Burning Full Throttle interjú

Győr Sándor

2015. augusztus 22.

0

2014 elején már interjúztunk a No Man’s Land lemezetek kapcsán, így először is foglaljátok össze az azóta eltelt időszak eseményeit, legyetek szívesek!

Csab: Először is köszönjük a lehetőséget, és a kérdést, jól vagyunk! 🙂
Na, de komolyra fordítva, ugye április 1-jén jelent meg az új anyag Traveler címmel, a felvételek kipihenése után – főleg Ferinek kellett rá idő – elkezdtük szétszórni, ahová a lehetőségeink engedték, pár helyről kaptunk is vissza kritikát. CD-t is csináltattunk, ami elég pofásra sikeredett a vinil dizájnnal, ahogy időnk engedi, igyekszünk zenélni mindenhol, ahová hívnak.

Feri: Túl vagyunk egy sikeres lemezbemutatón és egy-két koncerten, ugyan a nyáron kicsit szétestünk, de szeptemberben újra indul a verkli.

Milyen visszhangja volt az albumnak?

Cs: Amikor kitűztük a megjelenés dátumát, na akkor indult be igazán nálam a zabszem, hogy milyen véleménnyel lesznek az emberek. De szerencsére alaptalanul, mert a magyar oldalról is sokan jelezték, hogy jól sikerült, és a kritikákban is jól értékelték. A változást mi is éreztük az előző lemezhez képest, és ezek szerint ezt a külső fülek is jól fogadták.

F: Nagyon jók voltak a visszajelzések itthonról és külföldről is. A stoner, és a közeli berkekben is. Sokan megjegyezték, hogy hallatszik a fejlődés annak ellenére, hogy semmilyen megváltás nem történt az új anyagon.

Megnyitott esetleg újabb kapukat? (koncertlehetőség, stb)

Cs: Én úgy vettem észre, hogy most a hazai figyelem volt jobban a bandán, aminek nagyon örülök, hiszen inkább az itthoniaknak játszunk szívesen, még ha a külföldi buliktól sem zárkózunk el. Így több blog, magazin írt vagy adott hírt rólunk, hazai és külföldi rádióban is szerepelt pár számunk, és több koncert- és fesztiválmeghívás is előkerült. És ami nagyon, de nagyon fontos nekünk, a facebookon is több pipát kaptunk!
Ez persze nem igaz… hehe 🙂

Burning Full Throttle – Traveler by Burning Full Throttle

Ti is meghallgathatóvá és letölthetővé tettétek a lemezt, de készült CD is. Volt meglepő helyszín, ahonnan rendeltek?

Cs: Az eddigi legérdekesebb megkeresés egy marokkói sráctól érkezett, akinek nagyon tetszett a zene, a felvarróink, a jelvények és panaszolta, hogy náluk ilyen dolgokat nehéz beszerezni. Annyira megörültünk, hogy ilyen helyre is eljutott az „üzenetünk”, hogy össze is dobtunk neki egy csomagot. De kaptunk már dicsérő szavakat Japánból, Dél-Amerikából, Spanyolországból is.

F: Egy kisebb svéd kiadó is rendelt tőlünk pár darab CD-t.

Ez az első lemez, amit a jelen felállás írt meg és rögzített. Volt valami, amit másképp csináltatok, mint az előző lemeznél?

Cs: Én pont akkor csatlakoztam a zenekarhoz, amikor a No Man’s Land felvételei már elkészültek, így erről majd a többiek beszámolnak. Amit tudok, hogy a felvételek most teljes egészében a „Burning Barlang” belsejében készültek, Feri házának a pinyójában, ott ahol próbálunk is. Sok telefüstölt munkaóra után, Feri ki is keverte a kész anyagot.
Nem volt neki könnyű, de szerintem eléggé jó munkát végzett, és úgy szól, ahogy mi szeretnénk. Nyilván így visszanézve lesz, amit technikailag másképp fogunk csinálni legközelebb, de azt majd meglátjátok. 🙂

F: Az első lemezt Koncz Matyival vettük fel a Perfect Noise Studio-ban, Traveler már saját stúdiómunka. Ugyan megvannak a „kezdők betegségei” a felvételnek, de ahhoz képest elég jól sikerült.

Mennyire befolyásolt titeket a No Man’s Land? Úgy értem, elég jó kritikákat kaptatok, a közönség is szereti/szerette, okozott ez valamit a dalszerzés során?

