Inner Sea
Whit Of The Night Ep
Az Inner Sea zenekar 2002 végén alakult a Jolly Roger zenekar tagjaiból. 2003 februárjában rögzítették az első demó felvételüket „Enter the twilight zone” címmel, melyet nem bocsátottak kereskedelmi forgalomba. 2005 tavaszán a MyMusic.hu oldal által meghirdetett szavazáson a hónap zenekarának választották meg őket. 2006 novemberében jelent meg a „Whit of the night” kislemezük. A stílusuk saját meghatározásuk szerint Atmospheric dark light metal. A tagok széles zenei ízlésének megfelelően nyomokban felfedezhetők az alábbi együttesek hatásai: Lake of Tears, Type O Negative, Running Wild, Rhapsody stb.
A zenekari tagságot Mikót Erzsébet – ének, Heicman István – basszusgitár, Mészáros Csaba – gitár, Pronin Dmitrij – billentyű, Soós József dob alkotja.
A cd már önmagában is egy igényes kiszerelés, amely egy szerzői kiadásban megjelent kislemez szintjét bőven eléri, sőt még túl is teljesíti.:)
Huszonnégy percnyi kellemes zenehallgatás részesévé váltam, amikor meghallgattam az Inner Sea dalait. Intrónak egy csendes nyugtató instrumentális bevezetőt hallhatunk, amely kellemes ringató érzésekkel veszi körül a hallgatót. A folytatásban a Waves of tomorrow, amit egyben a kislemez legkiemelkedőbb számának tartok, nagyon lenyűgöző dallamok között találhatjuk magunkat. Jó billentyűtémák, hangulatos gitárszólók, férfi-női ének tökéletes harmóniája jellemző, és egyéb kecsegtető csemegét is fel lehet fedezni a zenében.
Talán mintha összekevernénk a Lake of Tears és a Rhapsody zenéjét és vinnénk bele egy kis doom metal érzetet. Többszöri meghallgatás után is nagyon jónak mondható a szám. Régen hallottam ilyen finom dallamokat, még ha nem is túl eredeti mindegyik, de akkor is OK. A The rain egy kicsit szomorkásabb búsabb érzetet áraszt, kicsit talán Lake of Tears-szesebb. Mintha őszi időben kint állnánk, szomorkásan elhagyatva, lengedez a szellő és a tündéri ének meg-meglegyint. Odasuhan mellénk egy mesés táj, egy érzés, és harmónia. Ezután visszarepülünk 1524-be pontosabban április 12-ére. Talán egy kicsivel ez laposabb szerzemény, de a félreértések elkerülése végett, nem kell rosszra gondolni. Távolból érezhetően megjelennek a színpompák, egy-egy gitárcsikorgás, melankolikus ízzel átitatott merengés.
A billentyűtéma nagyon jó hangulatot és élvezetet ad az instrumentális daluknak. Az utolsó számban egy hangulatos kezdésnek lehetünk tanúi, majd szétárad ereikben a doom metal muzsikája és jönnek a vidítóan szomorkás vokálok. Szerintem nagyon jól kiegészíti egymást a két énekes. Mindkettő fontos szerepet tölt be a zenében. Nem sok kivetnivalóm van a kislemez kapcsán. Egyedül a hangzás az, ami egy kicsit jobb is lehetne, de azt tudjuk, nagyon nehéz egy kezdő csapatnak. Mindenkinek ajánlom a zenéjüket, sok mindenki megtalálhatja a zenében azt, amitől jól érezheti magát.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.