A Losing Season interjú

Győr Sándor

2014. október 30.

0

– Stílusotokat modern melodic death-ként határozzátok meg. A kezdetektõl ez volt a cél?

– Úgy mondanám inkább, hogy így alakult. A kezdetekkor a gitárosaink (Zsolti, Dani és Nedo) még Black Sabbath-ot meg Iron Maiden-t játszottak, később meg Opeth-fanatikusok lettek. Nem is volt véletlen, hogy az első dal, amit közösen összeraktunk, több, mint 9 perces volt… Aztán ahogy belépett Stawy (Kovács Dani dobos)és Bráti (Bokodi Bálint énekes), úgy lett egyre modernebb a zene, mert hát ők ugye fiatalok, Killswitch Engage-en nőttek fel, azt se tudják, mi az az Appetite for Destruction! 🙂 Amit mostanság lehet tőlünk hallani, az pedig már mindannak az eredője, ami valamennyi tag (helyenként) sötét lelkének mélyén lakozik, mivel eljutottunk oda, hogy végre semmilyen vélt, vagy valós elvárásnak nem akarunk megfelelni.

– Tényleg, menjünk csak vissza a kezdetekhez! Bemutatnád a csapat történetét?

– Szerintem az őskort hagyjuk, igazából onnan érdemes kezdeni, amikor Stawy belépett. Ez volt 2006-ban, amikor is ugyanarra a munkahelyre kerültünk. Megtudtam, hogy dobol, és nem hagytam békén, állandóan rágtam a fülét, mivel a Szezon épp dobost keresett. Nemsokára rájött, hogy hamarabb szabadul, ha hagyja magát 🙂
Amint betöltésre került a dobos poszt, nem sokra rá rögzítettük is a To whom it may concern EP-t és friss zenekarhoz méltóan hatalmas elánnal vetettük bele magunkat a dolgokba, mai szemmel nézve hihetetlen mennyiségű koncertet nyomtunk, három szűk egy év alatt asszem 42-t. Szóval erős kezdés volt, meg aztán volt ott minden: Metalchamp helyezés és osztrák koncert, közös turné a Depivel, később az As I Lay Dying/Killswitch Engage előzenekari poszt, ilyenek.

Aztán csináltuk ugye a Delirium provides the safest shelter lemezt, amihez kapcsolódóan asszem 3 lemezbemutatót is tartottunk, mert annyit csúsztunk a megjelenéssel. Ezt követően Bráti kiszállt, mert elege lett abból, hogy sose tud jó helyre bólintani a tört ütemek miatt, haha! Így egymagam maradtam énekesnek. Ez elég netzes pont volt a banda történetében, mert a zenekar emiatt egy hosszabb szünetet tartott, részemről pedig egy közepesen súlyos magánéleti reccs is képben volt. Végül csak sikerült összeszednünk magunkat, és megcsináltuk a zenekar talán legkomorabb, de mindeképpen a (szerintem) legjobb és legalulértékeltebb anyagát, a Fall again fall better EP-t. Itt tartunk most.

– Ha a hatásaitok kerülnek szóba, mit lehet közös nevezõként említeni?

– Leginkább az alkoholt 🙂 Igazából a közös nevező az ezredforduló környéki göteborgi death színtér munkássága, illetve az amcsi metalcore vonal. Amúgy elég eklektikus a zenekartagok ízlése, Stawy például musical-t hallgat, meg Mike Mangini videokat néz a tube-on, Zsolti Pink Floyd-fanatikus, Dani a mathcore-ért meg a post black, Deafheaven-szerű izékért van oda, no meg a gyereklemezekért, Nedo meg a Bloodbath-et meg a Corpse-ot hallgatja két Repülő Cirkusz-epizód között… Én meg mostanság inkább régi bunkó zenéket hallgatok, meg ilyen grind/crust dolgokat. Ebből vonjon valaki közös nevezőt 🙂

– Korábban két énekesetek volt, jelenleg Gyuri segíti/egészíti ki vokalizálásban. Kényszerûség hozta ezt Bálint kiválása után vagy nem is kerestetek másik énekest?

