nak is a lehetőségért!