Hatesphere
Serpent Smiles and Killer Eyes

(2007)

viribusunitis

2007. május 26.

0

Pontszám

8

Valami irtózatos erővel dörren meg ez a lemez. Komolyan mondom, nem sokszor hallottam ilyen iszonyatosan brutális soundot. A basszus vakolatot bont, a cinek az üveget karcolják és mégis kristálytisztán, élesen szól minden. Valamennyi hangszert kitűnően lehet hallani, a gitárok égetik a bőröd, a dobok, mint vonuló Apatosauruscsorda. Félelmetes.

Dániából nagyon sok zenekar érkezett az thrash/extrém-metál szintérre, különösen az utóbbi néhány évben. Számtalan közülük igen magas színvonalon műveli a stílust. Típuspélda lehet a Hatesphere is. A csapat ötödik albuma nemrég jelent meg, s bátran mondhatom, aki eddig szerette sörvedelő aarhusi barátainkat, ezután egyenesen bolondulni fog utánuk. Ez a lemez ugyanis úgy hagyományőrző, hogy egyben irányt is mutat a következő thrash nemzedéknek. Megmutatja, hogyan kell extrém, durva metált játszani feszesen, technikásan, óriási groove-okkal, elementáris erővel, dalközpontúan. Azaz „hétszferesen”. Nem kell ide giccses imidzs, hülyére editált dob, művészieskedés, háttér énekesnő, csak öt tökös csávó, akik zsigerből zenélnek.

Ennek megfelelően indul a lemez. Mindjárt a második dal – The Slain – akkora riffel nyit, hogy meg kell kapaszkodnom a az ajtófélfába. A Hansen-Jacobsen gitárpáros nevét imába fogják foglalni a fanok, és félni fogják a gitáros kollégák, ez biztos. (Eddig volt ugye Holt-Hunolt kezdetű ima, bár most éppen nem aktuális….. ) A dal szólója több, mint meghökkentő, a középrésztől kiráz a hideg, aztán visszatér a főtéma dupla lábgéppel. Hasít a Damned Below Judas, a masszív kiállás a közepén fejrázásra késztetne, ha nem sajnálnám a fülest. Ebben mindig erős volt a banda. Aztán mocsárszagot hoz a szél. Menetelős, kissé Exodusos, máshol Crowbaros dal a Drinking with… jó kis megtekert gitárral. Lassan bontakozik ki, de azért izgalmas. A Forever War sablonthrash téma, kissé egysíkú énekkel. A Feeding the Demons középtempós döngölés, a lemez egyik legjobbja. A gitárszólóért egyesek fél karukat odaadnák. Let Them Hate, az újabb csúcspont, egyszerűnek tűnő témájával. Nagy koncert kedvenc lesz. Azok az agyhagyott, váltott gitárszólók! S a végére az Absolution gyors középtempóban, kevés elektronikával, epikus szólóval. Aztán csend.

A Hatesphere továbbra sem alkuszik. Őszinte zene izomból, látványos cicomák nélkül. Ritka ez a hozzáállás! Ajánlom minden thrash-hívőnek.