Anata
The Conductor’s Departure

Őszintén megvallom, életemben nem hallottam még az Anata nevű formációról, de ha jól tudom, egy svéd death metal bandáról van szó, amelynek negyedik lemeze a The Conductor’s Departure, holott már 1993 óta léteznek. Nem tipikus svéd death metalt játszanak és a sebességmánia sem nagyon mondható el róluk. Vannak persze begyorsulások, de grind tempóra nem kell gondolni, inkább összetett riffekben gondolkodnak, a technikás dolgok felől közelednek a zenéhez.

Elsőre elég nehéz is felfogni, hogy tulajdonképpen mi merre szól. Fredrik Schälin énekes/gitáros mély bömbölése nem sokat tesz hozzá a zenéhez . Az, hogy a két gitáros ért a hangszeréhez, nem kérdéses és a dobos Conny Pettersson is elég változatosan ütöget. Mégis valami hiányzik, akárhányszor hallgatom meg a lemezt. Beteszi az ember, leül és csak hallja, hogy jó, ami megy, de nem marad meg belőlük semmi, mintha csak fogták volna és összerakták volna a jó témákat. Tudom a death metal nem a fogósságról szól, de én akkor is szeretem, ha megmarad bennem valami. Néha meg eléggé összevisszaságnak tűnik az egész, jó példa erre a „Cold Heart Forged In Hell” dal, ami szinte már idegesítő. Meg ahogy a négyes „The Great Juggler”-be megpróbálkoznak valami refrénszerűséggel az borzalmas, mint ahogy a hosszan elnyújtott szinte doom-ossan lassú „Would Dream Of Blood” sem fogott meg.

Szerintem a legjobb dal a lemezen „Renunciation” , és amit az utolsó címadóban művelnek, az se semmi. Leborulok a zenei felkészültségük előtt és szeretem is a technikás death metalt, de nekik valahogy nem sikerült megfogniuk. 6 pont a dalokra de +1 jár amiért profin tudnak zenélni. Sajnálom.

Kiadó:
Earache Records

Honlap:
http://www.anata.se/