– Két kiskakas egy szemétdombon ritkán jó fennforgás… Kimondva-kimondatlanul szerintem mindig ott volt kicsit a levegőben az ego-kérdés, szóval Bráti távozása után én határozottan kijelentettem, hogy nem szeretnék másik énekest, térjünk vissza a gyökerekhez, az egy énekhez. Az, hogy Nedo vokálozik, nem kényszerűségből van, csak a Superbutt-tal amúgy is muszáj volt neki vokálozni, úgyhogy szerzett némi gyakorlatot meg tapasztalatot, mi igyekszünk ezt kiaknázni.

– Eddig három EP és egy album szerepel a diszkográfiátokban. Úgy tûnik, jobban szeretitek a rövidebb kiadványokat…

– Az egyik kiadvány olyan rövid, hogy az valójában single! A How to confuse a cat… dalról van szó, azt a lemez és az EP közé szántuk afféle irányvonal-kijelölésnek, csak Bráti kilépése közbeszólt. A rövid kiadványok túlsúlyának egyébként roppant prózai oka van: mindig igyekszünk túlszárnyalni az előző anyag hangzását, ezért anyagilag ennyi stúdióidő fér bele, haha! És mivel az előző anyagot Szabikával csináltuk fullba’, ezért fel van adva a lecke… Szóval jelenleg is gyűjtünk a következő anyagra 

– A 2010-es Delirium albumot a Fall Again Fall Better EP követte. Mennyire vagytok vele (illetve akár valamennyi eddigi anyagotokkal) elégedettek?

– Személy szerint a Fall Again Fall Better EP-re vagyok a legbüszkébb. Egyrészt azért, mert szövegek szempontjából nagyon személyes és mély, másrészt azért, mert szerintem a legjobban összerakott Szezon-dalok vannak rajta. Kár, hogy a promóra már nem futotta az erőnkből 🙂

– A Super G to the Rescue! c. dalhoz készült klipetek. Nem is terveztetek másikat?

– Daninak folyton van valami ötlete, inkább az idő- és erőforráshiány miatt van az, hogy egyelőre nincs több klipünk. A Super G- klipet is Ő koordinálta, mondhatni elejétől a végéig, és szerintem nagyon f@sza lett! Aki még nem látta, csekkolja le!

– A Fall Again Fall Better csomagolása egész egyedi lett. Honnan az ötlet?

– Szerencsére házi grafikusunk is van, Zsolti személyében. Minden borítónkat Ő rajzolta, és most is remek munkát végzett. Neki volt az az ötlete, hogy ne egy ilyen snassz műanyag tokba gyömöszöljük a CD-t, hanem ha már valaki veszi a fáradtságot, és támogatja a zenekart a lemezvásárlással, akkor kapjon kézhez valami egyedit. Nedo meg erre azt mondta, hogy akkor a korong se legyen már ilyen sima CD, hanem mi lenne, ha úgy nézne ki, mint egy bakelit! Na, így állt össze ez az egyedi papírdobozos cucc.

– Az említett legutóbbi EP még 2012-ben jelent meg. Azóta bizonyára születtek új dalok, ugye? Mikorra várhatunk új anyagot?

Örömmel jelenthetem be, hogy remekül haladunk az új dalokkal, három már koncertkész, a többi pedig alakul. A súlyos részek még súlyosabbak lesznek. A dallamos részeket még meglátjuk, mostanság túlzottan mérges vagyok a dalolászáshoz, szóval dalra fakadás (egyelőre) nincs 🙂

– Tavaly a Metal Forever Fesztiválon láttalak titeket élõben, ahol kisegítõ gitárossal játszottatok. Így is remek buli volt. Ti hogy emlékeztek rá vissza?

