Deadnight
Foredoomed to Failure (szerzői EP)

(2007)

Infam

2007. május 6.

0

Pontszám

7.5

A füzesabonyi székhelyű Deadnight 2004-ben döntött úgy, hogy a melodikus death metal műfajt választva fedi fel önmagát. Az öttagú banda a Reminders zenekar parázsló hamvain kelt életre. A lassan harmadik életévét betöltő Deadnight eddigi mérlege a tavaly rögzített, ám idén megjelenő Foredoomed to Failure névre keresztelt EP. Amely hangzóanyag – a Deadnight-ban érintett – Jester kolléga hathatós közreműködésével a birtokomba került, ezúton is köszönet érte.

A szentségtelen csörömpölés a Greed-del veszi kezdetét, köszönhetően a szövegíró jóllakott éhségének. Fasza melódiák igényes hangzással kölcsönhatásba lépve adnak számot a füzesabonyi srácok zenei hovatartozásuk felől. Apropó igényes hangzás: a korong a ködös szigetországban, Angliában lett maszterializálva, s úgy vélem igen nagy gondossággal.
A Voluntary Mutilation lagymatag kezdőhangai csak álcát képeznek, mert a váltással egyszerű, de nagyszerű gitártémák kerülnek a boncasztalra. Az anyagot bőgőerősítőn voltam kénytelen hallgatni jobbhíján, ahol a bassz-sávot tökéletesen kihallottam, gondolom normál hangfal esetében sincs ez másképp. Szuromi J. dobjátéka kifejezetten lendületes. Miután sterilen eltávolítottuk kezünk, lábunk, haladhatunk is tovább.
Az I am a Failure nyitóriffje remek, csupán annyi a hátránya, hogy jópár északi banda már 20 éve megírta, s ezzel kereste agyon magát, haha. Kommerszebb nótával állunk szemben, de a hangzásra egy rossz szót sem lehet szólni.
A négyes track esetében egy Jester nevű figura(?) kerül a középpontba -árulja el a booklet. A zene lassul, elég érzelmes hangvételre vált az eddig kirobbanó lendületű EP, de kellett már ez a tempóbeli sebességkorlátozás.
A végső, lezáró darab a Who’s next? . Az alapjáraton igazán lemondó, depresszív aurát sugárzó lemez legsötétebb pontja ez a szám. Na, nem rossz értelemben értem, hanem a szövegre céloztam. A zene fenntartja a már említett odab*szós, de dallamos elegyet: sebes gitártémák és impresszív basszerkíséret remekül harmonizál a dobjátékkal; így áll össze az egység.

A lemezre bélyegzett műfaji jelzőket itt és most félresöpörném, mert thrash metal hatások csak halványan észlelhetők, a black metal jelzőt meg egyenesen hülyeségnek tartom. A zene abban a fajta dallamos death metal-ban érintett, amit a Gates of Ishtar és a The Duskfall tett le az asztalra, vagy az említett műfajon kívüleső finn (jobbára régebbi) Children of Bodom. Az éneket is a jobbak közé sorolnám, habár pár helyen érzek rajta effektet.

A Deadnight előtt megnyílt az út felfelé, nemcsak magyar mércével mérve született egy szerzői kiadatású, minőségi EP. Sorozatos koncertek, próbák és határozatlan időintervallum elteltével beérhet a beleölt energia. Sok sikert, s még töményebb anyagokat!