Rhapsody
Live in Canada 2005 – The Dark Secret

(2005)

war

2006. február 17.

0

Pontszám

9

Eljött az a pillanat, amikor „kezünkben” (az idézőjel nagyon is megindokolt, hisz sokatoknak ez a koncertalbum a zenekar honlapján letölthetővé tett sűrített formátumban van meg) tarthatjuk a Hollywood metal feltalálóinak élő lemezét. Tudom, hogy nem láthatjátok arcomon a széles vigyort miközben ezt írom, de bevallom, hogy nagyon mulattat az a görcsös ragaszkodás az általuk tökélyre fejlesztett epikus stílushoz, mely évek óta helyben való stagnáláshoz vezetett. Tegyük oda, valami hihetetlen profizmus és hozzáértés rejtőzik bennük. Nem is csoda, hogy bizonyos Manowar nevű formáció is megsétáltatta őket egy Észak-amerikai koncertúton, mely zenekar a halom nagyszerű kvalitásuk mellet a heavy metal giccs megteremtője is egyben.

A június 15. Montreál-i koncert rögzítésre is került, melyet utólagosan Sascha Paeth átgyúrt egy stúdió mélyén, a zenekar most pedig piacra illetve internetre (ha 24 órára is) dobta, mint egy bizonyítékául ennek a legendás turnénak. A több ezer fanatikus hangja nagyjából mindent elárul nekünk, hogy milyen hangulat uralkodott.

Ami alatt a Dark Secret intro folyamatos kórusszólamokat és markáns billentyűtémákkal árasztja el a türelmetlen publikumot, megszakítva csupán annyi ideig, míg Christopher Lee csodálatos hangjával harcba invitálja az 5 tagú rohamosztagot, van némi idő a borítón is elmerengni. A legnyomasztóbb és legkevésbé teátrális az egész Rhapsody diszkográfiából. Nincs több idő a további elmélkedésekre, mert az Unholy Warcry-al elszabadul a mindent elsöprő rifforgia és szinti páros, mely mintha tenyerébe venne és egyenesen a Helm’s Deep-i ostrom kellős közepébe tenne le.

Az 5 legendás harcosnak, némi tüzérségi (olvasd: szinti meg kórus) támogatással, sikerül reprodukálnia a színpadon azt a mágikus hangulatot, melyre minden fémszívű rajongó vágyik, akik sárkányos, mitikus mesékben élnek, mondjuk naponta, úgy éjfél körül. Legnagyobb formában a rohamosztag legelső tagja van, akit Fabio Lione-nek hívnak, aki szinte száz százalékig kiénekli az albumokon hallható énektémákat… ami nem semmi, jegyezzem meg itt és most, nagy sebességgel. Kitűnő teljesítmény. A pár elvétett hangot az ember nem is akarja észrevenni. Tulajdonképpen ez az egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni, a zenészek olyan tökéletes hangszeres produkciót demonstrálnak, ami higgyétek el, nagyon ritka. Ha nem zajongna az ostromlott tömeg (olvasd: több ezres közönség), azt se tudnánk, hogy valójában egy élő lemezt hallgatunk. Na meg ott vannak a Lione francia összekötőszövegei. Nagyszerű kiejtéssel rendelkezik.

A támadási pontokat nagyszerű stratégiai (olvasd: a dalok listája) hozzáértéssel tervezték meg. Nem erőltetnek egy adott albumot, mindenki kedvére turkálhat, minden korszak rajongói ki lettek elégítve. Ahogy elhallgattam ezt az albumot, arra a következtetésre jutottam, hogy jobb lesz újra előkeresni az utolsó albumokat és áthallgatni. Lehet, hogy igazságtalanul kerültek a kukába???

Figyelembe véve a szinte áldozat nélküli (olvasd: hibátlan előadásmód) sikeres ostromot, akár egy bestof Rhapsody-nak is titulálhatjuk a jelen ismertető élő albumát. Egy olyan egyénnek, aki eddig soha nem hallotta az olaszok zenéjét, nagyszerű kezdés. De azt hiszem, az lesz a helyes, ha mindannyian meghallgatjátok ezt az albumot. Nekem ez egy 9-es.

Felállás:
Fabio Lione – ének
Luca Turilli – ének
Alex Staropoli – szinti
Patrice Guers – basszus
Alex Holzwarth – dob
Dominique Leurquin – gitár

Kiadó: Magic Circle Music