Blood and Sun
Aion's Light
Méghogy az igazán súlyos zenéhez elengedhetetlenek a torzított melódiák, géppuskaropogást idéző dobszó, mindez extrém vokállal fűszerezve. Noha előbbiek kétségkívül jól jöhetnek, a sötét gondolatok és a világban való csalódottság kifejezésére olykor az akusztikus hangszerek, illetve a tiszta vokálok alkalmasabbak. Mi sem lenne erre nagyszerűbb példa, mint a Blood and Sun 2026 őszén landoló korongja.
A 2011-ben alakult formáció semmit nem bízott a véletlenre harmadik albumával, amivel a fő dalszerző és egyetlen állandó tag, Luke Tomiczak saját, nyers elképzelését vitte magnószalagra. “Az „Aion’s Light” visszatérés a Blood and Sun gyökereihez, de egyben a határok feszegetése is…” A kilenc számból álló lemez egy sötét utazásra invitálja a hallgatót, ami tabukat nem ismerve ás mélyebbre a Blood and Sun világképében, ahol a rideg télből az első őszi virágokig kalauzolja el a hallgatót. Az első két stúdióalbum, a 2016-os White Storms Fall, illetve a 2020-as Love and Ashes magasra tette a mércét – Lássuk hát képesek-e harmadik kísérletükkel megugrani az elvárásokat!
A kísérlet a címadó Aion’s Light c. szerzeménnyel veszi kezdetét, mely disszonáns akusztikus gitárszóval vezet be minket a vízióba. Nem markol sokat, nem hatásvadász, engedi, hogy a hallgató maga tempójában fedezze fel a dalba foglalt történetet. Ez az érzet a második – Life Lessons – névre hallgató számban is folytatódik, kísérletezőbben, de még mindig visszafogottan.
Nem az elején lövi el az összes patronját, így eleinte talán a „monoton” szó is felmerült bennem a korong hallgatása közben, ám ez csak a felszín. A gitártechnika miatt ugyanis az embert mégis magával ragadják a dalok, amire csak a Jacob’s Ladder hallgatása közben eszmélünk rá. Ettől kezdve pedig nincs megállás, és maga Tomiczak is emeli a tétet, a hangzás mindinkább fémesebb lesz, a hangvétel ezzel párhuzamosan mindinkább komorabb.
A ‘70-es évek folk dalszerzése, valamint a B-kategóriás horrororzenék atmoszférája mellett az underground black metal szellemisége is tetten érhető a fémhúrok által előcsalt dallamokban, így a magazinban való részvétele sem véletlen. A Kiss the Stars rideg, mégis fülbemászó melódiái dungeon synth-et idéznek, a Horrid Host effektjei csontig hatolnak, galoppozó gitárdalaihoz torzított erősítő sem kell, hogy „heavy” legyen. Szintén a black metal hagyományt erősíti, hogy a Blood and Sun harmadik korongját arra a hordozható, négysávos kazettás magnóra rögzítették, melyre a projekt legkorábbi demóját. Ettől a szemcsés hangzástól nem csupán a metál faktor növekszik, de hozzátesz a művész nyers, kísérletező alapkoncepciójához, amit a neofolk műfajáról alkotott.
Az Axe and Mistletoe, a hetedik dal az, amire kicsit alábbhagy a lendület, már nincs meg az újdonság varázsa. Ha minden áron bele akarnánk kötni az Aion’s Light albumba, talán ezen lehet fogást találni, ám bőven elképzelhető, hogy ez tudatos lépés volt Tomiczak részéről, hogy megágyazzon a nyolcadik, grandiózus dalnak, mely A Nation Falling címet kapta. Nem csak a zene, de a témaválasztás is itt teljesedik ki, hisz egy gyerekkori barát meggyilkolásának történetét énekli meg, mely nem mellesleg a neofolk stílus apokaliptikus témaválasztásával is egybevág. Mindezt a grandiózus, keserű zene teszi teljessé.
Az Aion’s Light egy olyan dalcsokor, amit figyelmesen kell hallgatni, mivel a mesterien megírt dalszövegek szerves részét képezik az élménynek – Igaz, ez nem működne ilyen jól az óriási beleéléssel történő előadásá nélkül. Az énekes egy megfáradt, világból kiábrándult vándorként énekli meg csalódottságát, amiben mindig ott piskákol a remény.
A Blood and Sun legújabb alkotása kiszakadást jelent a világban uralkodó káoszból, komor utazás a valóságban, mely akármennyire szomorú, nem akarjuk elhagyni. Luke Tomizcak pedig beváltotta ígéretét: harmadik albuma valóban szikárabb, sötétebb, mint projektjének két első lemeze – és ez kifejezetten jól áll neki.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