– A Metal Forever Fesztivál mindannyiunk szíve csücske. Személy szerint én nagyon szeretem az ilyen barátságos, jó értelemben vett vidéki megmozdulásokat. Na és persze a helyi sört meg a Kofolát 🙂 A beugró gitáros egyébként TGer volt, aki a Cojones zenekar főnöke, nagy pacsi neki, mert nélküle nem lett volna buli. Másvalaki játszott volna Dani helyett, de az illető szűk két héttel a koncert előtt szólt, hogy “Hoppá, bocs, mégsem fog menni”, hát köszi…
TGer viszont ismeri az összes Szezon nótát, így megmentette a koncertet, és sikerült egy viszonylag rövid, de annál velősebb műsort lejátszani Csalomján.

– Jó ideje járjátok a koncertszínpadokat. Nézzünk néhány leg-et: legjobb, leggyengébb buli, legkínosabb élnény?

– A leggyengébb buli talán egy győri turnéállomás volt, még a Delirium lemezzel… Az este utolsó fellépői voltunk, és konkrétan egy ember várta meg a műsort. Ő is annyira készen volt, hogy a nevét is eltévesztette volna. Mindegy, azért a rövidített műsor végén belediktáltunk még egy pohár whisky-t, hadd örüljön. Utólag is egészségedre, haver!

A legjobb bulira most nyilván a Killswitch-bulit kéne mondanom, de én mégis a 2007-es Gyáras ‘Season koncertet választom… Rohadt korán odaértünk a helyre, gyakorlatilag megelőztük a személyzetet is.
Ilyen Legenda vagyok-szerű hangulat volt a kivilágítatlan lépcsőn felmenni a bejáratig  Alapból mi nyitottuk volna az estét, de később kiderült, hogy a másik zenekar betegség miatt nem jön, ezért a kezdés is csúszott vagy másfél órát. És hát zenekari fogyasztás is volt… Mi meg elkezdtünk fogyasztani mindenfélét, és ami a végére kerekedett az egészből, az mára már legenda 🙂
Én konkrétan az első két számra emlékszem kristálytisztán, a többi már összefolyik. Sikerült párszor óriásit esnem a tánctéren, mivel leugrottam mosholni, a csempe padló meg nagyon csúszott a sok szétlocsolt sörtől, a kb. 30 cm magas színpadra meg sikerült úgy visszamásznom, hogy a kőműves dekoltázsomat az űrből is látni lehetett 😀 A konferálásokat meg inkább hagyjuk 🙂 Meg is kaptam a koncert után a Paksi Medve becenevet, haha! Mögöttem a zenekar teli szájjal röhögött, de készen voltak ők is rendesen, nyugi.
Mindennek ellenére olyan energiák szabadultak el a teremben, hogy kis túlzással még a pultosok is nyomták a pogo-t. Szóval ha lehetne választani, hogy melyik built élhetném át újra, hát én ezt választanám.

A legkínosabb élmény talán az volt, amikor Nedo egyszer a harmadik szám után hazament 🙂 Az történt, hogy heves gesztikulációim közepette sikerült úgy rávágnom a mikrofon fejével a basszusgitárjára, hogy a pickup-ot rögzítő csavarok közül az egyik eltörött, a hangszedő ezért rádőlt a húrokra. Itt főtt le Nedonál a kávé 😀 Szegényt előtte Bráti vágta tökön a mikrofonkábellel (az első szám alatt), aztán én fröcsköltem rá vagy egy fél doboz sört ( a második szám alatt), majd a harmadik szám alatt a gitár is lenullázódott… Nem csoda, hogy inkább elindult haza 😀

– A korábbi villáminterjúban említettétek, hogy vonzódtok az extrém hosszú számcímekhez (az utolsó EP If I Knew All This Would Happen I Would’ve Stayed at Home c. száma ezt jól mutatja). Mi ez az õrület?

