Soulbreach
My Dividing Line

(2007)

viribusunitis

2007. március 5.

0

Pontszám

7

Ha egy metálzenekar Svédországból származik, nagy valószínűséggel belőhető a zenei irányvonal Elég, ha az ember megnézi a booklet végén a stáblistát. (producer, hangmérnök, stúdió)

A 2003-ban alakult Soulbreach (ex-Mausoleum) sem kivétel! Első teljes anyaguk az Underground Stúdióban készült, amely ugyanolyan kultikus hely a skandináv death/melodic death zenekarok számára, mint a Fredman, az Abyss vagy a Sunlight. A produceri, hangmérnöki teendőket az a Pelle Seather intézte, aki korábban az olasz Node, a norvég Madder Mortem, a svéd Skyfire, és Carnal Forge munkáiban is segédkezett. Hát igen, bíztató előjelek, s ezt nem tudja elrontani az amúgy igencsak absztrakt borítófestmény sem.
(Különben, ha sokáig nézem nem is olyan rossz!)

A zene természetesen göteborgi death, de nem a tradicionális vonalról. Itt ugyanis igen jelentős mértékben érezhetőek progresszív és thrashes zenei hatások. Az előbbiek leginkább a nóták felépítésében, a dalszerkezetekben, a virtuóz, váltott gitárszólókban, az utóbbiak főleg a szaggatott ritmusmunkában, a néhol „chuckbillys” énekben érhetők tetten. Sodor, húz a lemez. Izgalmas, összefogott hangszeres munka, hangulatos és futurisztikus szólók, változatos tempók uralkodnak végig. Ám az élmény mégsem teljes. A dalok valahogy nem akarnak működni, sokadik hallgatás után sem emlékszem másra, mint a fölényes hangszeres játék, a néhol dallamos, máshol üvöltős refrének. Itt bizony baj van a dalírói képességekkel!

Első lemezükkel meg akarták mutatni a világnak mennyire profi zenészek, de valahogy a LÉLEK még hiányzik. Amíg szól a zene, oda kell figyelni rá, amint vége, mást akarok hallgatni. Azért jó néhány nótát érdemes kiemelni. Tetszik a Cease To Be Testament ízű verzéje, dreamtheateres betétei. A Disjointed közepén kitűnő a basszusszóló, valamint a belőle kibontakozó progos téma.

Vannak stílusteremtők, vannak lelkes, ambiciózus követők és vannak bizony szolgalelkű másolók is! A Soulbreach a második csoporthoz tartozik, s talán a következő lemezükkel – több alázattal – közelebb kerülhetnek hozzám is. Mindenestre az esélyt megkapják!