Adott egy kultikus csapat, mely mára legendává vált a teljesítményének és a körülményeknek köszönhetően. Ráadásul egy olyan bandáról beszélünk, amely egy olyan időszakban volt képes sikeressé válni, amikor amúgy a zeneipar nem épp a keménykötésű metal csapatokat favorizálta. Még tovább menve, ez a csapat számos zenekart inspirált, tagjai – főképp a tragikus sorsú gitáros – rengeteg fiatal zenész példaképe lett. Bizonyítják ezt a világszerte – nálunk is hagyományosan – megrendezésre kerülő emlékestek is.

A Pantera tehát megkerülhetetlen, ha a metalról van szó, s olyan renoméjuk van, hogy Dime sajnálatos halálának ellenére máig rengetegen igyekeznek azon, hogy valaki – leginkább Zakk Wylde-ot emlegetik az időről-időre megjelenő pletykák – a helyére álljon és legalábbis néhány buli erejéig ismét hallhassuk a halhatatlan dalokat. Ebben a kérdésben nem foglalnék állást, de nyilván lenne rá igény.

Nos, aki kicsit is ismeri a csapatot, annak talán nem is kell bemutatni milyen az életművük, és talán azt sem, hogy az egykori tagok mivel is foglalkoznak manapság. Phil-nek ott a Down, a Superjoint, meg egyéb projektek, Vinnie a Hellyeah nevű zenekarban dobol és ott van Rex, aki a Kill Devil Hill-ben érdekelt, de a legfrisebb hírek szerint most épp egy szólóanyagon is dolgozik.
A Pantera tagjai között ő – számomra legalábbis – kicsit szürke eminenciásnak tűnt a csapat aktív éveiben, azonban ez, mint a könyvéből kiderült, a látszat csalt.

Nos, elérkeztünk hát a 2013-ban eredetileg Official Truth, 101 Proof: The Inside Story of Pantera címmel megjelent könyvhöz, amit egy különleges, nyugodtan kijelenethető, hogy a világon egyedülálló módon vehette a kezébe a hazai olvasótábor. Többször hírt adtunk a Facebook-on alakult 333-an az első magyar Pantera könyvért! elnevezésű csoportról, amely mögött két elhivatott és hiteles arc – Dudich Ákos újságíró, fordító és Horváth Isván, azaz a Fresh Fabrik, Neck Sprain, stb. zenekarok éléről ismert Pityesz – állt. Interjút is készítettem velük a könyv kapcsán, amiből szintén sütött az elhivatottságuk, ahogy a közösségi médiát használták a hazai underground összefogására és alulról építkezve adták ki Rex és Mark Eglington művét a Pantera igaz története – Belső szemmel címen.
Olyannyira különleges a dolog, hogy a magyar kiadás előszavát Rex Brown csak nekünk, hazai rajongóknak címezte és hazai vonatkozású fotók is kerültek bele. További hozzáadott érték, hogy az előrendelésben részt vevők neve ott díszeleg egy-egy lap tetején. Valamint arra is volt ereje és ideje a srácoknak, hogy egy külön könyvbemutatót is összehozzanak. Ráadásnak készült póló is.

De nézzük, miért is érdemes elolvasni a bő 260 oldalas könyvet!
Nem nevezném egyértelműen sem önéletrajznak, sem kizárólag a Pantera történet krónikájának, mert azt maga a szerző is kijelenti, hogy ez egy szubjektív, az ő szemszögéből elmesélt története az életének.
A könyvet olvasva valóban olyan érzésem volt, mintha kötetlen baráti beszélgetés során hallanám Rex történetét.
Annyiban felfogható életrajznak, hogy a gyerekéveitől követhetjük a pályáját, az iskolai éveit, kapcsolatba kerülését a zenével, a rock and rollal. Korai zenekarait is megismerhetjük, meg azt is, hogyan és mivel kereste meg a betevőt (időnként finoman szólva sem legális módszerekkel…).

Természetesen a mű legnagyobb részét a Pantera sztorija adja, amibe igazán Phil belépésével látunk bele részletesebben. Roppant érdekes olvasmány, hisz egy olyan korszakba enged bepillantást, amit valljunk be, itthon kevesen ismerhettek akkor. Abban az időben ugye még messze nem volt szabad az információáramlás, de a sztárokat – mert valljuk be, a Vulgar és a Far Beyond lemezekkel egyértelűen azzá lettek – is más szemmel néztük akkor.
Szóval itt megismerhetjük a bandát a kialakulásától a kezdeti bizonytalan lépéseken és a siker feldolgozásán, illetve annak így vagy úgy történő kezelésén át a csapat végnapjaiig.
Igazság szerint nekem a könyv alapján az jött le, hogy minden hibája ellenére Rex volt a – hogy is fogalmazzak – legkörültekintőbb a zenekar körüli zenaipari és üzleti ügyeket, illetve a kiadói és menedzseri kapcsolatokat tekintve is. Na, bevallottan ő sem egyből látott át mindent, mégis jóval értelmesebb döntéseket hozott, mint például az Abbott tesók. Ez persze nem véletlen, hiszen már 2004 környékén elkezdte beleásni magát a zeneipar biznisz részébe is.

A könyv kényes része a zenekar utolsó időszakát és Dime halálának körülményeit, valamint az azóta a Phil – Vinnie ellentétet és Rex érzéseit és álláspontját taglaló rész.
Roppant érdekes “végigélni” azt, amikor egy kvázi családként működő csapat széthullik és az addig szinte testvérekként élő (Rex sokáig lakott az Abbott házban) tagok között megromlik a viszony.
Úgy gondolom, hiba és álszentség lett volna, ha az alkohol, drog és pszichikai problémákat a szőnyeg alá söpri, de ez nem történt meg, s talán így kissé érthetőbb is lesz, miért is jutott el a siker csúcsáról a mélybe a Pantera.
A könyvből természetesen nem marad ki a Down sem. Az ott történtekről (alakulás, a Katrina utáni élet, Rex kiszállása) is olvashatunk érdekességeket. De a legvégén már említi a friss bandáját, az azóta már két lemezt is megjelentető Kill Devil Hill-t is.

A könyv szerkezete sem a megszokott, a történethez kapcsolódóan itt-ott mások is hozzáfűznek részleteket (ex-feleség, Dime és Phil barátnője, de még a csapat első énekese is megszólal, hogy csak néhányat említsek).
Végszóként mit is írhatnék? Azt hiszem a könyv kiadására szerveződött csoportunk jelszavává vált “RE-SPECT!” megfelelő lesz.
Ákos és Pityesz! Köszi mindent!

S hogy hogyan tovább? Az underground könyvkiadás nem áll meg.
Készül a következő könyv, ami Max Cavalera életrajza lesz. A kiadásra szerveződött csoporthoz ITT tudtok csatlakozni. IDE kattinva pedig meg is tudjátok rendelni a könyveket.