Gorgoroth
Ad Majorem Sathanas Gloriam

(2006)

Lecso

2007. január 11.

0

Pontszám

10

Nagyon megörültem, mikor a Gorgoroth kiadta ezt a lemezt, mivel eddigi albumaikkal is ékesítették a stílust.
A kezdő tétel, Wound Upon Wound kezdeti darálásával már felkeltette az érdeklődésem. Frost nem kíméli a bőröket, és püföli rendesen a dobokat. Első hallásra meglepő volt, hogy ilyen „hirtelen” indul a lemez, de ez csak először volt furcsa. A Carving a Giant tempóban már egy fokkal viszafogottabb, ennek ellenére talán sokkal komorabb hangulata van. A dal végére szinte le is lassúlnak, amit rögtön a God Seed hamar el is oszlat. Nagyon jól eltalálták a tempó váltásokat, és nem hullanak szét a témak, nagyon egybe vannak. A közepére érve ismét egy hatalmas tempó váltás, ami nagyon fel tudja frissíteni a hallgató számára a zenét, és ezek a momentumok megragadnak. Elérkeztünk a számomra legjobbnak ítélt számhoz a Sign of an Open Eyes-hoz. Ez a dal szinte egy monoton zakatolással indul, majd egy halk kis gitár dallam hallatszik a háttérből, amire az ember felkapja a fejét. Az ilyen apróságok teszik változatossá, érdekessé a zenét. Gaahl itt hasonlóképp mormolja a szöveget, ahogy azt anno tette az Incip Satan albumon az An excert of x-ben (egyébkén az egész zene felépítese nagyon hasonló). Itt is megtalálható az a bizonyos „törés” a témában, amit eddig tapasztalhattunk, ami kicsit megszakítja a dal eddigi monotonitását. A White Seed első fele azt a gondolatot váltotta ki belőlem, hogy ez mintha a rég underground hangzású Gorgoroth lenne. Aztán szép lassan eloszlik ez a gondolat, és előjön a friss letisztult hangzás. Az Exit hihetetlen sebességel indul, Frost mester itt sem kíméli a dobot, a gitár is nagyon jól hangzik. Az Exit-ben nincs akkora ritmus váltás, mint a többi tételben, szinte végig darálják a 3 percet, és a végére hagytak egy kis lassulást. Az Untamed Forces szintén egy tipikus Gorgoroth szerzemény. Nyers, durva, és szélsebes. Itt Gaahl-nak kicsit mintha más lenne a hangja, kicsit talán mélyebb, erősebb. El is érkeztünk az utolsó tételhez a Prosperity and Beauty-hoz. Szerintem tökéletes befejezése egy jó lemeznek. Ha valaki végighallgatja az albumot, akkor ennél a track-nél fogja a lejátszóját, és lejátsza újra az albumot.
Nagyon jól sikerült korong lett, mert megvannak benne azok az elemek, amiket a hallgató újra és újra hallani akar. Sokaktól hallottam, hogy a Gorgoroth már nem a régi, és, hogy már nem is azt játszák, mint régen. Ez véleményem szerint csupán technika fejlődés. Sokkal jobb hangzást értek el, tisztább érthetőbb, letisztultabb. A zene igaz, hogy változott egy kicsit, de nem érzem, hogy rossz irányba. A fanatizmus cseppet sem hagyott alább, SŐT! Néhány komorabb, lassabb számban sokkal érezhetőbb a sötétség, a durvaság. Én ajánlom minden Black Metal fanatikusnak, mert ezt a lemezt évek múlva sem felejtjük el…..