Kérdések és válaszok –

Győr Sándor

2013. május 1.

2

– Üdvözöllek Miki a Fémforgácson!
Elsőként arról kérdeznélek, mikor és hogyan jött az ötlet a Rotten Crowz megalakítására, milyen célokkal vágtál neki? A fanzine volt előbb vagy a disztró?

 – Az ötlet már 2009 – 2010 tájékán is ott motoszkált bennem. Egy cimborámmal (szevasz Keri!) agyaltunk rajta, hogy kéne csinálni egy DIY kiadót és cserélni a kiadványainkat más kiadókkal és zenekarokkal, így még több király underground cucchoz juthatnánk hozzá, amikről lehetne írni egy fanzine-ben is akár. Teljesen be voltunk zsongva minden alkalommal, amikor ez szóba került. Az ötlet egy fanzine, egy kiadó/disztró és egy meghatározatlan stílusú zenei projekt létrehozásáról szólt, amik mind ugyan azt a nevet viselik. 2010 elején találtam ki a Rotten Crowz nevet, majd nem sokkal később bele is vágtam. Először fanzine szerkesztésbe kezdtem, nagyjából 2010 márciusában. Ekkor még csupán a zine létezett, a kiadó teljesen feledésbe merült, mivel azt az eredeti elképzeléshez igazodva, kétszemélyes projektnek akartuk megtartani. A lemezismertetőkhöz anyagot gyűjteni viszont nem nagyon akart összejönni. Sokan nem válaszoltak a leveleimre, aki válaszolt, az gúnyosan visszaírt, hogy ’persze, küldjük a promót’, amit azóta is küldenek.
20-25 levél után két helyről kaptam promó anyagot, ezután ezt a kéregetést be is fejeztem.
Amit be tudtam szerezni hazai disztróktól, azokról írtam ezután. És nagyjából ennél a pontnál jött az elhatározás, hogy csak el kéne kezdeni azt a kiadózást. Így azt is elkezdtem. Egy ismerősöm demóját adtam ki először, ami a Qwertzuiop ’Dead Oak’ című kislemeze volt.
 Ezt szintén ismerősök anyagai követték. Gyorsan elkezdett terjedni a hír és rögtön az elején viszonylag sok kiadványom jelent meg egyszerre. A ‘zine háttérbe szorult, a kiadózás miatt nagyon lelassult az írás, ami még a mai napig tart. Tevékenységeimmel az egyik fő célom a kevésbé ismert zenekarok támogatása volt már a kezdetektől. Interjúk és lemezismertetők útján ’reklámozni’ a bandákat, kiadványaikat meg terjeszteni a disztrón keresztül. Utóbbira több figyelmet fordítottam mostanában.

– Melyik emészt fel több energiát vagy fogalmazhatok úgy is, melyikkel „könnyebb” dolgozni?

– A ‘zine szerkesztés szerintem könnyebb. Kevesebb időt és energiát kell ráfordítanom, mint a kiadózásra. Ez valószínűleg amiatt van, hogy a ‘zine-t elhanyagoltam, mint azt fentebb említettem, viszont amikor kérdéseket teszek fel valakinek vagy egy lemezről írok, az közel sem olyan kimerítő, mint a kiadványaimmal foglalkozni. Ez azért van, mert a kinyomtatott borítókat saját kezűleg vágom ki és hajtom meg egy vonalzó és egy penge segítségével. Ez elég fárasztó tud lenni X darabszám után. Ráadásul a lemezekre szánt matricákat is ollóval vágom körbe. Na, azt igazán tudom utálni nagy mennyiségnél. Persze vehetnék sablonos CD matricákat, meg kivágathatnám a nyomdában is a borítókat, de szeretem magam csinálni a dolgokat.

– Visszatekintve az eddigi időszakra, értékelnéd, hogyan alakultak a dolgok?

