​A székesfehérvári Nyolcas Műhely betonkemény bástyája számomra régóta hazai pályát jelent, de a pénteki metalmészárlás nem egy szokványos underground buli volt. Négy olyan formáció sorakozott fel, akik nemcsak hogy lapátra tették a hétköznapi feszültséget, de az első riffeléstől a legutolsó húrrezgésig izzásban tartották a termet. Az estét kísérő apróbb technikai akadályok pedig ahelyett, hogy elvettek volna az élből, csak még közvetlenebbé, őszintébbé és családiasabbá varázsolták a légkört, pontosan azzá a nyers underground közeggé, amit semmilyen steril nagyszínpadi produkció nem tud leutánozni.  

​Sollen – A melodeath veteránok svédízes hengerlése

​A bemelegítés felelősségét a budapesti Sollen vállalta magára. Ez a csapat nem tegnap kezdte a szakmát: veteránként a hazai undergroundban pontosan tudják, hogyan kell felépíteni egy fellépést. Zenei világuk a klasszikus göteborgi dallamos death metal iskola legszebb hagyományait idézi, gondoljunk csak az In Flames vagy a Dark Tranquillity aranykorára, mindezt sajátos, modern éllel és feszített tempóval tálalva. A srácok az első megszólalástól kezdve kíméletlen pontossággal csapták a képünkbe a komplex gitártémákat és a súlyos ritmusalapokat. A dallamos, mégis kompromisszummentes svédízes riffelés és a mélyről jövő, karakteres vokálok tökéletes egyensúlyt teremtettek. Nem finomkodtak: az elmélyült, melankolikus témákból pillanatok alatt váltottak pusztító zúzásba, ami azonnal megadta az éjszaka magas fordulatszámát és felrobbantotta a termet.  

Vadon – Blackened heavy rock’n’roll és északi mitológia

​A fokozatosan fortyogó üstbe a fővárosi Vadon öntötte az olajat a maga műfajilag szinte egyedülálló, „pesti sörben áztatott, északi mitológiával átitatott” blackened heavy rock’n’roll stílusával. A zenekar zseniálisan ötvözi a skandináv fekete fém sötét, fojtogató atmoszféráját és baljós misztikumát a klasszikus, dögös heavy metal és rock’n’roll sodró, mocskos groove-jaival. Ez a hibrid hangzás élőben elképesztő energiákat szabadít fel: a karcos, sötét tónusú refrének és az izzadt, lüktető ritmusok úgy simulnak egymásba, hogy a hallgató egyszerre érzi a skandináv erdők hűvös, komor árnyait és az underground klubok szűretlen vagányságát. A fotósgép mögül kitekintve is lehetetlen volt megállni fejrázás nélkül, ahogy ez a nyers, dögös lavina végigsöpört a színpadról.

Spectral Despair – Tiszta zenei orgazmus és lehengerlő extázis

​Aztán elérkezett az est azon pontja, amikor a Spectral Despair elfoglalta a deszkákat, és menthetetlenül lebontotta a klub falait, magával rántva engem is a mélybe. Nem titok, rájuk voltam a legkiváncsibb. A fővárosi brigád a doom death metal monolitikus, nyomasztó súlyát ötvözi a hardcore gátlástalan, pofátlanul nyers vadságával és színpadi jelenlétével. Ez nem pusztán stílusok keverése, hanem egy olyan elemi erejű energetikai bomba, ami az ember legmélyebb ösztöneit mozdítja meg. A lassú, fojtogató, gyászosan hömpölygő témákból hirtelen robbanó, kíméletlen hardcore tempóváltások és a mikrofonból áradó, csontig hatoló hörgések olyan lélektani feszültséget teremtettek, ami felért egy tiszta zenei katarzissal – vagy fogalmazzunk nyers őszinteséggel: egy tiszta zenei orgazmussal. A füstös, zöldes fények hálójában, a lencse mögül feszülve ez számomra már rég nem pusztán fotózás volt, hanem tiszta extázis és érzéki mámor. Bátran ki merem jelenteni, hogy a srácok ezzel a fellépéssel végérvényesen bevésték magukat a legkedvesebb bandáim szűk elitjébe! A Spectral Despair nem kérdez, felperzseli a színpadot, kicsinál a feszültséggel, és még órákkal a koncert után is döntési kényszer nélkül mozgatja az ember agyát.  

Effrontery – A martfűi death metal intézmény kegyelemdöfése

​A pusztítást a martfűi death metal legenda, az Effrontery tette fel a megérdemelt koronát. A 2001 óta töretlenül működő csapat a hazai extrém metal szcéna igazi oszlopos intézménye. Több mint két évtizedes, vérégett rutinjuk és a műfaj iránti elkötelezettségük minden egyes lefogott akkordon és színpadi mozdulaton visszaköszönt. Az ő világuk a megalkuvást nem ismerő, kíméletlen és mentes minden sallangtól: színtiszta, brutalitással átitatott death metal, ami nem próbál többnek látszani annál, ami, de abban tökéletes. Idén új lemezzel jelentkeznek, és ezt a friss, duzzadó erőt hozzák magukkal a színpadra is. Kíméletlen tempók, súlyos gitárfalak és a műfaj legszebb tradícióit idéző vokális pusztítás hengerelt végig a közönségen. Egy annyira tömény és felejthetetlen éjszaka méltó, vaskos lezárása volt ez, ami után csak tátog az ember a friss levegőért.  

A Nyolcas Műhely közönsége, a szűretlen underground közeg és a levegőben végig ott vibráló, vágni való feszültség ismét bebizonyította: az ilyen estéért érdemes megmozdulni és vonatra pattanni!