Naildown
Dreamcrusher

(2007)

viribusunitis

2007. április 7.

0

Pontszám

6

A Spinefarm kiadó neve garancia a minőségi zenékre. Áldásos tevékenységeként számtalan jobbnál jobb zenekar került a felszínre, s lett ismert kontinens szerte. De hát tudjuk, Finnország maga a „metál-zenei paradicsom”, ahol minden tunturi alatt fantasztikus tehetségű bandák mozgolódnak.

Tehetségben a Naildown esetében sincs gond. Második albumuk Dreamcrusher címmel nemrégiben került a boltokba, s több szaklap is elismerően írt róla. Az albumon 9 dal hallható, bő 42 percben. A zene valahol a metalcore és a melodic death közé tehető, jellemzően skandináv ízekkel. Az együttes azonban nem szokványos módon közelíti meg dallamos deathmetált, szinte minden szám „fülbemászó” refrénnel bír. Itt viszont azonnal kibontakoznak az anyag hibái is!
Ezek a refrének sokadik hallgatás után is sutának, esetlegesnek, hogy azt ne mondjam, „ovisnak” tűnnek. Nyílván azzal a céllal készültek, hogy gyorsan belevésődjön a fejekbe, de nem ártott volna még sokat-sokat dolgozni rajtuk. (Pedig még csak azt sem mondanám, hogy az énekes menthetetlen eset.)
A hangszeres teljesítményre most sem lehet panasz, pazar gitárfutamok és szólók, ragyogó billentyűs játék, változatos ritmusmunka, masszív dob-basszus alapok. Mindezt felerősíti a kiváló megszólalás és az ötletes hangszerelés.

A címadó dal tökéletesen illusztrálja az előbb leírtakat. Hiába a sodró lendület, ha a refrén elrontja a dalt. Ugyanez a helyzet a Judgement Ride-dal is. Nehezemre esik nem átpörgetni a refrént, ráadásul itt a verzékkel is gondom van. Lassú, progresszív harmóniákkal indul a Lame, melyben sok elszállós zenei betét kapott helyet, de dicsérendő a merész kiállásokkal tarkított középrész is. Feltűnőek a P.I.B szaggatott, metalcore-os témái, viszont a dal hamar unalomba fullad. A lemez talán legjobb nótája az enyhén progos Deep Under the Stones, amely szerencsére instrumentális. Az utolsó két szám sem hoz új dolgokat, továbbra is jellegtelenek a vokáltémák.

Nem mondom, (pedig de) hogy a jövőben instrumentális dalokat kéne írni a fiúknak, azonban sokkal több energiát kell fektetni az énekdallamokra. (Etalonként ajánlhatom számukra a vadonatúj Raintime albumot.) Ez így csak közepes teljesítmény.