Rammstein
Rosenrot

(2005)

2005. november 17.

0

Pontszám

7

Örülök, hogy a lehetőségeimhez képest ilyen hamar hozzájutottam Rammsteinék legújabb CDjéhez, így magamra vállalom a feladatot, hogy egy kis ismertetőt írjak róla.

Nos a Benzin-t már régóta ismerem, mivel promoként már korábban be lehetett szerezni. Akkor még nem mertem levonni messzemenő következtetéseket, de tény, hogy egy baromi erős nóta. Az első, ami megütötte a fülemet, az a nagyon jó hangzás. A dalszöveg az szokásosan bugyuta, de ezt már megszokhattuk. 🙂 A zenei megmozdulások egyébként ama szöveg tökéletes alteregói. Hallani a gyárak morgását, érezni a kiszolgáltatottságot, amit az énekes az olaj számos felhasználási területével tudatosít bennünk.
A következő nóta is nagyon masszív, mondhatni pusztító. Amire felfigyeltem, hogy a samplerek, ha lehet most még többet vannak használva mint bármikor korábban. (ez a további számokban már nem jellemző) Az embertelen atmoszféra talán így mégjobban átérződik, bár el kell mondjam, engem nem ezek a dalok szoktak lenyűgözni, sokkal inkább a hagyományos, lírai hangvételűek. (pl. Amour, Nebel, stb.) Most is ilyenre várok, remélem nem hagynak cserben.

Nem kívánok egyesével továbbmenni a többin is, de azt kell mondjam így két hallgatás után, hogy nem nyűgözött le a lemez. Mondom ezt annak ellenére, hogy elég változatos; Te Quiero Puta!-latinos stílus, Zerstören-keleties hangulatú kezdés. Sőt akkor még nem mondtam, hogy a hatos szám egy duett az általam nem ismert Sharleen Spiterivel, ami szintén egész jó, de mégsem győz meg.
Sőt az igényeimet kielégítendő, a lemez második részén ott sorjáznak a líraibb hangvételű dalok, de egyik sem csap pofán. Sajnálom, mert a RS-től többet vártam. Biztos, hogy a manapság megjelenő 100 lemezből 80-at felülmúl, de az előzmények tekintetében (Reise Reise, stb.) ez kevés.

A lemez legjobb dala szerintem a Mann gegen Mann.

Sajnálom, talán majd az idő előrehaladtával változik a helyzet.