Cs: Egyértelműen jó érzés a pozitív visszhang, főleg egy ilyen nem éppen „fő sodrásban lévő” zenekarnak, így nyilván merészebbek lettünk. Próbálgattunk több effektet, dallamot belerakni, de azért vigyáztuk, hogy a béeftés jellege se tűnjön el. Részemről elég változatosra sikerült az új anyag.

F: Nem hiszem, de az is igaz, ha senkinek nem tetszett volna az első lemez, biztos szarul éreztük volna magunk. 🙂

Killer Miller: Az a legjobb a Traveler lemezben, hogy elemien lendületes lett. A változatossága mellett végig dübörög a driverock, amit felold, – egyfajta levezetésként – maga a címadó szám, az egész anyagot megkoronázva. 🙂

Ahogy azt a lemezismertetőben is említettem, mintha szabadabban alkottatok volna most. Minek köszönhető ez?

Cs: A kíváncsiságnak főleg! Meg valami újabbat, egyedibbet akartunk megszólaltatni, semmi nagy varázslat. Meg persze a tagcserével valószínűleg én is hoztam talán valami más dolgot bandába, ez is befolyásoló lehetett. Bár lehet, ezt csak én gondlom így… hehe 🙂

F: Hát ezt csak a Csabi gondolja így. 🙂
Az nyilván szerepet játszott, hogy Béci helyét Csabi vette át a gitár poszton és ezt a lemezt már vele írtuk, és persze nyilván mi is változunk az idő folyásával.

Ismét tetten érhető az amerikai autó mániátok. Összejött már az El Camino?

Cs: Jaja persze, gyűjtünk rá a lemezek eladásából, az a cél. Eddig kávéra gubiztunk, most erre. Fejlődünk! 🙂 De ha más nem, egy matchbox-ot biztos szerzek! Mondjuk egy amerikai autós találkozón se lenne rossz játszani, már csak a kocsik miatt is. Biztos mentenénk egyet! 😉

F: Eddig csak egy öreg Ford Taunus jött össze, bár az is megadta magát. Ahogy Csabi mondja tervbe van véve, csak az antiszupersztár szerepben, nagyon lassan dől a lé. 🙂

Az El Camino című dalban az ismert zarándokútra is asszociáltatok vagy csak az autó a téma?

Cs: Mindkettőre! Bár mindenki döntse el persze maga, mit szeretne kiragadni belőle, ezt a választási jogot meghagyjuk! 🙂 Semmi nagy filozófiát nem akartunk belerakni, de mindenképp összeköthető az út és az eszköz, amivel a utazás létrejön, ami alatt látsz, felfedezel jó vagy rossz dolgokat akár gyalog, vagy kocsival. Meg persze ott a részlet a Névtelen Utazó krónikájából, ami az egész sztorit összefogja, leírja. De ha csak
egyszerűen, száguldani vagy poroszkálni akar valaki a dal alatt, arra is tökéletesen alkalmas. 🙂

F: Ugyan a számok írásánál nem volt semmilyen sztori koncepció, de amikor a számsorrenden agyaltunk, egyszer csak adta magát a történet, ami szerintem inkább egyfajta zarándok út, a mi egyszerű felfogásunkban.

K.M.: Igen, ez így van, ha jól emlékszem az alapkoncepció Bandi ötlete volt, megdumáltuk, azután ez lett belőle. Amikor pedig az egész anyagot egyben hallgatni kezdtem egyből azt gondoltam, elég ütős lett.

A Traveler dalotok eléggé elszállós lett. De az új lemeznél egyébként is azt érzem, bátrabban írtátok a dalokat. Tudatosan feszegetitek a határokat?

Cs: Na igen. Aki esetleg követte az előző anyagot, vagy meghallgatta az újat, annak is észrevehető lesz talán, hogy ez a szám a leginkább nem „burninges”, de valahol mégis.
Nekem iszonyat hatás volt, amikor megírtuk, és szinte rövid idő alatt összeállt a váza, és egyáltalán nem volt tudatos az, hogy ilyen lett. Mi is éreztük az energiát a számból, és akiknek még a megjelenés előtt megmutattuk, ők is azt mondták, hogy ez most mi volt?
Már az eddigi számainkhoz képest. Az énektémát is iszonyat eltalálta Bandi, a hideg rázz ha játsszuk. Má’ Bandi miatt! 😉

F: Á, csak vettem egy stratocaster gityót, és ez szólt jól rajta. 🙂

K.M.: Mint, ahogy az előbb említettem az egész lemezt hallgatva jó érzés tölt el – mintha megunhatatlan lenne -, de talán az a legjobb benne, hogy a Traveler dal egyfajta összegzés a végigfutó gondolatmenet végén.

