Storm
Nordavind

(1995)

kukko

2005. október 3.

0

Pontszám

10

Storm: Nordavind (1994, Moonfog) Adva van 3 kiváló muzsikus: FENRIZ (Darkthrone; Isengard, az albumon Herr Nagell), SATYR (Satyricon; Eibon) és KARI Rueslätten (The 3rd and the mortal). Mindannyian Norvégiából származnak, és szeretik a saját népzenéjüket. Ők hárman összeálltak, és megcsinálták a Storm projecktet, és kiadták (Satyr kiadója a Moonfog) a Nordavindet. Az album műfaja folk metál, a Thyrfingnél Einherjernél hallhattunk hasonlókat. Rövid bevezető után (tengermorajlás, szél stb.) kezdődik a Mellom bakkar og berg, vagyis hogy hegyek és dombok között találták meg a norvégok hazájukat. Jól eltalált, kőkemény riffek, a férfi és a női ének párbeszéde, és a Satyr károgása (alig párszor hallható egyébként ilyen benne, úgyhogy azoknak is ajánlom, akik nem hallgatnak „hörgős zenét”) azonnal megteremti az atmoszférát, ami az egész albumot jellemzi. A következő két szám: Haavard Hedde, Villemann, mindkettő hasonlóan jó riffekkel, Ferniz kellemes énekhangjával, és Satyr gitárjátékával. A következő szám a Nagellstev (Nagell éneke) csak énekkel, és dobbal, gitárok nélkül. Van még egy hasonló szám az albumon, a 8. Lokk, amit csak Kari énekel. A Nagellstev után jön a lemez leggyorsabb száma az Oppi fjellet, kiabálásba forduló reflénjével, csatára buzdító üvöltésekkel. A Langt botri lia az album (szerintem) legerősebb dala, kiváló, erőtől duzzadó gitártémákkal, Rueslatten gyönyörű hangjával. Ezután jön a már említett Lokk, majd a Noregsgard. A lemezt egy outró zárja (Ulferd), akusztikus gitártémával. Aki szereti a stílust (Satyricon, Darkthrone kedvelők!), annak kötelező, aki nem, annak is érdemes meghallgatni, akinek én eddig mutattam, azok közül mindenkinek tetszett. Bátran ajánlom mindenkinek aki, szereti a népzenét, heavy, black metált, vagy általában a skandináv zenéket.