 – Sokkal jobban, mint számítottam rá. A fanzine már szerkesztés alatt (igaz, már ez is tart egy ideje), a disztró népszerűsége pedig fölülmúlja az elképzeléseimet. Elkezdeni nagyon nehéz volt mindent. A kiadások terén is sokan nem vettek komolyan, ezek közül volt, aki később mégis csak írt, hogy nem is lenne rossz az a kiadás. Elég sokan érdeklődnek, többnyire csere miatt, de egyébként is ez volt a cél, hogy lehetőleg cserélgetés útján terjesszem a kiadványokat. Soron következő kiadványokkal erre az évre már tavaly decemberben betábláztam magam. Ennek ellenére folyamatosan érkeznek a felkérések, amiket vérző szívvel el kellett kezdenem visszautasítani. A blogomat is rengetegen nézik
(rottencrowz.blogspot.hu) a világ minden tájáról. Ennyi érdeklődőre nem is mertem gondolni a kezdetekkor, és ez nagyon jó érzés, hogy ennyi embert érdekel, amit csinálok. Szóval teljesen elégedett vagyok az eddigiekkel.

– Egyedül viszed a disztródat, vagy vannak munkatársaid, segítőid?

 – Fentebb ezt kifejtettem már, hogy ketten gondoltuk ki ezt az gészet, de végül egyedül kezdtem el. A munkatárs-jelöltem a családja és a munkája miatt nem tud aktívan részt venni ezekben a tevékenységekben. Viszont egy szűk baráti körrel együtt kisegítenek ötletekkel, tippekkel, ha szükség van rá. Rendszeres underground gyűléseinket szóba szoktam hozni a friss híreket és a terveimet, amiket részletesen elemzünk és megvitatunk szeszelés közben.
Szóval mondhatni, hogy ilyen téren vannak segítőim, de a tényleges munkát egyedül végzem.

– Hány kiadványt jelentettél meg eddig és ezeket milyen formátumban?

 – Jelenleg 29-nél tartok. Többnyire ProCD-R formátumban és nemrég megjelent sorozatban több kazetta kiadványom is. A kiszereléseket már jobban variálom. Normál és vékony DVD toktól kezdve a vékony és normál CD tokon át, a kézzel készített karton tokokig
mindenfélével foglalkozom. Mindent erősen limitálva és szigorúan sorszámozva. Ezen felül extraként általában ajándék matricák is tartoznak a kiadványokhoz, amik külön erre a célra, szintén limitált számban készülnek. A blogomon minden kiadványomról található 1-1 kép is, amik megtekinthetők az alábbi linken: http://rottencrowz.blogspot.hu/p/pictures.html

– Mesélnél a személyes kedvenceidről?

 – Na, ez nehéz kérdés. Nem tudok kiemelni egyet sem a sorból, mint ahogy egy szülő sem választ a gyerekei közül, hogy melyiket szereti jobban a többinél. Mindegyik különleges számomra valami miatt. A Qwertzuiop ’Dead Oak’-ja azért, mert az első kiadványom volt, a
Forgotten Litanies ’Songs for the forgotten ones’ demója pedig az első külföldi kapcsolatom ilyen téren. Az Angellore és az Aura lemezei azért különlegesek, mert azoknak a bandáknak ezek az első kiadványaik. A Witcher zenéjét eddig is szerettem, így a ’Néma gyász’ EP emiatt különleges, az Abstinentiadivinorum / Nebula VII split lett az első kazetta kiadványom, és még folytathatnám. Mindegyikhez tudnék mondani valamit.

– Csak olyan anyagokat jelentetsz meg, amiket szívesen hallgatsz, vagy nem szűkíted le a működésed ilyen formában? Hogyan válogatod meg, kikkel dolgozol?

 – Egy bizonyos mértékben szűkítem a kört. Ami tetszik, azzal foglalkozom. Volt már rá példa, hogy visszautasítottam egy-két felkérést mivel egyszerűen moslék volt a produkció.
Van olyan kiadó, aki egyáltalán nem foglalkozik vele, mit ad ki és így átmegy mennyiségi termelésbe, háttérbe szorítva a minőséget. Én fontosnak tartom a minőséget mind a kiszerelés, mind a zene terén. Lehet, hogy a zenei minőségről alkotott fogalmaink eltérnek, hisz nem vagyunk egyformák, szóval előfordulhat, hogy ami számomra élvezhető, azt más nem bírja végighallgatni. A válogatás egészen egyszerűen működik. Ír egy banda, vagy egy előadó, hogy kiadnám-e a zenéjét. Ha nem küld, akkor kérek egy linket, vagy keresgélek és meghallgatom a zenét, és ha tetszik, akkor tárgyalunk.

