Mael Mórdha
Gealtacht Mael Mórdha
Az írországi Mael Mórdha 1998-ban alakult. Különös oldalról közelítik a metál zene berkeit, hiszen mindenféle nacionalizmust félretéve ötvözik a doom metalt a tradícionális ír népzenével. Ez pedig szokatlan hangszerek bevonásával jár.
Felharsan a kelta kürt, a tenger pedig bajlóslóan hullámzik a Brit-szigetek partjain. Az Atlas of Sorrow egy mély és lassú szerzemény. A rövid bevezető részben kelta kürt és furulya kalauzol a hagyományos ír dallamvilágba. Eztán a megszokott ,,metal-hangszerek” kerülnek előtérbe, hogy egy progresszív, de élvezetes középtempós doom metal nóta kerekedhessen ki. Egyes részek már-már átnyúlnak a rock’n’roll műfajba, amihez ebben a formában kissé tompa az ének. A tízperces nótát az újra feltűnő akusztikus kísérettel párosuló furulya foglalja keretbe.
A Godless Commune of Sodom, ami a második számként van fentüntetve a cd-n, egy csalóka érzést ültet el a hallgatóban az egysíkú, lassú gitártémákkal, de kétpercnél kb. bekövetkezik a váltás, ami nemcsak fokoz a tempón, hanem ízelítőt is ad a Mael Mórdha technikás oldaláról. A lezárást jó ötlet volt szólóval kivitelezni, nekem ez a szám is tetszett.
A svéd Bathory zenéjét kedvelők szerintem első szándékból a hármas trackkel kezdjék a lemezzel való kapcsolatukat. A Window of Madness névre keresztelt dalt magamban ösztönösen -talán leginkább az ének miatt- Quorthon zenéjéhez kapcsoltam. Középtempós dal, ami azonban elég egysíkú… Quorthon hangját lehet utánozni, a gitárhoz való tehetségét annál kevésbé.
Negyedik szám a lemezen a Curse of the Bard, elég hangulatos szerzemény, dallamosabb témákat használnak túlnyomórészben. Feltűnik a zongora is, mint nem alapvetően metalban használatos hangszer. Márcsak Edward király nevét hiányoltam a dalszöveg sorai között.
Shane Cahill dobos vezeti be a The Struggle Eternal-t. Ebben a számban aztán elég vegyes képet kapunk a zenei koncepcióból. Igazából egyik megjelölt műfajba se tudnám sorolni, afféle bekategorizálhatatlan összkép a jellemző rá. Zongora, furulya és szintetizátor is hallható a szám első felében, aztán a folytatás már mindenképp metalosabb kicsengésű. Mindent összevetve unalmas szám.
A következő a sorban a Gealtacht Mael Mórdha. Basszusgitár és a zongora közösen vezeti be a számot, amely nóta ismét elég ,,bathorysra” sikeredett. Az énekes itt átengedi a domináns szerepkört a hangszeren játszóknak, elég ritkán lép be, ami miatt nem veszít értékéből a produkció. Tempót tekintve az egyik leggyorsabb számról beszélhetünk, elkél egy ilyenfajta lemezre egy nem annyira analóg szám, amit jelenesetben a Gealtacht Mael Mórdha testesít meg.
A Minions of Manannán a lemez zárótétele, ami nem lóg ki a sorból: középtempós doom reszelés.
A lemezt egyszeri meghallgatásra mindenképpen ajánlom, de aki kedveli a doom metalt, annak garantálom, hogy nem fog csalódni. Egy-két szürkébbre sikerült számtól eltekintve műfajon belül elég magas szintet üt meg zeneileg. Rám jó benyomást tett az ír Mael Mórdha, de úgy vélem, hogy a kiugró nagylemez még várat magára.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.