Vannak azok az esték, amikor a klubba belépve azonnal megcsap az a hamisítatlan, nyers underground szag. Ahol a sör, az izzadság és a falakból áradó torzított gitárok rezgése egy olyan elegyet alkot, amit csak mi, fémzenén nevelkedett lelkek érthetünk meg igazán. Május 23-án este a székesfehérvári Nyolcas Műhely pontosan egy ilyen rituálé színhelye volt. Elstartolt a kétnapos Yippi Feszt, és az első felvonás nem finomkodott: öt hazai underground brigád mutatta meg a szombati etapban, miért is ver még mindig veszettül a hazai szcéna szíve.​

Bemelegítés thrashes dühvel – Defied

Ők kapták a hálátlan feladatot, hogy 19:40-kor berúgják a motort, de olyan nyers, karcos old-school thrashes/death riffeléssel nyitottak, hogy a korán érkezőknek azonnal bemelegedett a nyakizma. Nem volt semmi sallang, csak kőkemény, direkt zúzás, ami tökéletesen megágyazott az estének.

Súlyos breakdownok és modern HC – Still Cold​

A másodikként érkező banda egy modernebb, groove-orientált, súlyos hc/metal vonalat hozott a deszkákra. A ritmusszekció olyan betonbiztos alapot pakolt le, hogy a közönség szinte egyszerre mozdult a súlyos breakdownokra. Igazi ugrálós, dühös bulit csaptak, ahol a frontember másodpercek alatt eggyé vált a közönséggel.​

Az est koronázatlan királyai: a Mirror letépte az arcunkat​

​És akkor érkezzünk meg oda, ahol – a reakciókat látva a Nyolcas Műhely szinte teljes legénységének – megállt a tér és az idő. A Mirror fellépése nem egyszerűen egy koncert volt, hanem egy katartikus robbanás. Stílusuk valahol a modern, dühös, mégis végtelenül dallamos és érzelmes modern metal/post-hardcore tengelyen mozog, de a skatulyák itt értelmüket vesztik.​ Amikor belecsaptak az első dalba, a klubban megfagyott a levegő, majd azonnal lángra lobbant. Olyan elementáris, őszinte fájdalom és düh áradt a színpadról, ami azonnal a csontokig hatolt. Olyan bulit csaptak, ahol megszűnt a fal a zenekar és a rajongók között. A headbang az első akkordtól az utolsóig pörgött, az énekes szinte belerobbant a mikrofonba, a gitárokból áradó dallamok pedig egyszerre voltak sötétek, nehezek és felemelőek.​ A setlist már az első percektől kezdve pörgette a feszültséget, de a koncert egyértelmű szintlépését a Veszélyes játék hozta el. Amikor felcsendültek a dal jól ismert kezdő hangjai, a nézőtéren azonnal érezni lehetett a robbanni készülő energiát.​ A Veszélyes játék élőben egy igazi, hamisítatlan közönségmegmozgató fegyver. Nemcsak egy dal a sok közül, hanem a totális tombolás katalizátora: a dögös, táncolós lüktetésre a Nyolcas küzdőtere egyetlen ugráló, izzadó masszává változott, ahol a refrént már teli torokból skandálta mindenki. Ez a lüktetés tökéletesen megágyazott annak a végkifejletnek, ami ezután következett.

A végső csapás: Amikor a „Jelen” valósággá vált​.

Az este vitathatatlan csúcspontját és a koncert abszolút koronáját a legutolsóként bedobott Jelen jelentette. Ha a Veszélyes játék alatt lángolt a klub, akkor itt konkrétan elszabadult a pokol. A Mirror nem a biztonságos színpadi távolsággal akart búcsúzni: a befejező dal legnagyobb zúzásának közepén Feri és Oli fogták magukat, és fejest ugrottak a sűrűjébe, egyenesen a közönség soraiba.​ Lent, az izzadó, lökdösődő tömeg magjában, a rajongók gyűrűjében, velük együtt lélegezve folytatták a dalt. Olyan elementáris energiák szabadultak fel, hogy a Nyolcas padlója is beleremegett. Ezek azok a megismételhetetlen, örök emlékek, amik miatt az underground koncertekre járunk – itt végleg elmosódott a határ a zenekar és a fanok között.​ A Mirror ezen az estén nemcsak játszott, hanem vérzett a színpadon a szó legnemesebb, legművészibb értelmében. Egy olyan érzelmi hullámvasúttal zárták a szettjüket, amiből még ma sem sikerült teljesen kiszállni.​

Lehúzás a blackened mocsárba – Orion Dawn​

​A katarzis után sem volt megállás, az Orion Dawn a dallamosabb, de cseppet sem lágyabb blackened/sludge mocsárba húzott le minket. Misztikus, dühös és érzelmileg végtelenül fojtogató légkört teremtettek. A sötét tónusok és a füstben felcsapó sikolyok egy hipnotikus, súlyos szeánszot eredményeztek, ami teljesen rátelepedett a klubra.​

Féktelen, kaotikus zárlat – CVLT of Grace​

A Mirror és az Orion Dawn után színpadra lépni éjfélkor embert próbáló feladat, de az utolsóként érkező brigád egy pillanatra sem hagyta lankadni a figyelmet. Egy igazi, koszos punk-infused metalcore cunamit zúdítottak a még talpon lévőkre. A sörpadok már remegtek, az utolsó csepp energiát is kiszívta a közönségből – méltó, kaotikus zárlata volt ez egy brutális, első fesztiválnapnak.​

Összegzés:

​A Yippi Feszt első napja pontosan olyan lett, amilyennek egy underground ünnepnek lennie kell: nyers, izzadt és végtelenül őszinte. De ez az este nem lett volna ugyanaz a helyszín, és legfőképpen a háttérben dolgozó motorosok nélkül. Hatalmas pacsi és elismerés jár Völgyesi Ádám szervezőnek és tesójának, Tomának, akik elképesztő munkát tettek bele ebbe a hétvégébe, és igazán kitettek magukért, hogy minden klappoljon.

A székesfehérvári Nyolcas Műhely ismét bebizonyította, hogy nemcsak egy klub a sok közül, hanem a hazai színtér egyik utolsó, igazi bástyája. Ez a hely azonban nem létezne a fővezér, Kiss László nélkül, akinek a kitartása és elhivatottsága nélkül ma nem lenne Nyolcas Műhely Székesfehérváron.

Ez az a hely, ahová belépve azonnal beszippant a legtisztább, leginkább hamisítatlan underground életérzés – itt nincs pózolás, csak a zene és a közösség ereje. Az első felvonás csillagos ötös, a Nyolcas pedig ismét megmutatta, hol dobog a leghevesebben a hazai metal szív a királyok városában!