Pain of Salvation
Scarsick

(2007)

Skinners_Cage

2007. május 12.

0

Pontszám

5

Annak ellenére, hogy a progresszív műfaj közel áll a szívemhez, főként a Dream Theater és a Symphony X munkássága, a Pain of Salvation zenéje mindig elment mellettem, nem igazán ismerem az albumaikat.

A lemezt az fogja szeretni, aki szereti az elszállós, művészi hangulatzenéket. Itt nem a zenei virtuozitáson van a hangsúly, sokkal inkább a hangulaton. Kevés az olyan szerzemény, amelyben a torzított gitár is előtérbe kerül. A nyitó Scarsick ilyen, de ott is főként a hangulatkeltő elemek érvényesülnek. A Spitfall-ban előforduló rappel, nem tudok mit kezdeni, de a dal többi része nagyon rendben van. A Cribcaged is a feeling-re helyezi a hagsúlyt, egy gyönyörű szerzemény. Az America egy buli dal, akár RHCP-nek is elmenne az eleje, a refrént, pedig a Blink 182, vagy a Weezer nevéhez tudnám illeszteni. A Disco Queen a címéhez hűen idézi meg a ’70-es ’80-as évek diszkó zenéjét, egy kis My Dying Bride hangulattal fűszerezve. Fogalmam sincs hogy kerülnek ezek a számok ide.

A következő értelmes szerzemény a Kingdom of Loss. Lassan kibontakozó szívhez szóló dal. A Mrs. Modern Mother Mary-ben először jelenik meg az, amiért progresszív bandának neveznek egy progresszív bandát. De ebben a nótában sincs túl sok ötlet. Az Idiocracy-nél az igazi zúzós muzsikát kívánó ember fia, már kezdhet ideges lenni, a sok effektezett cucctól, bár még talán ez a legegészségesebb dal a lemezen, a végén hatalmas kórusokkal. A lemez végére azért sikerül újra Gildenlöw mesternek megtalálnia, hogy hol is van az a torzító pedál. A Flame to the Month egy nagyon beteg nóta. Sikolyokkal, ordításokkal, ahogy kell, hatalmas, nagy ívű, elszállós refrénnel. A záró Enter Rain sem nyújt sokat. Olyan, mintha nem is lenne vége a lemeznek, vagy nem is tudom. Túl sok az effekt, túl kevés az igazán megragadható részlet, hiányoznak a valódi dalok.

Úgy gondolom, hogy két részre kell bontanom ezt a végső értékelést. Ha olyan zenére vágyom, ami elgondolkodtat, hangulatokat kelt bennem, esetleg spirituális élményt okozhat, vagy csak szimplán ki akarom kapcsolni az agyam, akkor lefekszem a nappaliban a kanapéra, s biztosan a Scarsick-et rakom a lejátszóba, azonban, ha minőségi progresszív zenét akarok hallgatni, biztosan nem ezt választom.