Nem vagyok nagy Cannibal fan, de ez a válogatás tetszett. Hülyeségnek
tűnhet amit mondok most, de a CC „harmonikus” zenéje tök jól
hallgatható, szóval olyan OK. Az album ha jól látom, időrendben halad
a dalokkal. Az első felét inkább gyorsabb tempójú „összevissza” nóták
teszik ki, ezek nem tetszenek annyira. Nem úgy mint a második felén
lévő újabb dalok. Ezek inkább közép és lassú tempóban mozognak, és
sokkal jobb feelingjük van. Furcsa, hogy a dalszövegeknek szintén
vonzó hatása van. Az egyszerű kántálások paradox módon tök jó
hangulatot tudnak teremteni a brutális dalszövegekkel, amik szintén
könnyen érthetőek. Egyfajta harmonikus állapot jellemzi a CCt, ami
talán csak annyit jelent, hogy minden a helyén, minden OK, és ez az
igazi death metal, nem holmi fércmű. Itt a hörgést is jobban bírom.
Most nem akarok hülyeséget mondani, de Chris Barnes-ra emlékeztet.
Nem tudom ki produkálja ezeket, de ugyanúgy vannak sikítások is mint
az SFUban és ez sokat dob a CC zenéjén szerintem. Amúgy a SFU-t
jobban szeretem, de ez meg a magánügyem.
Szóval Cannibal Corpse kedvelőknek kötelező, már csak azért is mert
eredetiben nagyon ritka példány a lemez, ahogy az infóban is
olvasható. Death metal hallgatóknak szintén ajánlott, és végül is
bárkinek, akit a stílus alapvető ismérvei nem riasztanak el. (hisz a
Cannibal Corpse death metal alapvetés egyúttal)
Hadd mondjak el egy érdekességet:
Életem első igazi extrém metal hallgatása a Vile nevű CC album volt
úgy 6-7 évvel ezelőtt. Igazából senki nem mondta nekem, hogy ez death
metal meg hogy ez mifán terem, szóval nem nyerte el a tetszésem.
(majdnem okádtam tőle, meg a srác akivel átvetettem az is)
Szóval így változik a világ…
Egyébként az amerikaiak más stílusokkal ellentétben death metalban
tarolnak. Az SFU mellett nagyon jó még a The Black Dahlia Murder és a
másik nagy kedvencem a Kataklysm.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.