– Gyűjtöd is az albumokat? Van valami igazán izgalmas lemez a gyűjteményedben?

 – Még szép! Egy, jelenleg körülbelül 1000 példányból álló CD, kazetta és bakelit gyűjteményem van, amit lehetőség szerint bővítek. Szeretem és vadászok a különlegességekre, szóval akad néhány nem mindennapi lemez a gyűjteményemben. Ezek leginkább ’egzotikus’ országokból származó zenék, mint például az iráni, Gorhic/Doom Black Metal stílusú Ekove Efrits ’Suicidal Rebirth’ albuma. Az Al-Namrood legutóbbi lemeze, a ’Kitab Al Awthan’. Ez egy szaúd-arábiai iszlám-ellenes banda, Black Metal-t játszanak, melybe arab népzenei elemeket is beleépítenek. Nagyon érdekes zene. Vagy még ilyen a dél-koreai 폐허 (Pyha) legutóbbi, 2011-es albuma. A borítóban szinte minden koreai nyelven íródott, és itt is felbukkannak népi hangszerek. Ez nagyon nyomasztó Black Doom zene. A kínai Hyponic 2005-ös ’The Noise Of Time’ CD borítójában fellelhetőek a szövegek kínaiul, csak itt annyival jobb a helyzet, hogy angolul is fel vannak tüntetve fentről lefelé, balról jobbra írva, mint ahogy eredeti nyelven kell olvasni. A Tenochtitlan zenekar Oroszországból származik, ez ma már nem annyira különleges, viszont ahogy összeáll a kiadvány, az már annál inkább. Orosz zenekar, orosz szövegekkel, melyek megtalálhatók a szövegkönyvben. Ezek az orosz szövegek a Maya, Inka és az Azték civilizációk történetét mesélik el, és mindezt egy dél-amerikai kiadó jelentette meg. A Temple Of The Maggot főhadiszállásának ugyan Madrid van feltüntetve, de a tagok Mongóliából származnak és később települtek át Európába. Legújabb lemezük, a ’Black Mass Apocalypse’ a származásán kívül a tartalma miatt is érdekes: extrém módon agresszív és mizantróp Black Metal-t rejt.
Ezek miatt kiemelkedő darabnak tekintem. Röviden csak ezeket emelném ki, mielőtt még túlságosan belelendülnék.

– Nyilván lehet személyesen is rendelni tőled, de szoktál rendezvényekre járni, kitelepülni?

 – Jelenleg csak személyes rendelés útján lehet beszerezni a kiadványaimat, vagy esetleg néhány hazai és külföldi terjesztőtől. Eddig egyszer vittem disztrót a szerencsi ENF-re, ezúton is megköszönném Káger Balázsnak, hogy figyelt a cuccaimra! A jövőbeli terveim közt szerepel ez is, de ez még a jövő. Na meg, tömegközlekedni szoktam, ha valamilyen rendezvényre megyek, úgy meg nem a legegyszerűbb utazni, ha sok cuccot cipel az ember.
Viszont van egy szuper disztró dobozom, amibe nagyjából 30-35 CD fér. Talán legközelebb elhatározom magam és viszem. Az nem is túl nagy mennyiség, elég könnyen lehet vele manőverezni mondjuk egy zsúfolt buszon is.

– Mi a véleményed a zeneiparról (kiadók, fesztiválok, magazinok)?