– Nem szeretem a semmitmondó számcímeket… Úgy vagyok vele, hogy szerintem tök jó, ha egy címnél el kell gondolkodnod, miért kapta az adott dal pont azt az elnevezést. Például a Super G to the rescue! címe is sokkal, sokkal többet jelent annál, mint aminek elsőre tűnik (mondjuk aki volt már koncerten, szerintem tudja, mire és kire utal a dal :D)
De most komolyan, gondolj bele, mennyivel kevésbé lenne hatásos az If I Knew All This Would Happen I Would’ve Stayed at Home számcím, ha például “I still remember” lenne a címe, nem igaz? Vagy mondjuk ha a “Don’t Scream Don’t Cry It’s Gross Wipe The Snot From Your Nose” című számnak egyszerűen csak “Gift” lenne a címe?
Mondjuk az is igaz, hogy nagyon kevesen jegyzik így meg a dalaink pontos címét, de nekem sokkal fontosabb, hogy a legtöbb számcímünk mögöttes értelemmel, másodlagos jelentéssel bír.

– Mostanában mintha kevesebb koncertetek lenne. Van ennek valami oka?

– A rutin, meg az évek 🙂 Komolyra fordítva a szót, a mennyiség helyett igyekszünk a minőségre helyezni a hangsúlyt. Mindannyian úgy gondoljuk, hogy fontos része egy zenekarnak az élő jelenlét, de a “0 Ft + esetleg zenekari fogyasztás” jellegű bulikat mi már inkább hanyagoljuk…
Tudom jól, hogy vékony a kötél, mikor egyensúlyozni próbálsz a “Minél több koncertet, bármi áron!” vs. “Legalább az útiköltséget térítsék meg…” végpontok között, de akkor is elszomorítónak tartom, hogy a klubok java része a benzinpénzt se hajlandó kifizetni… Inkább akkor nem hív senkit se fellépni, vagy majd lesz másik banda, aki bevállalja ingyen. Amúgy a Tribute-őrület meg az ingyenes bulik elterjedése óta már Pesten is netzes az 500 HUF-os belépő is, ha nem leiható… Szóval nem könnyű a helyzet.
Félreértés ne essék, nem a bizonyítványomat magyarázom, meg egyébként lesz@rom a pénzt, meg tisztában vagyok azzal is, hogy nálunknál sokszorta nagyobb zenekarokat is elfelejtenek ilyen rendszertelen jelenlét mellett, de a helyzet attól még olyan, amilyen. Ezért úgy döntöttünk, hogy inkább új dalokat írunk, aztán majd ha kész vannak, akkor megmutatjuk őket. És persze ha adódik valami jó lehetőség, akkor megyünk játszani emellett is.

– Valamennyi anyagotok meghallgatható, letölthetõ. Ezek szerint ti is látjátok (ki nem…), hogy ez az egyik legbiztosabb módja, hogy a zenétek eljusson a közönséghez?

– Részben igen. Amikor Bráti kilépett a zenekarból, az összes vele megjelent anyagunkat ingyenesen letölthetővé tettük a bancamp oldalunkon, mintegy összegezve, lezárva ezzel a “Bokodi-korszakot”.
Amúgy becsületkasszás a megfejtés, szóval nem sértődünk meg, ha valaki esetleg dobna a perselybe 🙂 A tény attól még tény marad: kicsi a fizetőképes kereslet, mi meg egyébként sem a pénz miatt csináljuk ezt az egészet. Aki akarja, az úgyis letölti az ncore-ról, így legalább látjuk, hányan szedték már le az anyagainkat. Szerencsére egész sokan 🙂

– Végezetül a közelebbi és távolabbi célokról kérdeznélek titeket?

– Távolabbi céljaink között egy új lemez és egy hozzá tartozó videoklip szerepel. Én személy szerint nagyon várom a felvételeket, újat alkotni minden alkalommal ugyanolyan jó érzés. A közelebbi terveink között pedig a koncertezés foglal helyet: November 21-én a Dürer kicsiben leszünk hallhatóak, olyan bandákkal, mint az Anderson Pose, a Sleepless, az Octahed, vagy a Nedo és jómagam dühös project-je, a Hit by a
School Bus.
Az esemény FB linkje: https://www.facebook.com/events/485925741547640/?fref=ts
A koncerten három új dalt már játszunk, szóval van miért izgulni! 🙂 Buli után meg persze koccintunk mindenkivel, ahogy szoktuk.