April
First Blood

(2007)

zemial

2007. április 16.

0

Pontszám

3

Az April egy fiatal zenekar, sajnos elég kevés információ van róluk. Finnország már megint kitermelt egy zenekart. Ők is tudnak zenélni, ezt már azelőtt tudtam hogy egy hangot is hallottam volna a CD-ből. Ez az első lemezük, és itt bizony dallamos énektémákkal és kicsit talán populáris oldalról megközelített metal zenével van dolgunk. A lemez kezdése mindenesetre biztató, pörgős tempó, egyszerű de fogós dallamok, együtt van minden, mégpedig a Spinefarm recept szerint, a siker ott áll a csapat küszöbén. Valahogy mégis az az érzésem, hogy húznak kicsit a HIM féle love metal felé is, árnyalatnyit legalább is… Aztán engem cáfolandó a szám lezárását egy death metálhoz közel álló vokalista segítségével fejezik be. Itt még pörög a lemez, pattogós ütemre adagolják a dallamos és egyértelműen tipikus finn ízű metalt. Azért a zongorakíséret a refrén alatt itt már beúszott. Csak lesz valami kis tini lányokat őrületbe kergető imázs is. A harmadik szám már egyértelműen ilyen jeleket mutat. Nem szoktam a szövegre figyelni, de itt azért már I’ll do ever love you until the end, meg happy smile is volt. Egyre meredekebb ívben zuhan a pontszáma az April-nek. Azért a Spinefarm adott pár metal zenekart is a metalra éhes rajongóknak, ez pedig annyira eltér az ő szemléletüktől, amennyire csak lehetséges. A Soul of Elimination meg jól oldalba is rúgja a kezdeti power metalos kategóriámat, amit a zenekarra aggattam. Hardcore-os üvöltözés megint ? Mi történt a CD lejátszómmal ? Ugyanazt a zenekart hallgatom ? Sajnos igen. Nem az első lemezen kéne keresniük saját magukat, legalábbis ez elég szemétség szerintem. A Colourblind meg egy akkora göteborgi dallammal indít, amit csak a legnagyobbaktól hallani. Háromszor hallgattam vissza a szám elejét, annyira tökéletes az a 20 másodperc. Itt megint sikerült egy új oldalukat kidomborítaniuk, de maga a szám meg inkább laza kis power-es HC-ba hajló bizarr egyveleg, nem tudtam befogadni. Ezt követte az eddigi leghülyébb felvezetése egy számnak amit valaha hallottam : egy szál akusztikus gitárral szerenádszerű szerelmi vallomás. Na itt megint kezdett kikerekedni a szemem, ezzel most mit lehet kezdeni ? Az ilyesfajta érzelmeket a Sentenced nagyon szépen adta elő, persze nekem a ők is kb. a Frozen-ig voltak eléggé metal. Ez meg itt már megint egy nagy adag érzelmi fröccs. És folytatódik a hetedik számban is. Nem értem, én lettem ennyire vén hogy azt várom egy metal zenekartól, hogy dörrenjenek meg, szikrázzon a nagyfeszültségtől a zene a hangfalon keresztül is ? Jó, szeretem a melankóliát is a zenében, de ez a mai vonulat valahogy az emó társadalomban tévelygő, haljunk meg mert az élet sz@r stb. identitásválságos tinikből akar megélni? Szerencsére a számot egy torzított gitár váltja, remek dallammal, szaggatott tempóval, és sajnos megint HC-s üvöltözéssel, meg siránkozós tiszta énekkel, meg sikolyokkal Nem, nem és nem! Ez messze van attól, amit én 1989től metalnak ismerek. Ha valaki azt mondja ez a jövő, akkor bizony le kell porolni a régi lemezeimet. Ha lehet, már a negatívba karcol a pontszám. Reálisan azért tele van jó ötletekkel a lemez, csak nem azt hozták ki belőle, amit szerintem ki kellett volna. A tudásuk megvolna hozzá, ez kétségtelen, dallamokat is tudnak írni, de valahogy most ezt tolják mindenhonnan. A grunge-ot túlélte a műfaj, remélem a nu-metal, a love metal meg a többi szemét nem fogja kiírtani az igazi metalt. A végére itt is zongorával indító, alterrock-os soul-os (!!!) szomorkodós nóta jut. Na ez sem lesz olyasmi, amitől kedvet kap az ember hogy újra elindítsa a CD-t. Nem tud valaki egy olyan mai első lemezes zenekart, akit érdemes meghallgatni ? Még előttem van, amikor először hallottam a Children of Bodom-ot. Egyből tudtam hogy valami új, valami bombasztikus dolog lesz. Attól függetlenül hogy ők ugye teljesen más műfaj, érezni lehetett bennük azt a pluszt, ami az igazi zenekarokat jellemzi. Itt még mikroszkóppal is csak apró nyomokban fedezhető fel ez a plusz. Jó hogy van nekünk a végére hegedű, cselló, zongora, szomorkásan az éterbe kesergő szólista, de ez kevés az üdvözüléshez. Lehet hogy ez másnak igazi csemege, de nálam 12 egy tucat.