Egy újabb olasz banda remekművével hozott össze a sors, csakúgy mint a instrumentális rock terén a Neil On Impression, a ToKILL a straight edge hardcoreban szakítja le fejemről az arcom a minőségi zenével.
29 perc agresszív hardcore tele energiával, teljes brutalitás, torokszaggató énekkel és egy kis rockos beütéssel, néhol modern hardcore elemekkel. Ilyenkor szoktam szégyenemben arra gondolni, hogy mikor kápráztatnak már el a New York-i nagyok valami hasonlóan ütős anyaggal…pedig hol van ide még Brooklyn. Persze vannak még underground zenekarok, akik hasonló örömöket dugnak a fülünkbe, mint Casey Jones, xTRIPWIREx, xREPRESENTx, xBISHOPx, csak hogy néhányat említsek.
Az album a The Vulture rövid ambientes morajával indul, ami aztán átcsap tökös hardcore ordítozásba, és az utolsó számig tartja is a gyors tempót, tele zúzós gitártémákkal és fasza leállásokkal. Számot nehéz kiemelni, mind 1.5-2 perces durvulás, csupán a Jack Burton is not going to have any revenge és a záró The big sleep megy 4 perc fölé. A dalszövegek a büszkeségünk megőrzéséről szólnak, magyarán tapossuk ki a szart is a másikból és küldjük el a pokolba, de ez a stílus általában nem is a szerelemről szól…
Az agresszív és brutális zúzás mellett, kellően melodikus is a Vultures, a fél órányi anyagban meg gyenge pillanatot aligha lehet találni. Hardcore fanoknak kötelező. A borító a kis csontmadárral nagyon igényes, zárásként a rajta található sorral zárnám: „You Were Nothing. Before Dying. You Are Nothing. After Death.”
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.