A Vérzivatar két évvel ezelőtt kezdte zenei aktivitását. A fővárosi alakulat eleinte egyetlen személyt takart, majd a 2006-os demo rögzítésekor Khrul dobos csatlakozott Elzeril ének/gitár/basszer mellé.
Az Éjszakai erdő szomorúságát hivatott elénk tárni a négyszámos kiadvány első száma. Szomorúság, fájdalom és sötétség az a három kulcsszó, ami rányomja a bélyegét a gitárokra és énekre egyaránt. Lelki szemeim előtt látom az égő avart, a kivágott fák vérző sebeit, a lehulló falevelek utolsó táncát, s mindazt ami megzavarja az éjszakai erdő háborítatlan békéjét.
A komor felhők az álmokat is beárnyékolják. A Melankólikus halott álmok továbbviszi a már megteremtett mély, depresszív aurát. Khrul dobolása is alábbhagy némileg, mert a zenei részek itt azt követelik meg. Az atmoszféra a Les Legions Noiré bandáiéhoz hasonló, ha létezne a Belketre-nek stúdiólemeze, akkor ez a szám annak diszkográfiájában szó nélkül helyet foglalhatna.
Harmadik a sorban a Séta az örök hó birodalmán keresztül. Instrumentális darabról van szó, a tempó csapongó, váltakozó képet mutat. A gyors részeknél betársul Khrul is, hogy kísérje metsző a gitárt. Érezni azokat a csontig hatoló, jeges fuvallatokat, amik az arcunkba vágnak a kietlen tájon való sétánk alatt. Kár amellett érvelni, hogy remek szerzemény, hiszen mindent elmond az, hogy a szám felkerült a Stygian Shadows duplaszámának cd-mellékletére.
Végezetül tíz és fél percben merenghetünk el a Tűnő folyóparti árnyak cikázó képein. A lassú, már-már nyugtató részeket a váltásokkal egy csapásra viharossá komponálják. Meglehet, hogy azt a pár témát kár volt ilyen hosszú ideig vonni, mert a szám vége így unalomba fullad. Afféle Burzum/Mortiferahoz hasonlítható fájdalmas vegyület.
Eme kiadvány egy átlagos hazai demonál kilóméterekkel érettebb hangzást mutat, ami főként annak tudható be, hogy a Klaan-studioban készült. Ha legközelebb esetleg még tokot is kapok a korong és borítók mellé, akkor a pontszám is magasabb lesz fél ponttal.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