Kérem, hogy mindkét lemezről nevezzetek meg egy-egy dalt, ami a személyes kedvencetek! Ha gondoljátok, azt is, hogy miért.

Cs: Amikor még nem voltam a zenekar tagja, és voltam BFT bulin, a Downtown Paradise volt a legelső, amit kiszúrtam magamnak. Mocskos, húzós, remek refrén. A második anyagról, a Traveler mellet, a Big Boobs and Booze, ami egy közönség énekeltetős, pattogós szám, és kizárólag marketing szempontból, az egyik legbulizósabb címmel rendelkezik! 🙂

F: A The one to blame az elsőről, és River of Tears a másodikról. De igazából nem tudom miért, mivel minden számunk egyforma. 🙂

K.M.: Nekem mindegyik szám személyes kedvenc, mivel mind saját, közös munka eredménye, mindegyik más érzéseket ad zenélés, vagy hallgatás közben. Ugyanígy más érzéseket adhat a hallgatónak, ezért is lehetnek külön-külön kedvencei bárkinek. Az biztos, mindkét lemezt szívesen meghallgatom, játszom, mivel energiával tölt fel, felszabadít, további pörgésre késztet, koncert közben élvezem a zenei hatást és a játékot is.
Viszont, ha mindenképpen választanom kell az elsőről talán a Why?, a No Sleep Till Mexico, a Downtown Paradise, a másodikról a Big Boobs And Booze, a Harder, Faster, Stoner, a Moonshine Runners, a Desert Monster és a Traveler-t nem hagyhatom ki….szóval mindegyik…. 🙂

Az élő fellépésekről milyen tapasztalataitok vannak? Mennyire működnek az újabb szerzemények?

Cs: Pár számot, mint a Harder, Faster, Stoner, a Moonshine Runners, vagy a Desert Monster már volt a szettlista része, és azok közül a Monster volt az amire többen is mondták, hogy jól sikerült! Gondolom a közepén lévő zuza-rész miatt, amit mi is élvezünk taposni.

F: Vagy hazudnak, és akkor egy rakás fos az egész, ha viszont igazat mondanak, akkor egész jól működnek a dalok koncerten is.

K.M.: Részemről megpróbáltam maximálisan odatenni magam a játékban, mint minden koncerten. Jól sikerülhetett, mert ezzel kapcsolatban is voltak nagyon pozitív visszajelzések, aminek nagyon örülök.

Úgy tudom, nemrég játszottatok az AlpárFeszten, Mesélnétek róla?

Cs: Na, az a mi sajna kimaradt, és nagyon sajnáljuk is, de az emberi tényező néha közbe szól, így kénytelenek voltunk lemondani. De jövőre mindenképp elmegyünk, és pótoljuk.
Én voltam a fesztiválon ennek ellenére, és nagyon hangulatos kis ivászatra sikerült, remek zenekarokkal!
Amúgy előpótlásként, ha minden jól megy, szeptember 11-én megint megyünk Tiszaalpárra játszani, ahol a Vendetta INC., és a Let The Cigar Die vendégei leszünk. Imádjuk a helyet, a közönséget, így szívesen megyünk oda.

A lemezbemutatóval elégedettek vagytok?

Cs: Eszméletlen volt! Én nem is gondoltam, hogy ennyien eljönnek még vidékről is, hogy meghallgassák az új anyagot, ami elég inspiráló volt.

K.M.: Igen, a lehető legjobban sikerült! Csúcs szuper volt, hogy vidékről is sokan jöttek megnézni, meghallgatni minket. Kiderült az is, hogy a promóciós előzmények, amibe a lehetőségeinkhez mérten mindent maximálisan beleadtunk, elég jól sikerültek. Megérte.

További tervek?

Cs: Egyelőre promózzuk az anyagot, amíg még frissnek hat, próbálunk minél több felkérésnek eleget tenni, és sokat próbálni. Dal ötlet is van bőven, mert Feri kifogyhatatlan, szóval azzal sincs baj.
Ami most elsődleges, az egy remek program összerakása a szeptember 17-ei bulira a KVLT-ba, ahol a Karaul mellett, a Stoned Jesus, és a svéd Greenleaf előzenekaraként játszunk majd! Várjuk nagyon! Aztán meglátjuk!
Még egyszer köszönjük!