The Vision Bleak
The Wolfes Go Hunting Their Prey

(Prophecy • 2007)
Skinners_Cage
2007. október 16.
0
Pontszám
8

Német horror-gothic metal!
Már a stílus meghatározásnál kezdtem vakargatni a fejtetőmet, hogy vajon mégis mi fog ebből kisülni, de szeretem a kihívásokat! 🙂
A 2000-ben alakult német bandának ez a harmadik albuma, amelyen a már fent említett horrorisztikus elemekkel átszőtt gothic-power metált tolnak. Bevallom őszintén nem ismerem az előző lemezeket, de a honlap/myspace párostól származó MP3 alakú információm szerint az előző Carpathia című korong nekem jobban bejönne.

A zene a power metál és a gothic jellegzetességei mellett hozza a tipikus német jegyeket, így alakult ki a Vision Bleak stílusa. A bandát egyébként két elvetemült ember Schwadorf és Konstanz alkotja. Schwadorf felel a gitárokért, a basszusért, Konstanz pedig a dobokat és a billentyűs hangszereket kezeli, az énektémákat, pedig megosztották maguk között.
Az Amala & Kamala intro után robban be a She-Wolf című első szerzemény, amely végigsöpör rajtunk The Demon of the Mire című párjával együtt. Kíméletlen földbe döngölő gitártémák, kegyetlenül súlyos hangulat.
A lemez magába foglal egy komplett történetet feldolgozó trilógiát, amely a The Black Pharaoh címet kapta. Az Introduction vezet minket a fáraók birodalmának mélyére. A Part I: The Shining Trapezohedron egy frankó Remorse riffel indít a Sötétség albumról, majd visszatér a refrénnél is (a szám címe most nem ugrik be), ennyit arról, hogy ki kinek a hatása. Amúgy nagyon is rendben van a nóta. A Part II: The Vault of Nephren Ka-ban némileg több az elszállós szintitéma. Először jelenik meg a lemezen hangsúlyosan a szinti, az intrókon kívül. A The Eldrich Beguilment zakatolós riffjével, rögtön belemászott az agyamba. Nagyszerű nagyzenekaros részeivel, elszállós refrénjével a lemez egyik legjobbja. Az Evil is of Old Date a kicsit egysíkúbb szerzemények közé sorolható, nem úgy a lemezt záró By Our Brotherhood with Seth, amely méltó befejezés. A kezdőtéma a PLost legújabb lemezének címadójára emlékeztet. A refréntémában váltakozik a károgó és a tiszta ének. Fantasztikus szimfonikus zenekari részeket hallhatunk.

Akár gótikus a zene, akár nem, néhol már kifejezetten idegesített a két ürge dallamokat abszolút nélkülöző monoton szövegmondása. Hangulatkeltésnek oké, de a zenét teljesen megöli.

A lemez nagyon erős, azonban bele kell merülni ahhoz, hogy az értékesebbik oldalát mutassa.
A banda mostani turnéja eljut hozzánk is, méghozzá december 12-én lépnek fel a PECSA-ban a Therion és a Sirenia társaságában.