 – Nem mondok újat azzal, hogy az egész zeneipar túl van telítve bandákkal, kiadványokkal. Ezek közt lehet találni nagyon jókat (sajnos ebből van kevesebb), középszerűeket és nagyon rosszakat egyaránt. Utóbbiból van a legtöbb természetesen. És ezek alapján vannak kiadók is, akik ezekkel a kategóriákkal külön-külön, vagy vegyesen foglalkoznak. Van néhány olyan kiadó, aki minden hulladékot kiad, ráadásul silány minőségben. A gagyi minőségnek köszönhetően olcsón tudják előállítani a gyenge termékeiket, és így gyorsan sok kiadvánnyal jelentkeznek. Emiatt hírnevet szereznek, és sajnos a középszerű, vagy a nagyon jó zenét játszó bandák is ezekhez a kóklerekhez verődnek, mert ha ennyi kiadványa van, akkor biztos jó is. Rosszul vagyok amikor rábukkanok egy hallgatható zenét játszó brigádra és amikor megnézem a kiadványaikat, akkor ezen bizonyos kiadók neveit látom feltüntetve. Konkrét neveket nem említenék, de van pár ilyen gyűlöletes kiadó. Aki meg jó minőséget csinál, az lassabban, kevesebb kiadványt produkál, így a hírnév sem jön el hamar. Erre lehetne mondani, hogy „erősebb kutya b@szik”… de ez akkor is roppant idegesítő és gyalázatos. Ja, és ha az ócska minőség nem lenne elég, ezeknek a gyenge produktumoknak az árai is az egekben vannak. Ugyanannyiba kerülnek, mint egy gyári CD vagy kazetta. Nevetséges! Nem az árak miatt sírok, de ha már valami x-ezer Forintba kerül, az legyen olyan minőségű is. Összegezve, a kiadók terén a minőségi munkát preferálom. 
Fesztiválok… a nagyobb hazai fesztiválok nagyon gyengén muzsikálnak, az a helyzet. Ezért ezeket hanyagolom is. A felhozatal unalmas, évről évre ugyanaz. A színvonal javítása érdekében néhány húzó nevet felvonultatnak, de összességében még így is gyengék. Viszont tele vagyunk jobbnál jobb underground mini-fesztivállal: a szerencsi Extreme Noise Fest, Debrecenben a Full Of Anger és a BlacKromeFest, Nyíregyházán a Mesés Kelet, csak hogy néhányat említsek innen, a keleti országrészből. Többnyire az ilyen rendezvényeket látogatom.
Magazinok… itt gondolom az underground sajtóra gondolsz, de ha már magazinok, akkor röviden kitérek a „Leghangosabb Rockmagazin”-ra is. Ők túl sok mindennel akarnak foglalkozni egyszerre, ami jó, mert változatos a tartalom, csak nem részleteznek eléggé egyes stílusokat. Így a sok ebben az esetben kevesebb lesz. Meg a lap fele reklám. Elfáradok lapozás közben, mire olvasnivalót találok. A Rockinform magazinnal szintén ez a helyzet, mindenféléről írnak egy keveset. Bár az utóbbi időben jobban ráálltak a Blues, Hard Rock és Progressive stílusokra,
ami tetszik. Érdemes lenne csak ilyesmivel foglalkozniuk. (Itt most nem lehúzni akartam ezeket az újságokat, ez csupán a saját véleményem. Mindkét magazin rendszeres olvasója vagyok egyébként.) Az underground lapokra rátérve, semmi okunk nem lehet panaszra. Tele vagyunk jobbnál jobb, nemzetközi színvonalú fanzinnel, több közülük rendszeresen jelenik meg. Sok külföldi újság is eljut hozzánk a hazai terjesztők révén, szóval tökéletesen el vagyunk látva.

– Van olyan jelenleg aktív zenekar, akikkel csak te foglalkozol?

 – Akikkel foglalkozom, azok más kiadókkal is kapcsolatban állnak. Megesik, hogy az én ProCD-R verzióm mellett valahol másutt megjelenik a kazetta változat, vagy később egy újabb CD verzió. Van úgy, hogy én csinálom meg egy korábban megjelent anyagnak az újra kiadott változatát, bár ezt feleslegesnek tartom, ezért az efféle újrakiadásokat a jövőben mérsékelni fogom, vagy teljesen beszüntetem. Jelenleg amikkel csak én foglalkozok, azokat jómagam bazseváltam össze.

– Játszol valamilyen hangszeren? Olyan banda, ahol esetleg te is zenélsz/zenéltél?

