Ami azt illeti, feladta a leckét a nagykanizsai székhelyű banda. A már 2001-ben indult csapat igen agresszív és komplex muzsikával próbálja magára vonni a
hallgatók és a szakma figyelmét, és ha meghallgatod az „Utolsó remény” címmel ellátott első nagylemezüket, amelyet saját kiadásban eresztettek a nagyvilágra,
talán Te is az áldozatuk leszel. Miről is pötyögök? Lássuk csak!
A site-hoz elküldött cd kiállása elsőore megnyeri az ember tetszését. A front mondjuk még nem árul el semmit a zenéről, meg én jobban szeretem a grafikusan
megjelenített borítókat, de ne legyek már telhetetlen. A tokot széthajtva egy matricázott lemezt találunk, egyszerű logo-albumcím felirattal, mögötte pedig
belső borítóval. És ami nagyon fontos, megtaláljuk a szövegeket is szépen, sorban ahogy kell. Piros pont.
A debütanyagot a „Félálomban” nyitja egy jó kis felvezető résszel, majd Beyond-os és Clawfinger-es ízekkel amolyan HC/metal egyveleget alkotva, amiben nekem a
rappelős ének nem tetszik. Ezen mindenképpen dolgozni kell még, mert könnyen elriaszthatja a hallgatót a lemez további megismerésétől. Márpedig van még itt
mit hallgatni!
A „Mással vagy” ugyan elég sokszor hallott kezdéssel indul, ám a későbbiekben
a jóféle reszelést egy ötletes refrénnel feldobják a srácok. Az első szóló sem
rossz, mert legalább van és az utána következő kiállásnál egy pillanatra a
Mekong Delta ugrik be. Aztán még egy szóló, ami viszont telitalálat! Miért nem
csinálnak több ilyet? Ki érti? A végét viszont elszabják a dalnak, nem kicsit,
nagyon. Förtelmes ahogy lekeverte valaki a dalt. Hangmérnök úr!!!
A „Hatodik érzék” kezdő effektjei tetszenek, a Beyond hasonlóság megint beugrik.
Amolyan metalcore ügyesen, közepes szólóval, a végére egy állat riffel.
Az „Elveszett vagyok” hirtelen vágódik be, ami jó nagyon és afféle death metal
szerű hangulatot hoz magával, majd hirtelen egy power metal riffet death-es és
rappes énekkel tolnak. Idegen, de tetszik. A Celtic Frost és az Obituary neve
ugrik be néha. Na, nem a fos befejezésről, ez sajna többször előfordul a lemezen.
Az „Összedolt minden” egy igazi vadállat dal. Dallamos zúzda olyan együtténeklős
részekkel, ami nagyon bejött, több ilyen kéne. Koncerten tuti favorit, mert elég
rövid ahhoz, hogy végig tudd ugrálni, meg elég gyors, hogy ne férjenek a közeledbe
táncolni vágyók.
Az ezt követő „Hol vagy ember?” már megintcsak a 90-es évek death metal hangulatát
hozza vissza, jó váltásokkal és egy Slayer-ízű szólóval. A negatívuma, hogy kicsit
soknak érzem a dalba pakolt váltások számát és nagyon nehezen fejezik be a dalt.
Ám jól kapcsolódik a „(…)” jelzett kis instrumentális prüntyögéshez, ami szépen
zárja az előző 6 dalt.
A lemezen megtaláljuk még a korábban már kiadott, de itt újrafelvett formában
hallható „Ha a Démonok jönnek…” című dalt, ami a Nagykanizsa Demons Amerikai
Football Klub hivatalos indulója. Egy amerikai stílusban megírt felvezetőt is
csaptak az elejére, amitol nekem viszkethetnékem támadt, de jól illeszkedik
a dalhoz. A zene pedig nagyon eltalált. Kár, hogy nem tudom beleélni magam egy
futball-indulóba, különben ez lenne a legjobb dal az albumon. A Demons játékosai
is részt vettek a felvételnél és ha ilyen jól megy a foci is, mint az együttkiabálás,
akkor valszeg bajnokok lesznek.
A lemezt „A másik part” koncert verziója zárja. Ezt először nem értettem aztán
rájöttem, hogy nem koncertfelvételről va szo, hanem a dal koncerten játszott
verzióját rögzítették a stúdióban. Jóféle kiállásokkal meg törésekkel tűzdelt dal, fasza
riffeléssel, ismétcsak a Slayer szellemében készült szólóval. A végére még
valódi koncerthangulatot is tudtak varázsolni, bár kicsit nehezen akaródzik
abbahagyni már megint a zenélést.
Mit mondhatok el összességében a Mélypont első anyagáról? Hogy a rosszul megválasztott
énekhang a mondanivaló rovására mehet, ezen mindenképpen sürgősen javítani kellene.
Erős, izmos dalokat tudnak írni, de a sallangot, az elcsépelt és ezerszer
hallott, játszott riffeket meg kell próbálni elkerülni. Ezt persze az idő megoldja,
hiszen egy elsőlemezes csapatnál még korai lenne a teljes egyediséget elvárni.
A fentebb említett csapatokat csupán hasonlításképpen írtam, semmiképpen nem
negatívumként. Ha az ember a hatásokat is megismeri, akkor sokkal többet fog talán
mondani egy adott muzsika.
Angol szövegkörnyezettel is meg lehetne próbálkozni, mondjuk tesztként egy dalt
már angol nyelven megírni és nem a már meglévők közül átírni egyet.
Szóval sok munka áll még a fiúk elott, de mindenképpen megéri majd a sok beklefeccölt
óra, ha másért nem, akkor az együttzenélés öröméért.
Én ennél azért többre tartom a csapatot. Minden elismerésem az Övék,
büszkék lehetnek a munkájukra! Gratula!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.