Igazából semmit nem tudok a Revolting Cocks-ról azon kívül, hogy a Ministry-s
Al Jourgensen keze is benne van a dologban és a csapat amolyan „side-project”-
ként működik az anyabanda mellett, több más bandával együtt. Ezért is vállaltam
el a lemezkritika megírását, hiszen akár még valami jó is kisülhet a dologból.
Az érzéseim vegyesek maradtak ugyan, de csalódott semmiképpen nem vagyok.
Az idén tavasszal (már megint elcsúsztunk az ismertetővel) megjelent új anyagon
régebbi dalok remixei találhatóak. Mivel nem ismerem a dalokat eredeti formájukban,
lehet, hogy a hozzáértő rajongók számára butaságokat fogok összehordani, akiktől
már most elnézést kérek.
Mit is takar a leírások szerinti industrial dance, noise és art rock keveréke?
Nehéz lesz leírnom. A Prodigy nevű zenekart ismeritek? Az ő stílusukat bombázd
meg több gitárral, több zajjal és extremitással, adjál hozzá egy kis Marilyn
Mansont, Prong-ot, NIN-t, némi pszcheledic hatást a 70-es évekből és megkapod
Al bácsiék eszement és gyilkos keverékét.
Mégis, el tudom képzelni, ahogy a népek őrült táncra perdülnek egy szexualitástól
és izzadságtól fülledt szórakozóhelyen. Mert táncolható ez a zene, mégha nem is
a szó általános értelmezésében vett formában.
Egyhuzamban hallgatva viszont nagyon fárasztó és leterhelő tud lenni a muzsika,
ám cseppet sem unalmas, csak azért mégis idegen az én ízlésemnek ez a fajta
zenei kinyilatkozás.
Vannak kedvenceim is, ezek név szerint a következőek: Fire Engine (Gumby Mixxx),
Ten Million Ways to Die (Jammin’ the Radar Mix), Pole Grinder (it Hurts When I Piss Mix),
Jack in the Crack (Crackrock Mix) –> ez kimondottan őrült darab!!!
De ahogy írtam a legelején is, csalódott semmiképpen nem vagyok, hiszen egy újabb
album rejtett és nyilvánvaló értékeit fedezhettem fel, egy újabb élménnyel lettem
gazdagabb, egy újabb megismerni való banda került elém. Merthogy meg akarom ismerni
a korábbi munkáikat, az már tuti.
Próbálkozzatok meg vele Ti is!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.