 – Léggitározni kurva jól tudok! Tréfát félre téve, alap szinten tudok gitároz(gat)ni. Itt nagyon nehéz társakat találni egy keményebb vonalon mozgó bandához, lágy fost meg nem akarok csinálni. Abból van elég. Meg igazából itt igénytelenség van. Itt a hulladékot hallgatják a népek. Legyen dallamos, legyen benne breakdown meg egyébként is mindegy, hogy mi szól, mindegy mire b.szik be az ember… az utóbbi időben ez a felfogás tapasztalható. Volt néhány, említésre nem igazán méltó próbálkozásom a zenélés terén, amik különféle okokból meghiúsultak. Jelenleg egy Dark Ambient projektem van, valamint a saját magam és egy szűkebb kör szórakoztatására egy Rheumy Pussycat nevű Shitnoise és egy Crowz nevet viselő, szintén Noise projektet működtetek (Természetesen, akit érdekelnek, azokkal nagyon szívesen megosztom ezeket is. Csupán azért készülnek egy szűkebb kör számára, mert senki se kíváncsi rájuk). Továbbá tele vagyok ötletekkel, amikből még én sem tudom mi fog kisülni.

– Egyéb kreatív tevékenységre, hobbira jut még időd?

 – A kiadózásra se mindig van időm, sajnos leginkább kevesebbet tudok ezzel foglalkozni, mint amennyi szeretnék. Mindezek mellett már nem túl sok idő marad másra, de ebben a fennmaradó időben kertészkedek, vagy különböző dolgokat gyűjtögetek. Például sörös dobozokat, pénzérméket, rovarokat. Koponyákat és trófeákat is gyűjtök, amiket magam preparálok. Azt hiszem ez utóbbit sorolhatjuk a kreatív tevékenységek közé. Nem ritka, hogy egy-egy kisebb példány darabokra esik és olyan lesz, mint egy háromdimenziós puzzle. Ezek mellett barátnőmmel egy art-zine szerkesztésén is dolgozunk, aminek fő témája a cicák/ macskák. Ez várhatóan fogalmam sincs mikor lesz kész, de mértéktelen brutalitásra lehet számítani. 

– Tudnál tippeket, tanácsokat adni azoknak, akik fanzine-t, kiadó/disztró létrehozásán gondolkodnak?

 – Aki kiadót vagy fanzine-t szeretne indítani, annak azt tudom mondani, hogy ne gondolkozzon, hanem vágjon bele! Elkezdeni nem lesz könnyű, de hát minden kezdet nehéz.
Kitartónak, roppant elkötelezettnek és nem gyengén fanatikusnak kell lenni azoknak, akik ebbe belevágnak. Ha nem jön el a várt hírnév és nem dől a lé, akkor sem szabad feladni!
Aki meg csak a pénzre, a minél nagyobb bevételre megy, az inkább el se kezdje, mert nagyot fog koppanni. Meg ez az egész nem is a pénzről szól. Saját tapasztalataim alapján az anyagi bevétel esélye körülbelül a nullával egyenlő. Emiatt pénzre is szükség van a ’vállalkozás’ elindításához és működtetéséhez. Nagy hangsúlyt kell fektetni a kiadványok igényes kiszerelésére és a promócióra. Utóbbit meg kell próbálni minél több helyen, a lehető legszélesebb körben művelni. Nem árt egy tetszetős, könnyen áttekinthető weblap sem.

– Hazai szinten kiket tartasz ebben a legjobbaknak?

 – A kiadó/disztró-k közül a Neverheard, a Terranis Productions, a Metal Ör Die Records mindenképp a legjobbak. Remek kiadványokkal áll még elő a Sigillvm Tenebrae Records, a Funeral Chants Productions és az Old Skull Productions is. Fanzinek közül az Oral Climax, Fekete Terror, Hold, Posthuman, és a közelmúltban az első számával jelentkező Tales Of The Morbid Butchers amiket a legjobbak közé sorolnék.

– Van olyan kérdés, amit mindig szerettél volna, hogy feltegyenek neked?

 – Ez volt az első interjú, ami velem készült, úgyhogy különösebb igényeim nem voltak a kérdésekkel kapcsolatban. Az alkalmat megragadva, meg is köszönném a lehetőséget!
 Azt hiszem kitértünk minden fontos dologra. Ha bárkiben felmerülne bármiféle kérdés, az következő címen elérhető vagyok:  rottencrowz@gmail.com